Könyvtári alvótárs /befejezett/

17.Biztonságtalanság

Hátra fordultam mivel ismerős hangok csapták meg a fülemet. A nyüzsgő emberek közül egy furcsa különösen hangos csoport tűnt ki, ezek csak a mi csapatunk lehet,

-Itt vannak a többiek. Igazad volt.

-Megmondtam.

Elindultam a többiek felé, Áron kezét elengedtem mivel ő nem indult el. Mikkor már közelebb értem hozzájuk ők is észre vettek minket, vagyis engem mivel Áron sokkal messzebb volt tőlem.

-Itt vannak a lusták is.-mondta, a tanár- mindenki irány a busz megyünk a szálásra. Veletek még beszélek.

Mindenki felszállt a buszra. Én leültem a helyemre és valami féle nyugodtság hatott át hogy végre itt lehettünk. Ez az érzés hamar elszállt amint megláttam a szállásunkat.

Egy motel volt az. A falait már alig takarta a festék. Néhány ablak meg volt repedve. A világitás, ami volt elég halvány volt a motel hirdető táblája is már félig ki volt égve.

A busz megállt a parkolóban és mindenki leszállt róla.

-Na, gyerekek most megkapjátok a kulcsokat. Egy kulcs kettő személynek szól. A lakótársakat a múzeum előtt már megbeszéltük. Ahogy a neveket mondom, a párok jöjjenek, ide a kulcsért majd rendezkedjenek be a szállásukra egy hétig leszünk itt. Abban az egy hétben minden szobatárs marad kivéve, ha én nem osztom fel őket. Ja, és majd zárkózzatok be, mert néha szoktak betörések is lenni. Na, akkor az egyes számú kulcs nyertesei nem mások, mint Kata és Bogi nekik lesz az emeleten a szobájuk.

Egyre több nevet mondogatott. Nagyon lassan haladtunk mivel minden nevet úgy mondott mintha valami sorsoláson lennénk, szerintem biztos ivott ez a tanár valamit. Ahogy fogytak a kulcsok az emberek is mentek a szobákban végül már csak Áronnal maradtunk ott a tanárral.

-Akié ez a kulcs lesz a 16-os számú az nem más mint...

-Mi vagyunk azok. Ide adná?-mondja Áron

-Nem biztos, hogy ti vagytok azok. Egyáltalán kire gondoltál a többes számnál?-kérdezi a tanár

-Tanár úr. Már csak én és Aliz vagyunk itt.-mutatott körbe az üres parkolóban

-Igaz.-vallja be a tanár

-Ide adná a kulcsot.-mondja kicsit már idegesen Áron

-Nem is érdekel miért kerültettek egy szobába?

-Nem.-mondja Áron helyettem is

-Tessék.-adja át a kulcsot a tanár

Már komolyan nem érdekel, hogy vele raktak össze. Nagyon fáradt vagyok az egész napos járkálástól. Csak be akarok dőlni az ágyba és aludni, de előtte egy friss meleg zuhany is jól esne.

Éppen indulni akartam a csomagjaimért a buszra, de mikkor felléptem volna Áron sietős léptekkel már meg előzött. A csomagok mind a kezében voltak, ahogyan a kulcs is.

-Haladj már Aliz, nem érek rád várni.

Áron után siettem. Nem sokára megállt egy ajtó előtt, ami a zár kinyitássá után nyikorogva kinyílt. A holmikat levágta az út közepébe és befeküdt az egyik ágyba.

-Nem kellene bezárni az ajtókat?-kérdezem

-Miért?

-Nem figyeltél? Azt mondta a tanár, hogy vannak erre betörők.

-Ha annyira akarod, zárd be.

Odaakartam menni a kulcsokért. Mikkor már félutóm voltam meg lendítette a karját és felém dobta a kulcsot. Szerencsére sikerült elkapnom. Amint a kezembe került rögvest be is zárta az ajtót majd a kulcsot az ajtó melletti kis asztalkárra lehelyeztem.