Anyukám pasijának a fia

9.rèsz

Ei szemszöge:

Másnap reggel nyűgösen keltem fel, mondjuk ezen már meg sem lepődök, szinte minden reggelem ugyan úgy telik szóval miután sikeresen elvégeztem a reggeli teendőimet a kávémmal a kezembe a terasz felé vettem az irányt hogy köszöntsem a drága barátomat mert lemerem fogadni hogy már reggel óta várja azt hogy mikor vánszorgok ki, hát igen már dél is elmúlt mire sikeresen felkeltem. A sejtésem beigazolódott mert amint leültem már láttam is ahogy ugrik át a kerítésen. Emlékszem az első ilyen esetnél a szembe szomszéd ráhívta a rendőröket mert azt hitte hogy betörtek hozzám, és persze akkor pont nem voltam itthon mert elmentem boltba, szóval arra mentem haza hogy drága barátomat bilincsbe vezetik a rendőrök ki az udvaromból, alig bírtam kimagyarázni őt hogy nem betörő szimplán csak egy idióta aki szeret az agyamra menni. A nagy gondolkozásomat egy kéz állította meg ugyan is ideért elém Jess.
Nagy vigyorral az arcán nézet rám. Megforgadtam a szememet és várakozóan néztem rá.

J: - Sziia drágám! Készen állsz a mai randinkra?- Vigyorgot tovább.
Felsóhajtottam.
Èn:- Van más választásom?- fintorgtam. Hangosan felnevetett és megrázta a fejét. Remek ma is egy csodálatos napom lesz.
Kíváncsi vagyok hogy most milyen hülyeséget talált ki.

Nagy szemekkel néztem Jessre mikor is elkezdett berángatni a vidámpark kapuján. Mindenre számítottam csak erre nem, el se hiszem hogy idehozott el.
Vigyorogva nézett rám.
J- Na mire üljünk fel először?- Kérdezte izgatottan. Körbe néztem és elindultam az egyik szimpatikus hullámvasút felé, ő meg jött utánam. Mikor sorra kerültünk beültünk a legelső kocsiba és elindultunk. Először azt hittem hogy jó ötlet elsőnek erre felülni de mikor a magasba értünk rájöttem arra hogy miért is születtem én ilyen alacsonynak, mert rohadtul félek a magasba, ijedten kapaszkodtam meg Jess kezébe és bújtam bele a vállába hát ha így túlèlem az egészet. Mikor véget ért a kör akkor úgy szaladtam le a vasútról mintha csak kergetnènek, hallottam hogy Jess hangosan nevetve próbál utolèrni de én csak mentem amíg nem találtam egy padot amire leültem. Kifújtam az eddigi benttartott levegőt utána körbenèztem hogy merre is lehet az én drága barátom, ahogy nézelődtem megakadt a szemem egy ismerős kék szempárron. Teljesen lefagytam, most csak képzelődök vagy tényleg ő volt az, biztos hogy csak rosszul láttam hisz ő nem lehet itt, észre se vettem hogy a könnyeim maguktól kezdtek elfolyni az arcomon, hát igen így talált rám Jess aki teljesen bepánikolt attól hogy így megijedtem a hullámvasútazástól, én csak annyit mondtam neki hogy jól vagyok és nem a vasút miatt sírtam,természetes akár mennyire is faggatott nem mondtam neki el hogy kitláttam hisz lemerem fogadni hogy csak beképzeltem, sajnos volt már ilyen esett amikor még a szakítás után pár hónap telt el akkor sokszor láttam őt, de utána rájöttem hogy az nem volt valós, azt hittem hogy többször már nem fog elöfordulni ilyen esett de láttom tévedtem. Nagy nehezen megnyugtattam Jesst és folytattuk a mi kis "randinkat".

Vattacukorral a kezembe sétáltam a kijárat felé miután a létező összes játékra felültünk, a másik kezemben egy nagy plüss pingvinnel amit Jess lőtt nekem elmondása szerint mert hasonlít rám, persze nagy duzzogás után elfogadtam tőle de azért sem vallottam volna be neki hogy igazából imádom ezt a kis pingvint. A parkolóhoz érve éreztem megint hogy valaki figyel engem így hát körbe néztem. Megint az a kék szempárral találtam szembe magamat
S

