Equality

Chapter 2.

Haragom hírtelen elszállt és mérhetetlen szomorúság vette át a helyét. Bár tudtam, hogy ez is lehet csak egy újabb illúzió. De hinni akartam benne, hinni akartam neki. Annyira vágytam rá, hogy Linc itt álljon előttem, hogy ismét láthassam és, hogy szorosan karjaimba zárhassam, hogy nem törődtem az átverés lehetőségével. Arcomat könnyek áztatták, egész testemben remegni kezdtem. Lábaim felmondták a szolgálatot és a hideg padlóra estem,  az arcomat a kezeimbe temettem. Annyira valóságosnak tűnt minden, és én hinni szerettem volna a látottakban, de túl sokszor csalódtam.

-Ne, ne kérem ne tegye ezt velem, megint. Nem veszíthetem el őt ismét. -motyogtam halkan- Megteszek bármit, amit csak akar, csak - hangom elhalt a mondat végére. Szánalmasan, és összetörten festhettem, elvesztettem minden csepp méltóságomat és megalázkodtam előtte. Gratulálok Mr. Rogers, elérte amit akart. Megtört engem.

-Ro, én vagyok az. Többé nem engedem, hogy elszakítsanak tőlem. -mondta és letérdelt mellém majd szorosan a karjai közé zárt.

Arcomat a vállába fúrtam és szorosan öleltem magamhoz. Féltem, hogy bármelyik pillanatban elveszíthetem őt, hogy bármikor elillanhat a kép. Éreztem, hogy ezúttal másként áll a helyzet, ez az illúzió túl tökéletes, túl pontos. Az eddigiekben mindig volt valami buktató, egy rész, amely nem teljes, amelyet ha jobban megnéztem látthattam az alatta rejlő igazságot, csak elég mélyre kellett ásnom hozzá. De Linc tökéletes volt, épp olyan mint évekkel ezelőtt, bár lényegesen magasabb és férfiasabb.

Enyhén citrus illata volt, amely egy kis szappan és egy igazán kevés olaj szagával keveredett, a ruháin viszont cigaretta illatát éreztem. Hírtelen elhúzódtam tőle, kétkedve néztem csodálkozó arcába. Felálltam és távolabbról is szemügyre vettem őt és a körülötte álló embereket.

-Te valódi vagy-jelentettem ki hatalmas mosolyal az arcomon.-Ti mind azok vagytok.

Az illúzióban sosem keltettek olyan ábrándokat, amelyek eltértek az eredeti emlékeimtől. Mindig minden tökéletesen ugyan olyan volt, a családom kapcsán. Egyedül ami változott az a ház volt. De a családtagjaimat mindig ugyanúgy ábrázolták ahogyan én emlékeztem rájuk. Linc illattába a cigaretta domináns szaga vegyült, amely lehetettlen volt.  Egy változás, apró de tagadhatatlan.

-Hogyan?- kérdeztem hitetlenkedve.

-Kaiden hozott ide-mutatott a mellette álló srácra aki bizalmatlanul figyelte minden mozdulatomat.-Az emberek egyik bázisán talált rád. 

-Hol van anya, és apa?- kérdeztem és gyorsan talpraszökkentem. - Látnom kell őket.

-Ro, ők még nincsenek itt, csak pár órája tudtuk meg, hogy egyáltalán életben vagy. Mi, mi azt hittük  meghaltál.- Iker testvérem zavartan fel s alá kezdett járkálni a szobában, kezeivel beszéd közben vadul hadonászott.

-Linc, nagyon fontos, hogy minnél hamarabb beszéljek apáékkal.-hadartam.- Megkell találnunk a családunkat, megkell találnunk a nagyapánkat. Ő az egyetlen aki tudja, hogy hol találjuk meg az Nexobius urnát.

-Várj, én ezt nem értem, az csak egy régi mese, te is tudod, hogy nem létezik.

-De, létezik. Szerintük a mi családunk az egyetlen aki tudja, hogy hol találhatják meg. Ha megtalálják, -kezdtem majd a mondat közepén elcsuklott a hangom. ' Ha megtalálják az urnát, az embereket kiirthatnak minket, minden nexus vére a kezemre tapad majd, ha nem állítom meg őket időben. De ehez először megkell találnom a szüleimet és a nagyapámat. ' - ha megtalálják, mindennek vége.

Lincoln egy percig szótlanul állt majd tekintetét elfordítva rólam rideg hangon szólalt meg.

-Kaiden kérlek vezesd körbe Rheat a fontsabb körzetekben. Ismertesd meg vele a szabályainkat aztán pedig amint engedélyt adok rá kísérd az első körzeti irodámba. Megtenném én is de még a tanács tagjai nem tudhatnak a jelenlétéről. Tégy úgy mindent ahogy azt megbeszéltük és kerüljétek a feltünést.-Szinte mondandója végére sem ért máris gyors léptekkel távolodott tőlünk. A harmadik férfi aki eddig szótlanul állt, gyorsan Kaiden mellé lépett és valamit súgott a férfinak amelynek köszönhetően ő hangosan felnevetett. A harmadik férfi hosszú vörös haját hátravettve elégedetten nézzett rám, arcán féloldalas mosoly terült el.