Silent~LloydxReader~

1.Rész

-Szóval mire is jó ez az egész?-kérdezte unottan Jay, miközben lecsapott a vállán egy szúnyogot.

-Csapatépítő tréning.-szólalt meg Lloyd. Csendben sétáltak a sűrű erdőben. Lloyd elől, Nya és Jay egymás kezét fogva, leghátul Cole.

-Akkor Zane miért nincs itt?-törte meg a csendet Cole. Lloyd hátra nézett, mindenki megállt. Zöld szemébe belelógott egy szőke hajtincs. Mérgesen szemezett Cole-lal, majd szó nélkül továbbindult.-Tudod séta helyett edzhetnénk is.

-Ha nem vetted volna észre, eltörtem a karom.-mutatott bekötött kezére.

-Értem, szóval ez az egész azért van, mert Lloyd Montgomery Garmadon unatkozik.-szólt közbe Jay, Nya oldalba bökte.

-Nem, nem azért!-fordult meg hirtelen, és a lendülettől elesett. Elterült a harmatos füvön. Nya odasietett hozzá, a többiek csak nevettek.

-Jól vagy?- Bólintott, majd felkelt a nyirkos földről.-Tényleg jobb lenne, ha hazamennénk...

-Menjetek.-mondta és folytatta útját. A fiúk még mindig nevettek, de abbahagyták, amikor Nya mérgesen rájuk nézett.

-Te nem jössz?-kiabált utána Cole. Válasz nélkül lépegetett tovább. Időközben elkezdett esni az eső. A ruhája már teljesen átázott, de nem fordult vissza. Nem értette, hogy miért bánnak így vele. Hallgatniuk kellene rá. De mégsem teszik. Az eső elállt, a madarak újra repdestek a fák körül. Lloyd hirtelen megállt. Tágra nyílt szemekkel nézett maga elé. Egy vízcsepp hullott a földre nedves hajáról. Egy mókus lábait kapkodva mászott fel egy magas fára. Lloyd egyenesen a (szem szín) szemeidbe nézett. (Haj hossz) (haj szín) hajad tiszta víz volt. Térdig érő (szín) szoknyát viselsz. Alig pár méterre voltatok egymástól.

-Hé!-kiáltott oda-Eltévedtél?-feléd nyújtotta ép kezét, mire te hátraléptél. Lassan feléd kezdett lépkedni, te pedig ijedten lépkedtél hátra.-Ne félj tőlem!-Nem álltatok meg egészen addig, amíg el nem estél egy faágban. Eléd lépett és kinyújtotta a kezét. Biztatóan mosolygott.-Lloyd vagyok. Téged hogy hívnak?-közelebb nyújtotta a kezét-Eltévedtél? Hány éves vagy? Megsérültél?-kérdezősködött tovább. Olyan kérdéseket tett fel, amiket nem értettél. Olyan dolgokat mondott amiket nem értettél. Beszélt, de te nem értetted mit mond. Egész idő alatt ragyogó zöld szemeibe néztél. Majd végig néztél rajta, és észrevetted a bekötött kezét. Hozzáértél, mire ő felszisszent, és fájdalmas arcot vágott. Felálltál és két kezed közé fogtad sérült karját.-Mit...?-kérdezte. Mikor elvetted kezeidet levette a kötést és a vizes fűbe dobta. Megmozgatta ujjait, és csodálkozva nézte, már nincs semmi baja.-Köszönöm...de mégis hogyan? Mi vagy te?-Csak mosolyogtál, mert még mindig nem értetted mit mond.-Miért nem mondasz semmit?-pislogással feleltél.-Tudsz egyáltalán beszélni? Érted amit mondok?-Arckifejezésed nem változott. Lloyd körülnézett, de fákon kívül nem látott semmit és senkit.-Gyere.-mondta, majd megfordult. Amikor észrevette, hogy nem követed megfogta a kezed és húzni kezdett.-Szóval nem tudsz beszélni. És nem érted mit mondok. És valószínűleg nem vagy...ember.-háta mögött sétáltál, és nézted az erdő hatalmas fáit.-Ugye nem vagy süket?-állt meg hirtelen, te pedig a mellkasának ütköztél.-Hallasz?-mutatott a fülére. Nem értetted, hogy mit akar. Újra elindult. Pár perc múlva ismét megállt.-HÉ!-kiáltotta el magát hirtelen, amitől összerezzentél.-Nos legalább nem vagy süket.-mosolygott, amitől te is elmosolyodtál. Kiértetek az erdőből, és egy nagy ház felé vettétek az irányt. Lloyd kinyitotta az ajtót.-Hazajöttem!-kiabálta, mire mindenki felétek nézett.

-Hol voltál?-kérdezte Jay.

-Annyira aggódtunk!-állt fel Nya.

-Mi van a kezeddel?-nézett rá Cole. Próbáltál minél szorosabban Lloyd háta mögé bújni.-És ez meg ki?