Perfect* /H.S./

10. V E S Z E K E D É S

Reggel a szokásosnál később ébredtem fel, így kapkodva készülődtem, és természetesen otthon hagytam a könyveim majdnem felét. Mikor ezt megláttam a teremben, majdnem szívrohamot kaptam. A matektanár amúgy is pikkel rám, de így, hogy még meg sem „tisztelem" azzal hogy elhozom a könyvem, szerintem végleg kihúzom a gyufát.
Gondolataim nem is voltak valótlanok, ahogy belépett a tanár, és észrevette, hogy nincs nálam semmilyen felszerelés, egyből pirosabbnak látszott a haja, és kezdtem félni, hogy tényleg felgyullad a végén.
-Magának hol van a felszerelése?-rivallt rám, amitől egy kicsit megijedtem és muszáj volt hátrahőkölnöm.
-Ö..-kezdtem el dadogni.-Ma nagyon szétszórt vagyok és elfelejtettem elrakni. Elnézést tanárnő!-kezdtem egyből szabadkozni.
-Egyáltalán nincsen rendben, de eltekintek az eset felett most az egyszer!-mérgelődött tovább.-De akkor forduljon hátra a fura gyerekhez. Ma vele fog dolgozni az órámon!-fordult is meg, majd az asztalához viharzott, és valamit írt a naplóba. Csak azt reméltem, hogy Patrik nem fog erről tudni, mert akkor kapok otthon a hanyagságomért.
Egy erőltetett mosollyal hátra fordultam Harryhez, és őszintén nem volt semmi kedvem ma vele dolgozni. Sőt, soha többet nem akartam vele beszélni se, de ha már itt volt a lehetőség, gondoltam megemlítek neki egy-két dolgot.
-Gondoltam...-kezdtem mondandómba de egyből közbevágott.
-Nem kell beszélgetnünk. Itt a könyv, maradj csendben!-vágta elém a könyvét, és feltételezhetően a telefonját kezdte el nyomkodni a pad alatt.
-Ha már Leiner így tönkretette a mai órát, a többiek is párba ülhetnek, és oldják meg a 167-es oldalt. Ha órán nincs kész, otthon befejezik!-adta ki az utasításokat a tanárnő, mire mindenki mozgolódni kezdett.
-Neked mégis mi bajod van velem?-szólaltam egyszer csak meg a nagy némaságom után. Kezdtem nagyon ideges lenni. Senkinek nem ártottam, mégis én vagyok a szarban. Ez egyáltalán nem fair.
-Most kezdjem sorolni?-forgatta meg gyönyörű szemeit. Nem, egyáltalán nem gyönyörű. Miket gondolok?
-Igen. Nyugodtan elkezdheted. Legalább hozzám szólsz!-horkantam fel.
-Oké. Tudod milyen szar volt látni, hogy egyik nap még engem szédítesz, másik nap meg már azzal a hülyegyerekkel mész ide-oda? Komolyan nem ilyen lánynak ismertelek meg Leiner Kinga!-nyomta meg végén nevemet.
-Egyáltalán nem szédítettelek!-sértődtem be egy pillanat alatt.-És Botival is csak barátok vagyunk. Nem értem miért ekkora gond, ha vannak fiú barátaim is. Ha nem tűnt volna fel, veled is barátkoztam!
-Igen, és én higgyem el, hogy te és a kis szarzsák csak haverok vagytok! Ne vicceljünk már!-emelte fel a hangját, amitől egy pillanatra megszeppentem, de egyből visszazökkentem szerepembe.
-Ne hívd Őt így!-kiabáltam én is és az asztalra csaptam. Ezt már a tanárnő sem hagyta szó nélkül.
-Fiatalok! Maguk csak ne viselkedjenek így az órámon, vagy mindkettőjüket kicsapom, és egy igazolatlannal zárják ma a napot!-kiáltott ránk idegesen, de mintha elment volna fülünk mellett, heves vitába kezdtünk Harryvel és mindenfélét egymás fejéhez vágtunk.

