Shadowhunters /Shadowland/

➰E➰

-Érted? -kérdezte a harci lecke után Jace, majd elengedte a lányt, így kizökkentve őt a gondolataiból.

-Öhm.. azt hiszem igen. -mondta.

-Hajrá! De ne félj melletted leszek.. leszünk. -mondta Jace és a végén kicsit megköszörülte torkát, nehogy olyan szavak jöjjenek ki rajta, amiknek nem kéne.

Gyorsan a többiek után siettek és folytatták útjukat a Brooklyn rendőrséghez.

Mindezen idők alatt Luke, az a férfi aki Clary apja helyett felnevelte a lányt Joclynnal együtt, most épp a rendőrségen ült és papírmunkát végzett.

-Na, én indulok is. Te még maradsz? -kérdezte Fred, Luke munkatársa.

-Hát még ezt a párat befejezem, aztán én is megyek. -válaszolt neki Luke.

-Jól van, akkor majd találkozunk. Csá! -fogtak kezet, majd Fred távozott az épületből.

Már egyedül csak Luke volt bennt az egész rendőrségen, plussz pár biztonsági őr a földszinten. Luke kikapcsolta a gép monitort, majd pár papírral elindult a fénymásolóhoz. Mikor odaért feltűnt neki valami furcsa. Utoljára Fred lekapcsolta a lámpát ide bennt, most mégis égett. Lassan, feltűnésmentesen megpróbálta letenni a lapokat a kezéből, majd körbe nézett. Miután az ajtó felé fordult egy kezet látott maga felé suhanni. Bármilyen nagy ember is Luke, az ütés után minden elsötétült.

Mikor a csapat oda ért a rendőrség kapuihoz, megálltak egy utolsó megbeszélésre.

-Már is hazament mindenki? Nyolc óra lesz..-kérdezte zavarodottan Alec.

-Igen, ilyenkor már majdnem mindenki elment, de Luke mindig este tízkor jött haza, szóval még tuti bennt lesz. -magyarázta Clary.

-Még jobb. Kevesebb mondén, kevesebb baj. -mondta Jace, majd elindultak belefelé.

Először Alec és Jace ment be az ajtón. Elég könnyű volt körülnézni és tájékozódni, mert majdnem minden fal és ajtó üvegből volt. Először körülnéztek az előtérben, majd intettek Izzynek, hogy bejöhet. Isabelle húzta maga után a szemüveges fiút, amit Clary észre véve csak grimaszolt. Bár zavarta a vöröskét, hogy legjobb barátját csak úgy elviszi mellőle valami harcos amazon, mégsem tudott túl sokat ezen aggódni. Megpróbált csak anyukájára koncentrálni.
Miután alul minden simán ment, elindultak fel az emeletre.

-Izzy! A cipőd! -szólt halkan Jace a lánynak, akinek magassarkúja elég nagy zajt csapott a kövezett padlón.

-Azonnal! -mondta engedelmesen a lány, majd irónját elővéve végig világított egy már meglévő rúnáján.

-Most mit csinált azzal a világító tollal? -kérdezte Simon Claryt.

Izzy csak rámosolygott a szemüveges fiúra, majd erős léptekkel kezdett sétálni mellette. A fiú szeme kétszeresére tágult. Olyan hangtalanak voltak a lány léptei, mintha felhőkön suhanna.

-Hangtalanság rúna. -suttogta kacér hangon Izzy a fiú fülébe.

-Menjünk tovább! -adta ki Jace a parancsot, majd vezetésével tovább haladtak.

A második emeleten szétválva kellett körbe nézniük, mert túl nagy volt az ismeretlen terület.

-Váljunk szét. -mondta Jace.

-Miért nem megyünk csak egyenesen az irodájához? -kérdezte Simon.

-Előbb meg kell győződnünk, hogy nincs az épületben senki akinek nem kéne. -válaszolt Alec.