43.Konyhában

5.3K 285 9
                                    

Reggel a karjai között ébredni a legcsodásabb dolog, főleg ha az ő ruháiban is vagy. Átölelt és édesen szuszogott a fülembe.

Spontán kedvem támadt valami finom reggelit csinálni, Áron biztos nem bánja, ha a konyhában mászkálok. Pirítós rántottával jó ötletnek tűnik, biztosan szereti.

Lefejtettem a karjait magamról és egy tornászt megszégyenítve átmásztam Áronon.

Leballagtam a konyhába és nekiálltam csinálni az ételt. Próbáltam nem csörögni és hangoskodni mondjuk Áron ajtaját becsuktam szóval csak nem hall semmit.

Áron szemszöge

Reggel kómásan ébredtem fel. Finom illat csapta meg az orromat, mint egy zombi az illat után indultam. A konyhából lehet érezni a finomságot, ami nem más, mint píritós. Általában mondjuk, mindig csak azt eszek szóval fel ismerem az illatát.

A rádióból hangosan szól a zene. Az ajtót résnyire kinyitottam, de a látványra nem voltam felkészülve.

Aliz ide oda mászkálva a zenét dúdolta miközben formás fenekét rázta. Egy pár percig csak figyeltem amint mozog.

-Majd én is felkérhetlek egy táncra?-kérdezem mosolyogva

Egy halkat sikoltott és kiesett a kezéből a tál és lebukott. Lassan miután rájött, hogy én vagyok az előbújt én próbáltam vissza folytani a nevetésemet.

-Nem.-szólt mérgesen

-Pedig jó volt nézni, ahogyan itt táncolsz.

-Perverz.

-Nem vagyok az.

Visszatért az eddig elkezdett munkájához viszont most már tánc nélkül. Leültem a székre és figyeltem amint készíti a reggelit a konyha pulton.

A rádióból nemsokára a felcsendült egy spanyol zene, aminek tökéletes volt az üteme egy tánchoz. Felálltam és Aliz kezéből kivettem a holmikat. Úriember módra egy pukedli kíséretében kinyújtottam a kezemet feléje.

-Egy táncra felkérhetem?

Aliz szemszöge

-Természetesen.-mosolyogtam el.

Kezemet a kezébe helyeztem. Egyik kezével a derekamat megragadta és közelebb húzott magához.

-Most rázd a popsid.-suttogta a fülembe

Túl perverz volt nekem rögtön levitte a hangulatomat. Elfordítottam a fejemet és nem mozdultam.

-Nem tudok táncolni.-mondom közömbösen

-Akkor mi volt az, amit az előbb csináltál?

-Hát nem tánc.

-Pedig nekem tetszett.-mondta miközben a nyakamba csókolt

-Tényleg?

-Igen.-mondja és megcsókolt

Szorosan magához húzott. Beletúrtam a hajába. Elkezdtünk hátrálni és a konyha pultba ütköztünk. Áron a combom alányúlva megemelt és felültetett rá. Szája ismét a nyakamra tévedt miközben keze a combomat simogatta.

-Áron...-mondom, nagy nehezen- ezt nem itt kellene.

-De senki más nincs itthon.-mondja

-Le vehetem ezt a kis zavaró tényezőt?-érti a pólóra, ami az övé, de mégis rajtam van

-Csak akkor, ha nekem adom.

-Csak akkor, ha hordani fogod.

-Rendben.

A pólót egy mozdulattal a földre dobta, szerencsére melltartót vettem fel szóval nem vagyok teljesen félmeztelen.

Végig húzta ujját a mellkasomon miközben hátulról támasztotta a hátamat én ösztönösen hátra hajtottam a fejemet. Ismét csókokkal hitette be a testemet a hasamnál járt, amikkor valaki benyitott. Nem más, mint Kloé Áron húga jött be az előbb.

Egy pillanatra mind a ketten lefagytunk. Mind a ketten fehérneműben voltunk és én majdnem a konyhapulton feküdtem miközben Áron kényeztetett.

Áron elém állt, hogy takarjon közben én lemásztam a pultról Áron pedig a kezembe adta a háta mögött a pólómat. Belebújtam a pólóba, de nagyon kínos volt még mindig.

-Sziasztok.–mondja zavartan Kloé

-Szia.-mondja Áron

-Hello.-szólok én is már Áron mellől

Szerencsére a póló hosszú így nem olyan zavarba ejtő.

Áronnal csak úgy állunk senki nem tudja, mit csináljon. Kloé végig nézett mind a kettőnkön és ekkor hirtelen könnybe lábadtak a barna szemei. Elindult Áron felé, de vége fele már szinte szaladt. Áron leguggolt és szorosan megölelte őt, amint stabilan tartotta a kislányt felállt vele.

-Hiányoztál.-suttogja

-De itt vagyok.-simogatja tovább a húga hátát

Olyan aranyos ilyenkor. Mindig is eltudtam képzelni családapaként, de így még valóságosabb a gondolat. Az édes jelenet láttán nekem is könnybe lábadt a szemem.

-Gyere.-mondja és kitárja a szabad karját Áron, de Kloé is követi a példáját.

Oda léptem és szorosan megöleltem mind a kettőjüket. Most már hárman öleltük egymást.

-Miért sír a kettő szerelmem?-kérdezi

-Azt hittem én vagyok az egyetlen.-háborodik fel Kloé

Könyvtári alvótárs /befejezett/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora