Anyukám pasijának a fia

8.rèsz

Ei szemszöge

Reggel mikor felriadtam azt se tudtam hogy hol vagyok, mikor is tudasult bennem hogy megint ugyan azt álmodtam a szívem megszakadt. Egy évig voltunk együtt Haruval. Életem legszebb egy éve volt ez,aztán egyik napról a másikra elkezdett furán viselkedni, eltávolodtunk egymástól ezáltal sokat is vitatkoztunk, ennek köszönhetően egyik este mikor haza jött szakított velem, semmi magyarázatot nem adott csak úgy elment. Ez volt 3 éve, azóta a nap óta szinte minden egyes este róla álmodok hogy hogyan ismertük meg egymást és hogy hogyan jöttünk össze. Teljesen meg változtam ezalatt a három év alatt. A rózsaszín hajam fekete lett és a ruhatáram is ezt a színt tükrözi, mosolyogni csak erőltetve tudok, nevetni pedig egyáltalán nem szoktam,pedig régebben ezek nélkül nem is tudtak elképzelni engem amilyen életvidám voltam. Anyuval és a nevelő apámmal össze vesztem Haru és a köztünk lévő kapcsolat miatt amit persze nem fogadtak el de elviseltèk de amint Haru le lépet engem kezdtek el hibáztatni  és ezáltal el is költöztem tőlük amint betöltöttem a 18 évemet, azóta se beszélek velük. Azóta befejeztem az iskolát és egy egyszerű kis büfében dolgozom mint pultos. Szeretem azt a helyet, kevés munkatársam van és legalább a vendégek normálisak. A lakásom pedig hmm azt egyszerűen imádom, egy egyszerű kis ház, van benne két szoba,egy fürdő,egy nappali, egy konyha, egy kis terasz és egy kisebb udvar. Röviden ennyi történt ebbe a három évben.

Visszatérve a jelenbe mikor is sikeresen magamhoz tértem ki keltem az ágyból hogy el tudjam intézni a reggeli rutinomat. Ma kivételesen szabadnapos vagyok szóval nem kellett sietnem sehová sem. Miután lefőztem a reggeli kávèmat kisètáltam a teraszra hogy ott nyugodtan megigyam egy cigi társaságában, leültem az asztalhoz és körbe néztem az utcán hát ha láttok valami érdekeset. Az idilli pillanatomat egy idegesítő hang zavarta meg. Na már csak ő hiányzott a reggelemből gondoltam magamba.

J: -JÓÓÓÓÓ REGGGEEEEELT EIIIII-  kiabált a szomszédból átnekem az idegesítő hangjával Jessie,a drága
idióta haverom. Unottan ránéztem és fintorogtam neki egyet,erre a tettemre hangosan felnevetett és lazán átugrott a kerítésen hozzám, ezen már meg sem lepődtem hisz mindig így közlekedik, pedig hányszor mondtam már neki hogy használja az ajtót mert a kerítés nem erre való de szarik rá hogy miről is beszélek neki, egyik fülénbe a másikon pedig ki. Felvont szemöldökkel vártam hogy ideérjen hozzám,mikor is elém került nem túl kedvesen ránéztem.

Én:- Mit akarsz idióta?- kérdeztem tőle flegmám.
J-: Na láttom megint rossz lábbal keltél.- kuncogot. Megforgadtam a szememet a kijelentése miatt.
Nagy vigyorral az arcán folytatta.
J:- Arra gondoltam hogy mivel ma szabadnapos vagy meg én is mi lenne ha elmennék a városba körül nézni?! Vigyorgott tovább.  Ohh igen azt elfelejtettem mondani hogy drága barátom nem csak a szomszédom de egyben az egyik munkatársam is.Fel sóhajtottam, ma se lesz nyugodt napom az is biztos. Gondoltam magamba.
Én:- Rendben úgy sincs más választásom, elkészülök azt mehetünk felőlem. Vontam vállat. Bólintott és önkéntesen bement a lakásomba, gondolom valami kaja után kutat. Mindig ezt csinálja, lusta magának főzni, ezért és mivel tudja hogy én általában mindig megfőzök teszem hozzá magamnak,átjön és ki zabálja a hűtőmet, de most ráfázott ugyanis szinte semmi sincs benne mert nem volt időm vásárolni, ebbe a két hétben folyamatosan dolgoztam így ez elmaradt szóval jó is hogy megyünk a városba mert így betudok megint vásárol egy két hétre magamnak,meg persze neki is, bár ezt nem én döntöm el úgyse hisz így is úgy is belenyúl a hűtőbe. Feltápászkodtam a helyemről és elindultam ezután a majom után, ahogy gondoltam tényleg a konyhába volt. Felháborodott tekintettel nézett rám.

J:- Tiszta üres a hűtő, most mit egyek? Éhes vagyok..- Nyavajgott csípőre tett kézzel.
Én:- Menjél egyél a saját hűtődből, dolgoztam folyamatosan ebbe a két hétben mint ha nem tudnád, ezáltal nem volt időm bevásárolni itthonra. Vontam vállat. Ő erre durcásan fogta magát és elindult kifelé.
J:- Egy óra múlva itt vagyok érted:- Mondta még mielőtt elhagyta volna a házat. Hangosan fel sóhajtottam és elindultam a szobámba össze szedni magamat. Komolyan mondom ha ez a srác nem létezne ki kéne találni őt, de bírom a fejét ő volt az egyedüli aki mellettem maradt és kibírja a stílusomat. Tud rólam mindent(a harusat is tudja)  és én is tudok róla mindent. Mondhatni ő a legjobb barátom, sok mindent köszönhetek neki mióta ide költöztem és persze mióta egyhelyen dolgoztunk is.