okkos állapotba kerültem és meg szorítottam Jess kezét. Csodálkozva rám nézett hogy mégis mi ütött belém.
Jess:- Minden rendben törpe? Teljesen elsápadtál.- kérdezte aggódva.
Én:- Kérlek menjünk haza, elfáradtam:- Mondtam neki szinte már sírva. Nem mondott erre semmit csak kinyitotta az ajtót, én meg gyorsan beszálltam. Látszott rajta hogy nagyon aggódik értem de egész úton egy szót sem szólt. Amint elértünk a házunkat kipattantam a kocsiból és rohantam is az ajtómhoz. Jess csendben jött utánam, be akart jönni de mondtam neki hogy most egyedül szeretnék lenni holnap reggel beszélünk. Nehezen de elfogadta ezt a tényt és elindult ő is az otthona felé. Amint beértem a lakásba nem bírtam tovább és kitört belőlem a zokogás. Hogy lehetséges ez? Miért van itt? Hogy került ide? Hisz úgy tudom hogy külföldre költözött. Ezernyi gondolat és kérdés kavargot a fejembe de egyikre se tudtam a választ. Egyre hangosabban zokogtam nem bírtam abbahagyni egyszerűen összetörtem megint. Pont most amikor már kezdtem nagyjából rendbe jönni és beletörődni hogy soha többé nem láttom őt akkor bukkan fel, a mellkasom szorított alig kaptam levegőt, pánik roham tört rám. Össze szorítottam a kezemet és a melkasomhoz szorítottam. Hangosan felkiáltottam miközben leborultam a földre. Nem tudtam megnyugodni, egyre csak rosszabbodott a rohamom, mikor is arra eszméltem fel hogy valaki átkarol engem és magához húzz, ismerős illat kúszott az orromba de az agyam annyira kattogot hogy nem tudtam azonosítani a személyt. Szépen lassan elkezdett ringatni mint egy kis babát én meg szépen lassan elkezdtem lenyugodni, ezután nem tudom hogy mi törtènt mert a sokk stressz és fájdalom miatt elaludtam az illető kezébe.

Másnap reggel amikor felébredtem az ágyamba voltam, nagyon melegem volt, a homlokomon egy vizes rongy volt. Szuper belázasodottam a sok sírástól. A szemim égtek alig bírtam kinyitni. Nem tudtam elképzelni hogy hogy kerültem ide hisz az utolsó emlékem az volt hogy a földön zokogok és a pánik rohamomat próbálom leküzdeni. Mikor kitisztult a fejem meghallottam magam mellől egy szuszogást oldalra fordítottam a fejem és Jesst pillantottam meg aki az ágyamra dőlve egy széken ülve aludt. Teljesen le döbbentem, hirtelen bevillant az hogy valaki átkarolt és megnyugtatott, szóval ő volt az. Mérhetetlenül nagy csodálatott kezdtem el érezni felé, eddig senki se tudott segíteni rajtam mikor előjött a roham. Mondjuk a szüleim nem is akartak hagyták hogy szenvedjek mert úgy voltak vele hogy megérdemlem Haru miatt. Újra elfogott a sírás érzett de vissza fogtam magam, amilyen halkan tudtam ki keltem az ágyból és elindultam picit szédelegve a konyha felé. Szerencsére Jess nem ébredt fel így neki álltam reggelit csinálni kettőnknek, legalább ennyivel megtudom neki köszönni hogy mellettem volt. Kinyitottam a hűtött és elővettem a hozzávalókat amik kellettek a tükör tojásos melegszendvicshez, az Jess kedvence így egyértelmű volt hogy azt fogom elkészíteni, már majdnem kész voltam mindennel amikor is hallottam hogy Jess felkelt és engem keres. Vissza szóltam neki hogy a konyhába vagyok oda jött és már éppen mondani akart valamit mikor is megszólalt a csengő. Csodálkozva indultam el az ajtó felé hisz drága barátomon kívül senki se szokott hozzám jönni. Kíváncsian nyitottam ki az ajtót és teljesen ledöbbentem mikor is felfogtam hogy kik állnak az ajtóban. Csak álltam és nem tudtam hogy mit csináljak. Jess furcsállta hogy nem jöttem vissza ezért utánam jött. Kíváncsian nézte a személyeket az ajtómba.
J:- Ei kik ezek az emberek?- kérdezte csodálkozva.
Már éppen válaszoltam volna neki mikor is egy harmadik személy is felbukkant az ajtóban, itt teljesen le dermedtem éreztem hogy kezdek szèdülni.

:- Szia Eikou:- Szólalt meg.

Sziasztok! Tudom nagyon nagyon sok kimaradás van a részeknél. Ne haragudjatok hogy ennyire ritkán posztolok. Remélhetőleg most már aktívabb leszek.
Köszönöm azoknak akik még olvassák a történetem. Remélem tetszett az új rész.

Puszi mindenkinek by: Merci