Perfect* /H.S./

21. S Z Ü L I N A P

A születésnapom. Ma viszont valószínűleg nem fogunk ünnepelni, mert ez egy egyszerű sulis nap. Amúgy sem szeretem mikor nagy dobra verik ezt a napot. Nem szeretem ünnepelni azt, hogy megszülettem. Túl sok dolgot rontottam el ahhoz, hogy ünnepeljek.
-Jó reggel szülinapos!-rontott be a bátyám a szobámba, mikor már az asztalomnál ültem, és épp a kémiakönyvemet bújtam, ugyanis első órában témazáró.
-Köszönöm!-adtam bátyám arcára egy puszit, majd tovább magoltam.
-Na, ne legyél ennyire uncsi!-vette ki a kezemből a könyvet, mire csak megforgattam a szemeim, és kíváncsian rá néztem.
-Kivettelek mára a suliból, ugyanis, sok program vár ma rád!-kacsintott, majd kislisszolt a szobámból, még mielőtt bármit is kérdezhettem volna.
Kíváncsi voltam, hogy mi vár rám, viszont nem akartam nagy felhajtást. Az mindig kínossá válik egy idő után.
Tíz perc múlva Fanni és Dóri toppant be a szobámba nagy meglepetésemre. Mindenki kivette a mai napot?
-Jó reggelt szülinapooos!-ugrottak rám egyszerre, és csak egy kicsi választott el attól, hogy fel ne boruljunk.
-Köszönöm!-nevettem el magam.
-Akkor indulhatunk?-néztek rám izgatottan, viszont én csak értetlen fejjel bámultam vissza rájuk.
-Mégis hova?-szólaltam meg.
-Az meglepetés!-kacsintottak rám. És végül így alakult ki az, hogy Patrik vitt minket...valahova, amiről sejtésem sem volt, hogy hol van.
Mikor kinéztem az ablakon, egy tópartot véltem felfedezni. Először azt gondoltam, hogy a Balatonon vagyunk, viszont mikor kiszálltunk, és láttam, hogy ez egy kisebb tó, egyből rendeztem gondolataimat.
Kabátomat kicsit feljebb húztam, hisz ma elég rossz időt jósoltak, és ide is ért sajnos.
-Menjünk be!-intett fejével Fanni a faház felé. Én csak gyorsan kapkodtam a lábaimat, mert tényleg kezdett hideg lenni.
Ahogy beléptünk a házba, kellemes meleg fogadott. Lassan levettem az eddig meleget nyújtó felsőmet, majd a cipőmet is ledobtam, nehogy összekoszoljak valamit. Viszont mikor megfordultam, szinte szívrohamot kaptam.
-Boldog szülinapot!-kiáltotta el magát mindenki mikor előugrottak vagy ezer helyről. Hirtelen meglepettségemtől szám elé kaptam a kezem, és nem akartam elhinni, hogy itt mindenki kivett egy napot (vagy csak ellógott), hogy velem lehessen a szülinapomon. Nem voltunk sokan, viszont épp elegen ahhoz, hogy pillanatok alatt zsivaj legyen, és kapkodnom kelljen a fejem. Azonban az egyből feltűnt, hogy az, akire úgy vártam nincs itt. Harry nem volt itt. Ez kicsit fájt, viszont nem akartam rá nagy hangsúlyt helyezni, hisz aki itt volt, nem azért jött, hogy szomorkodni lásson. És Hazznek is valószínűleg nyomós oka van, hogy nem tudott eljönni. Vagy csak elfejeltette volna?
-Na mi az tesó, nem érzed jól magad?-karolt át Patrik hirtelen.
-De, csak egy kicsit elgondolkodtam!-dörzsöltem meg a szemem.
-Akkor gyere, mert vár rád a torta!-fogta meg a kezem, és maga után húzott.
Ezek után a nap egész jól telt. Sokat hülyültünk, és beszélgettünk, és persze megtörtént az is, hogy a fejembe nyomják a tortát. Utána persze Kevin is belenyomta Fanni arcába, aki ezen kiakadt, és elviharzott, majd húsz perc múlva visszatérek, de már mindketten tiszta sütik voltak. Túl szerelmesek.
Én viszont legbelül lassan összetörtem. Nem tudtam merre van Harry, és még az üzeneteimre sem válaszolt. Kezdett rosszul esni a dolog, de reménykedtem, hogy csak én gondolom túl a dolgokat.
Aztán idegösszeroppanásaim közben kibontogattam az ajándékokat, amit a többiektől kaptam. Volt itt minden, kis, játékmotortól elkezdve koncertjegyig, és én mindegyiknek ugyan úgy örültem.
-Én egy kicsit személyesebb ajándékkal készültem-szólalt meg legvégül a bátyám, és előhúzott a háta mögül egy ajándéktáskát.-Nem költöttem rá sokat, de tudom, hogy annál többet fog neked jelenteni-adta át végül két puszi és egy hosszú ölelés kíséretében.
Én csak lassan belenéztem a táskába, amiben először Anya régi kedvenc pulcsiját pillantottam meg. Könnyeim már ilyenkor útnak eredtek, viszont mikor kibontottam a kicsi dobozt, amiben egy óra csücsült, mintha elvágtak volna egy zsinórt, ami a könnyeimet tartja féken, és felzokogtam.
Anyu órája volt a dobozban, amit még az utolsó nap is hordott. A baleset közben repült le a kezéről, és tört össze, viszont sosem találtunk olyan ékszerészt, aki bevállalta volna, hogy megcsinálja.
Zokogva a bátyám nyakába borultam, és reméltem, hogy a többiek nem néznek teljesen elmerobbantnak.
-Köszönöm!-törölgettem a könnyeim, mikor elválltunk egymástól.

*

-Na, srácok, ha nem gond, én most elrablom a Húgom, mert további programjai vannak!-nézett az órájára.
-Mi?-csodálkoztam el.-Hova megyünk?-kíváncsiskodtam egyből.
-Titok!-kacsint rám, majd miután elköszöntem mindenkitől, útnak eredtünk. Hiába nyaggattam a bátyám 20 percen keresztül, egy szót sem árult el, én pedig bedurciztam.
Végül egy fodrászat előtt álltunk meg, és úgy látszott be is kell mennem. Hagytam magamat, szinte csak sodródtam az árral, és végül kaptam egy kontyot. Mikor végeztünk, Patrik behozott, egy vörös, csipkés estéjit, mellé pedig egy fekete magassarkút. Nekem az állam majd' a földet súrolta, és nem akartam elhinni, hogy ezt komolyan fel kell vennem. Most már biztos voltam benne, hogy a nagyiékkal fogunk vacsorázni, viszont azt nem értettem, hogy Patrik mért nincs kiöltözve.
Végül ezzel nem is foglalkoztam, csak magamra öltöttem a ruhát, ami szinte nekem lett teremtve, és most elégedetten néztem végig magamon. Dögös voltam.
-Azta!-esett le bátyám álla, mikor kiléptem az öltözőből.
-Na, milyen? -simítottam végig a ruhán.
-Gyönyörű vagy!-nézett végig rajtam elismerően, majd kezét felém nyújtva indultunk ki az autóhoz.
Tíz perc utazás után, megálltunk egy hihetetlenül nagy épület előtt. A lépcső hatalmas volt, alig akartam hinni a szememnek. Ezen fel kell sétálnom?
-Innentől a te pályád!-adott egy puszit az arcomra, majd udvariasan kiszállt, és kinyitotta előttem az ajtót. Fogalmam sem volt, hogy kire számítsak odafent.
Azonban már a bátyámra sem számíthattam, mert beült az autóba, és elsietett. Erőt vettem magamon, és elindultam felfele. A lépcső közepén egy vörös szőnyeg terült végig, és ahogy lépkedtem felfele, szinte egybeolvadtam vele.
Mielőtt az utolsó lépcsőfokra is felléphettem volna, egy kart pillantottam meg magam előtt. Készségesen elfogadtam, és mikor egybeért mancsunk, egyből tudtam, hogy ki áll előttem. Harry volt az, és egy széles mosollyal nézett végig rajtam. Egy lassú csókkal köszöntött, amitől a lepkék a hasamban egyből felébredtek, és indokolatlan gyorsasággal csapkodni kezdtek.
-Gyönyörű vagy!-adott egy utolsó puszit ajkaimra, én pedig teljesen beleszédültem ezekbe a pillanatokba. Irtózatosan szerencsés vagyok.
Mikor nekem is volt időm végignézni rajta, talán még jobban belé szerettem. Fekete öltönyben volt, alatta pedig egy sima fehér ing volt, viszont irtó szexin festett rajta.
Végül belekaroltam Harrybe, így indultunk be az étterembe.
-Hölgyem, szabad a kabátját?-jött elénk egy fiatalember, én pedig udvariasan levetettem az említett ruhadarabot, és meg is köszöntem.
Harry beszélt pár percet egy férfivel, majd az asztalunkhoz kísértek minket. Csodás helyen kaptunk asztalt. Egy hatalmas ajtó előtt volt, a kilátás pedig a Dunára nézett. Már rég besötétedett, mikor elkezdtük a vacsoránkat, és így még romantikusabb volt az egész.

*

-Köszönök mindent!-szedtem ki az utolsó csatot is a hajamból, és kicsit összeborzoltam a hajam.
-Megérdemelted!-ölelt át hátulról, és állát vállamon támasztotta meg.-Viszont még van egy ajándékom!-engedett el, majd táskájához lépett és kivett belőle egy papírlapot.-Boldog szülinapot!-nyújtotta felém, és egy puszit nyomott az arcomra.
Mikor ránéztem a papírra az állam leesett. Két repjegy Párizsba.

All The Love A.!