Anyukám pasijának a fia

6.rész

Ei szemszöge:

Nagyon megijedtem tőle, vártam hogy megint erőszakos legyen de ehelyett szorosan magához ölelt.

H:- Annyira sajnálom- suttogta a fülembe. Nem mondtam semmit csak le fagyva álltam ott. Mikor fel eszméltem el löktem magamtól és se szó se beszéd kimentem a szobából majd a házból is. Nem fogok neki meg bocsátani, elegem van abból hogy engem folyton csak hülyitenek. Elindultam vissza Aihoz.
Hallottam hogy valaki fut utánam, tudtam hogy ő az ezért gyorsabban szedtem a lábaim.
Nem akarok vele beszélni!
Nem vagyok kíváncsi a hazugságára, legyen boldog azzal a lánnyal.

H:- Ei várj már meg, kérlek!- Kiabált utánam. De én nem foglalkoztam vele csak mentem. Hirtelen egy kezet éreztem meg az én kezemen. Eddig tartott a macska egér játék, elkapott. Már épp le kiabáltam volna a fejét de ő ezt nem várta meg magához húzott és ott az utca közepén, mindenki szeme láttára megcsókolt. Le fagyva voltam a karjai között, próbáltam ellen állni de nem sokáig tudtam, a testem magától cselekedett. Átkaroltam a nyakát és vissza csókoltam. Tudom hogy nagy hibát követtem most el, de a szívnek nem lehet parancsolni. Bele mosolygott a csókba.
Pihegve váltam el tőle és könnyes szemekkel néztem rá.

Én:- Miért csinálod ezt velem? Nem akarok veled találkozni, hagyj békén.- Mondtam sírva és el futottam tőle. Most már nem követett. Fájt ez az egész. Hisz én tényleg szerettem őt, és még most is szeretem. Nem értem Harut hisz még tegnap előtt azt a lányt csókolta, most meg engem. Teljesen össze zavar. Már megint a vagdosás jutott az eszembe, de amikor le pillantottam a bekötött kezemre egyből el is vetettem az ötletet.

Haru szemszöge

Csak néztem ahogy elfut életem szerelme. Bele ütöttem idegesen a mellettem lévő falba és káromkodás közepette futottam utána, hát ha utol érem még. Nem hagyhatom hogy így legyen vége ennek az egésznek hisz még el sem kezdődött a mi kapcsolatunk. Csak futottam és futottam de sehol se láttam őt. Már kezdtem fel adni mikor is meg pillantottam őt egy padon ülni. Le volt hajtva a feje és a vállai rázkodtak, tudtam hogy sír, a szívem össze szorult a látványra, és ez mind miattam van. Ha nem hagyom hogy az exem meg csókoljon akkor most nem lenne ez. Nem is értem hogy hogy lehettem ilyen hülye és naiv. Pedig esküszöm csak azért találkoztam vele hogy vissza adjam a cuccait. Amire fel eszméltem már a számon csüngött és el se tudtam őt lökni magamtól. Lassan oda sétáltam és le ültem mellé. Nem tudtam hogy mit is mondhatnék neki ezért csendben voltam egy ideig.
Rám emelte a könnyes szemeit amiben egyszerre láttam dühöt, fájdalmat és csalódottságot. Soha többet nem akarom ezt a tekintetet látni. Nem szeretem ha szomorú akkor én is az vagyok. Azt szeretném ha folyton csak mosolyogna és nevetne, amit én váltók ki belőle nem pedig más valaki. Magam mellett akarom tudni,védelmezni őt,hogy boldog legyen.

Én:- Tudom hogy nagyon utálsz engem most de kérlek hallgas meg.- Mondtam neki már szinte én is sírva.
Láttam hogy el gondolkozik, aztán lassan bólintott. Felsóhajtottam és komolyan rá néztem.

Én:- A lány akivel láttál az exem volt, azért találkoztam vele hogy vissza adjam a cuccait. Reagálni se volt időm de már a számon csüngött,el se tudtam lökni magamtól annyira hirtelen ért ez az egész.- Motyogtam halkan.
Ő csak nézet rám és nem mondott semmit, majd szóra nyitotta a száját.

Ei:- Elhiszem amit mondasz, de egyenlőre egyedül akarok lenni és át gondolni a kettőnk kapcsolatát, hogy mi legyen velünk.- Mondta komolyan a szemembe nézve.

Én:- Rendben, amíg nem döntött el nem kereslek. Csak annyit kérek tőled hogy gyere haza. Nem akarom hogy valami bajod legyen. Esküszöm nem szólok hozzád csak legyél ott a közelembe tudjam hogy biztonságban vagy-: Néztem rá könyörgő szemekkel.
Fel sóhajtott fel állt a padrol és elindult. Megijedtem hogy megint itt fog engem hagyni, de ő meg fordult és kérdön nézett rám.