*

-Még egyszer ne forduljon ilyen elő!-fázta meg idegesen a fejét az igazgató, majd intett, hogy távozhatunk a helyiségből. Kaptunk egy rendes fejmosást Harryvel „nem veszekszünk órán hangosan, ha csak nem ez a feladat" cím alatt. Miután egymásnak támadtunk az angol sráccal, a tanárnő mindkettőnket kiküldött az igazgatóhoz, és csak szerencsén van, hogy a diri egy lágyszívű férfi. Máskülönben szerintem már az utcán lennénk.
-Bocs, hogy ennyire kiakadtam!-szólaltam meg halkan, míg a csengő hangját vártuk, hogy visszamehessünk a terembe.
-Én bocs, hogy elborult az agyam. Otthon mindig arra tanítottak, hogy a nőkkel illedelmesen kell bánni, szóval, én sajnálom. De attól még nem vagyunk puszi pajtások!-rántott vállat, és ismét a telefonját kezdte nyomkodni. Én inkább nem firtattam tovább a témát, ha akar valamit, úgyis megszólal.

*

-Többet nem tűrök el ilyen viselkedést!-nézett ránk haragos szemmel a tanárnő mikor kijött a teremből. Mi nem is válaszoltunk neki, egyből beviharoztunk a terembe, ahol a többiek hangos nevetésbe törtek ki. Rajtunk nevették, és a kis balhénkon. Én csak pirulva a helyemre mentem, és tűrtem a barátnőim tekintetét, de inkább nem néztem rájuk, hátha még elsüllyedek a sok hülyeségemben. Harry csak nevetve vállat rántott, majd a fiúkhoz társulva elindult a büfébe. Ma is okosabb lettem. Megtudtam, hogy Harry egyáltalán nem tűri mellettem Botit, szóval választhattam. Vagy a fiú, akit szeretek, vagy a fiú, akivel igazából már egy hete nem is tudom mi van.
Ezeket a gondolatokat elnapoltam magamban, majd táskámat megfogva indultam el az angol előadóba, ahol dupla angolt tudhatok majd magam mögött. Ameddig viszont nem múlik el ez a nap, meghúzom magamat a leghátsó padba, és imádkozom, hogy Harry nem adta fel azt, hogy legalább barátság legyen köztünk.

*

Az iskola kapuján kilépve tisztázódott bennem, hogy Harry nem mondott le rólam teljesen, mivel ahogy elindultam a lakásunk felé, társult mellém, és együtt szedtük a lábainkat hazafelé. Igaz nem szóltunk egymáshoz, és még egymásra se néztünk. Én azért nem mert féltem, milyen reakciót váltana ki belőle, Ő pedig szerintem csak nem akart, majd mikor az utcámhoz értünk, egy halk „sziát" eresztettem felé. Ő is viszonozta ezt, majd különváltak útjaink.
Az ajtón belépve tisztázódott bennem, hogy bátyám épp készülődik valahova. Táskámat ledobtam, majd a kanapére fészkeltem magam, és onnan néztem az ide-oda rohangáló testvéremet.
-Szabad kérdeznem mit csinálsz?-nevettem fel, mikor majdnem elbotlott egy székben annyira rohant.
-Találkozom egy lánnyal!-bújt bele ingjébe, amit nagyon ritkán hord, majd a tükör elé állva kezdte el begombolni, elég szerencsétlenül. Remegő kezeire tettem mancsom, majd mikor engedte, hogy én gomboljam be ingjét, pár mozdulattal meg is oldottam.
-Milyen lány?-tettem nyakába nyakkendőjét, és lassan elkezdtem kötni azt.
-Nagyon szép, és aranyos. Pár napja ismertem meg, és elhívtam randizni. Lisának hívják-túrt bele egyet hajába, és idegesen beharapta ajkát. Ez egy családi vonás, hogy mikor idegesek vagyunk, a szánkat harapdáljuk.
-Sok sikert bátyó!-hajtottam le gallérját, majd lábújhegyre állva egy puszit adtam a homlokára, amit mosolyogva elfogadott, és már futott is tovább. Zakóját felvéve egy igazi férfinak tűnt, pedig még csak most lépett bele a felnőtt életbe.
-Ne várj meg!-nyúlt a kulcsai felé, majd mikor ellenőrizte mindent elrakott-e, el is indult, Az ablakból figyeltem ahogy egy utolsót int nekem, majd el is száguldott.

All The Love A.