A szabadság rabjai

3. Fejezet

*Sophia*

A csapatom tagjait a képzésem befejezésekor ismertem meg, amikor egy osztagba kerültünk. Már három hete nem találkoztam velük, mert a legutóbbi bevetésen Kilyan lesérült, és egyébként sem volt olyan küldetés amin mindannyiunknak ott kellett volna lennie. Odarohantam Leához és Nahohoz, a legjobb barátaimhoz és megöleltem őket.
-Hiányoztál - mondták a lányok, miközben ölelgettek. A következő pillanatban Jaden és Nino is ránk ugrottak, ezért felborultunk.
-Idióták! - kiáltottam rájuk. Kilyan is odajött hozzánk, de még lényegesen lassabban mint a másik két fiú.
-Remélem, hogy már jobban vagy Kilyan mert halaszthatatlan küldetésünk van. - az említett fiú csak bólintott egyet mire folytattam - Tokióba kell mennünk, már holnap. A Yakuzák elkaptak egy szamuráj családot, a kivégzés nyilvános lesz, egy befolyásos daimjó fiának a születésnapján tartják. Ez azt jelenti, hogy nagy felhajtásra és sok emberre számíthatunk. Ja egyébként hol van Nana?
-Etetés idő van, nemsokára itt lesz. - szólalt meg Naho. Bólintottam, majd mindenki elkezdett készülődni.

                               ***

A Tokióba vezető út viszonylag gördülékenyen ment, a legizgalmasabb esemény az volt, amikor Nana megkergetett egy nyulat.

                               ***

Amint Tokióba értünk felettük az álruhánkat vagyis egyszerű barna bőrköpenyeket, ami a közemberek ruhája volt. Megérkeztünk a főtérre, ahol igyekeztünk feltűnésmentesek maradni, és elbújtunk a házak között, vártunk. Láttuk az színpadot ahol az akasztófák voltak, fél óra múlva megtelt a tér emberekkel és a daimjó fiú is megérkezett. Az apja beszédéből kiderült, hogy Davidenek hívják. A fekete hajú fiút nem láttam sehol. Amikor véget ért a táncos ünnepség bevezették a szamuráj családot, lassan felmásztunk a teret körülvevő házakra. Már készültek felakasztani az egyik férfit, de kiadtam a jelet és Lea lőtt.

*Cayo*
(pár perccel korábban)

Figyeltem a teret egy biztosított pontról, már vártam a lázadók érkezését. Tudtam, hogy jönni fognak, de egyenlőre senki gyanúsat nem láttam, ezért kiadtam a parancsot az akasztás kezdésére. Éppen meghúzták a kart, amikor egy nyílvessző kettéhasította a kötelet, és a férfi túlélte. Minden civil menekülni kezdett, de a Yakuzák természetesen ott maradtak. Körbenéztem és ekkor hirtelen megláttam valami vöröset, felismertem azt a lányt aki megszöktette a 11 rabot az egyik börtönből. Leugrott egy háztetőről, de azt csak későn vettem észre, hogy egy íj van a kezében. Mire a földre érkezett két emberünk halott volt. Még nem ez volt a legrosszabb hír. Nem egyedül ugrott le, jött utána még öt ember és egy kutya is. Kijöttem a fal takarásából, és parancsot adtam a támadásra, és a lány után futottam aki már a színpadon volt, hogy kiszabadítsa a társait.