Ei:- Akkor jössz? Már kezd hűvös lenni, nem akkor még ápolost játszani azért mert meg betegsszel, vagy esetleg fordítva hogy te ápolgass engem.- Mosolygott rám halványan. Meg könnyebülve felsóhajtottam és nagy mosollyal az arcomon elindultam utána. Tartva a távolságot mentünk csendben haza felé. Örülök neki hogy végre újra itt van mellettem, és küzdeni fogok azért hogy vissza szerezem a bizalmát. Mikor haza értünk ő csendben be vonult a közös szobánkba és hallottam hogy pakolászik valamit. Mikor kijött akkor takaró meg párnával a kezébe jött ki a szobából.
Fel húztam a szemöldököm és kérdön néztem rá. Ő ezt észre vette és ugyan olyan nézésel nézet vissza rám.

Én:- Ügye nem gondoltad azt hogy te fogsz a kanapén aludni?- Kérdeztem felháborodott hangon tőle. Ő csak nagyokat pislogot és lassan bólintott.
Felhorkantottam és megráztam a fejem.

Én:- Biztos hogy nem te fogsz a kanapén aludni ha nem én!- Mondtam komolyan.

Ei:- De nekem jó a kanapé is!- Mondta ő is komolyan. Én csak megint megráztam a fejem.

Én:- Nem,nem biztos hogy nem, én voltam a fasz én alszom a kanapén!- Mondtam felháborodott hangon.
Ei csak csúnyán nézet én meg ugyan úgy néztem őt. Egy ideig farkas szemet néztünk. Fel sóhajtott és meg rázta a fejét.

Ei:- Rendben akkor aludj te a kanapén.- Húzta fel durcásan az orrát. El mosolyodtam erre a cuki látványra, erre meg még jobban be durcizott és már az arcát is fel fújta. Erre akaratlanul is fel nevettem.
Ei csak szúrós tekintettel nézet rám.

Én:- Ne haragudj de nagyon aranyosan nézel ki így, egyszerűen muszáj volt nevetnem ezen.- Mondtam kuncogva.

Ei:- Tudod mint tényleg meg érdemled hogy a kanapén aludj, remélem a hátad is fog fájni miatta.- Puffogot.
Mosolyogva ráztam meg a fejem.

Én:- Érted meg éri a kanapén aludj,inkább nekem fájjon a hátam vagy más test részem mint neked.- Mosolyogtam. Ei erre a mondatomra elpirult. Elégedetten lett még nagyobb a mosoly az arcomon. Végre megint zavarba tudtam őt hozni ez már jó jelnek veszem. Örültem a fejemnek.

Ei:- Na jól van Haru ezt még vissza kapod.- Rázta meg fenyegetően az ujját. Felkuncogtam és csak bólintottam.

Én:- Várom szeretettel a büntetésemet.- Mondtam pimaszul. Ei fel horkantott és fel mutatta a középső ujját.

Én:- Vedd elő drágám.- Nyújtottam rá a nyelvem gyerekesen Ő meg fordult vörös fejjel és puffogva bevonult a szobájába. De még az orra alatt morgot valamit.

Ei:- Esküszöm hogy meg fogom verni egyszer.- Morgot az orra alatt.

Én:- Hallottam ám.- Kuncogtam. Csúnyán rám nézet és becsukta az orrom előtt a szobánk ajtaját. Hangosan fel nevettem és az ágyneműmmel együtt a kanapé felé vettem az irányt. De mielőtt oda értem volna még vissza kiabáltam neki.

Én:- Jó éjszakát drágám.- Mondtam mosolyogva. Vártam hogy mit fog reagálni erre.

Ei:- Jó éjszakát seggfejkém, remélem kényelmes lesz a kanapé.- Kiabált ő is vissza.

Én csak meg ráztam a fejem és kuncogva megágyaztam magamnak.
Úgy se fogok sokáig itt aludni, gondoltam magamban és mosolyogva hunytam le a szemeim. Lehet hogy a kényelmetlen kanapén alszom, de legalább itt van a közelembe és nem kell attól félnem hogy valami baja esik. Érte akár évekig is a kanapén aludnék ha ezzel a magam mellett tudhatom. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el végre nyugodtan..

Sziasztok! Hát igen tudom hogy nagyon de nagyon rég volt rész és nem is merem nektek meg ígérni hogy mostantól rendszerint fogom hozni a részeket de majd meg próbálom..

Köszönöm hogy el olvastátok remélem tetszett.. Jó nyarat kívánok mindenkinek.

Puszi nektek.
By: Merci ❤️❤️❤️