ROOM93

a zene lüktet körülöttem, a tömeg hullámzik, izzadt testek tapadnak egymáshoz, és futólag ujjak markolnak a pólómba. az egész buli szenvedélytől lángol, és azt kívánom, bárcsak én is vele éghetnék, de a gondolataim túl erősen kötnek a valósághoz. pedig mennyire szeretnék most máshol lenni, és mást érezni.

szemeim körbepásztázzák a helyiséget, hogy megtaláljam az ajtót, és elhúzhassak innen. igaz, önszántamból jöttem a diszkóba, de egyáltalán nem ezt az érzést vártam. talán nem is tudom, hogy mit vártam, vagy mit kerestem. csak egy érzést akartam, amitől majd egy kicsit minden megszűnik létezni, és csak én vagyok, a saját fejemben, a nem saját gondolataimmal.

a bejáratot nem látom, viszont a hátsó ajtót igen, így amilyen gyorsan csak tudok, átverekedek a tömegen, és kilépek a hűvös éjszakába. a hideg szél belekap a pólómba, a vasajtót pedig hangos csattanással becsapja mögöttem. mély levegőt veszek, majd nagyokat pislogva nézem, ahogy a párafelhő eltűnik a sötétben.

- clifford. - az izmaim megfeszülnek a hangra. most komolyan, még itt is?

összeszorított állkapoccsal fordulok luke felé, aki hátával a diszkó téglafalának támaszkodik. egy cigaretta füstölög az ujjai között, szőke, hullámos tincse a homlokába hullik. úgy szeretném, ha egyszer az életben nem lenne ott, ahol én is. úgy szeretném, hogy felszívódjon, és végre békén hagyjon egy életre.

- nem gondoltam, hogy hetero diszkókba jársz. nem tudom, vágod-e, de már a buziknak is van saját helyük.

- marhára nincs most erőm ahhoz, hogy pofán vágjalak, szóval légyszíves fejezd be. - sóhajtom fáradtan, de belül szörnyen dühös vagyok.

- még el sem kezdtem. - mosolya éles késként villan az éjszakában.

ismét felsóhajtok. lukera nézek, a kifejezéstelen arcára, és semmitmondó szemeibe. bárcsak ne keresném még ezek ellenére is az érzelmeket. bármit, amiből az jön le, hogy nem akar bántani a szavaival, vagy legalább megbánja őket... de semmi. ő egyszerűen csak lehunyja a szemeit, majd eldobja a pengéket, és nem törődve azzal, hogy kinek a húsába fúródnak bele, vakon elsétál.

- tudod mit, gyerünk. - széttárom a karjaimat, mire luke szemöldöke kérdőn feljebb szökik.

- azt akarod, hogy megöleljelek, vagy mi a fasz? nem tudom, leesett-e, de én nem vagyok homokos. - mondja, majd nagyot szív a cigijébe. most annyira nevetni tudnék.

- csináld, luke. alázz porig, mint az iskolában. vagy ha már a szavak nem elegek, verd bele a fejem a falba, és zárj a kibaszott kukába, azt úgy is rég csináltad. de tőlem kereshetünk egy vécét is, hogy belenyomd a fejemet. tedd meg, ha akarod, mert kurvára nem érdekel. - végig mosolyogva beszélek hozzá, amivel még több döbbenetet csalok az arcára. csak bámul rám, kikerekedett szemekkel, a szűrőig égett csikkel, és azt hiszem, most én nyertem.

hátat fordítok lukenak, és elindulok.

- van kedved betépni? - erre megtorpanok, majd visszafordulok.

- be akarsz tépni? velem?

- miért is ne. - von vállat, miközben eldobja a cigarettát. nagyokat pislogva nézek rá, egyszerűen nem tudom, hogy mit akar tőlem.

- ne nézz már így, a frászt hozod rám. be akarsz szívni, vagy nem? - zsebre teszi a kezeit, és úgy néz rám, mintha minden normális lenne. mintha én, vagy ő, vagy bármelyikünk normális lenne.

- persze. - válaszolom, a fiú arcára pedig mosoly kúszik.

- szemben van egy hotel. ott nem fognak zavarni. - nem várja meg a reakciómat, csak elindul az úttest felé, majd anélkül, hogy körbenézne, lelép a járdáról.