*Sophia*

Futottam amilyen gyorsan csak bírtam, miután leugrottam a háztetőről. A színpadra érve intettem Leának, Jadennek és Ninónak, hogy segítsenek, Naho és Kilyan tovább harcoltak a Yakuzákkal. Együtt eloldoztuk az akasztásra szánt családot, de hirtelen kigyulladt a színpad. Egy különleges lehet itt. Akik az emelvényen voltak a csapatból kimenekítették a szamurájokat, és elindultak az előre kikészített lovaskocsihoz. Már majdnem leugrottam amikor megláttam egy kislányt. Nem szamuráj volt, csak egy civil. A tűz teljesen körbevette őt. Már elindultam érte és gondolkodtam, hogy hogyan tudnám kimenteni a képességem használata nélkül, de valaki megelőzött. A fiú a börtönből, és csak sétált. Keresztül a tűzön. Ő is egy különleges. Felvette a kislányt és visszavitta a szüleihez, én bolond meg végignéztem a menekülés helyett. Ennek a hibámnak meg is lett az eredménye. Egy nyíl a lábamban. Mérgezett volt, mert zsibbadni kezdett a lábam. Amilyen gyorsan tudtam elindultam a megbeszélt hely felé. Még a teret sem hagytam el amikor hirtelen az egész teret, belepte a gáz. Kilyan! A szám elé emeltem a ruhám anyagát, nehogy én is elájuljak. A fiú valószínűleg már jó néhány perccel elbújhatott, hogy elkészítse ezt a mérget. A Yakuzák csoportosan estek a földre, már alig maradtak a téren. Továbbmentem kifelé, tudtam, hogy Naho és Kilyan még harcolnak. Maradnom kellet volna! Megálltam. Ilyen állapotban nem segíthetek nekik, csak hátráltatnám őket. Elindultam tovább. Mikor kiértem a városból, lépéseket hallottam magam mögül. Elmosolyodtam, Naho és Kilyan ilyen hamar beértek. Bár ez nem csoda a lábammal, hiába kötöztem be, már alig tudtam járni. Hátrafordultam és lefagytam. A fiú volt ott. Először csak figyelt, aztán kezdett közelebb jött, és már kerülgettük egymást. Tudtam, hogy még fog támadni. Nincs túl sok esélyem ellene így. Fel kéne tartanom, addig amíg ideérnek a többiek, de ki tudja, hogy az mikor lesz. Használnom kell a képességemet. A következő pillanatban egy óriási kard közeledett felém. Előrántottam az enyémet is, és párbajba kezdtünk. Mindketten elég jól harcoltunk, szerencsére még nem tudott megsebezni, de én sem őt. Hirtelen kiverte a kardomat a kezeimből. Hátrébb ugráltam kicsit, elővettem a késeimet, és készültem a végső tamadásomra. Ha ez nem működik akkor nekem végem. Nem tudok majd tovább harcolni. A fiú közeledett felém amikor elkezdtem dobálni felé a késeimet. Eldobta a kardját, és elővett két kisebb kést, azokkal kezdte védeni magát. Az egyik pillanatban erősen elrugaszkodtam az ép lábamról és felugrottam. Fordultam egyet, és elkezdtem elszívni a levegőből a párát, jéggé alakítottam. Egy hegyes jégrudat készítettem majd mikor szembe kerültem vele az ugrás után elhajítottam felé. Ideje sem volt reagálni, a fegyver már a combjába fúródott. Fájdalmasan felkiáltott, majd hátraesett. Odasétáltam hozzá, rámnézett és mosolygott. Nem értettem, hogy miért, de most nem gúnyosan. Tudta, hogy megölhetném. De nem tettem. Mi szamurájok nem ölhetünk ok nélkül. Elindultam az eredeti célom felé. A lovaskocsinál már mindenki ott volt rajtam kívül. Kimerültem. Naho és Lea kérdezgettek, de nem volt erőm válaszolni. Mielőtt elindultunk összeestem. Aztán elaludtam.

*Cayo*
(pár nappal később)

Bekötött lábbal sétáltam be a császár tróntermébe. Meglepett tekintettel fogadott.
-Parancsnok! Jelentést!
-Igen, uram. A Davide tiszteletére rendezett ünnepségen, az akasztás előtt hat szamuráj és egy kutya tört ránk. Elmenekítették a szamuráj családot. A parancsnokuk megsérült, követtem őt, és megtámadtam. Ő is egy különleges. Már majdnem legyőztem amikor jégből formázott egy fegyvert és felém hajította. Ez okozta a sérülésemet, amint láthatja. - mutattam a lábamra - Elestem, és azt hittem, hogy meg fog ölni, de csak elsétált. Azt hisz...
-Elég! Nyilván megkegyelmezett önnek. Csalódtam magában! Többet várok el! Maga az egyik legjobb parancsnokom. Nehogy még egy ilyen előforduljon. Részletes leírást kérek ennek a csapatnak a tagjairól. Ha legközelebb találkozik ezzel a lánnyal hozza el nekem. Élve vagy holtan nem érdekel.

...

2018.06.18.