I promise, Roxine

1

Egy újabb buli, felesleges és unalmas. Hogy miért is vagyok itt?! Azt én sem tudom, inkább aludnék a szobámban az emelten. A házibulikat alapjáraton nem vetem meg, de már minden hétvégén ez volt a programom, így untam a dolgot. Kassidy ugrott mellém hirtelen két sörrel a kezében, majd vigyorogva nyújtotta át az egyiket. Halványan elmosolyodtam és beleittam a keserű folyadékba. A nappaliba ahol álltunk rengetegen voltak, leginkább a giminkből, de voltak azért külsősök is. Végzősök lettünk és ezt töménytelen alkohol fogyasztással akartuk megünnepelni amit nem is elleneztem volna, de egy egész nyarat végig buliztunk, szükségem lett volna egy kis pihenésre a suli előtt. Unottan elindultam a konyha felé, hogy ezt a vacak sört valami erősebbre cseréljem, mikor valaki nekem jött. A söröm most már a selyem blúzomon és a srác pólóján volt aki jóval fölém magasodott. Már épp nyitottam volna a szám, hogy bocsánatot kérjek annak ellenére, hogy ő jött belém de megelőzött.
-Kurva életbe.. nézz a lábad elé.-nézett le rám szikrázó szemekkel, majd már indulni akart mikor megragadtam karját és mikor újra rám figyelt nem hagytam szó nélkül a dolgot.
-Először is a lábam elé néztem, másodszor pedig te jöttél nekem seggfej úgyhogy minimum, hogy bocsánatot kérsz.-tettem csípőre a kezem és ugyanolyan dühösen meredtem rá ahogy ő rám.
Elmosolyodott, de ez nem aranyos mosoly volt inkább lenéző amitől még dühösebb lettem.
-Azt várhatod, baby.-már épp neki ugrottam volna mikor Dylan jelent meg a srác mellett és vigyorogva nézett ránk.
-Látom megismerted a haverom,Roxi.-eddig nem néztem meg magamnak az előttem állót most viszont alaposan végig vezettem rajta a tekintetem. Fehér pólót viselt ami igazából eléggé ráfeszült izmos mellkasára és karjára. Sötét barna, kicsit hosszabb haja rakoncátlanul állt, de igazán szexi látványt nyújtott. Jóval magasabb volt nálam, még Dyan-nél is pedig ő se éppen alacsony. Sötét zöld szemeivel mért végig majd telt ajkait önelégült mosolyra húzta.
-Nem hiszem, hogy jóba leszünk.-közöltem velük majd bevonultam a konyhába. Megörültem mikor megláttam Lenát és Liamet, nem sokszor jöttek el a bulikba mióta együtt vannak ezzel pedig a baráti társaságunk nem volt olyan jó mint előtte.
-Sziasztok!-mosolyogtam rájuk majd öntöttem magamnak vodkát és narancsot egy műanyag pohárba.
-Szia,Roxi. Nem unod már ezt a sok bulit?-mosolygott rám Lena.
-Eléggé, de nem költözhetek el csak emiatt. Lehet inkább Dylant teszem ki a házból.-nevettem fel fáradtan.
-Biztos élvezi , hogy nincsenek itthon a szüleitek.-ivott poharából Liam majd sajnálkozó pillantást vetett rám. Megvontam a vállam majd a poharamat néztem. Én is örülök néha, hogy nincsenek olyan sokat itthon a szüleink de azért ez már túlzás. Minden héten valamilyen üzleti útra mennek és ha nagy ritkán itthon vannak általában a barátaikkal töltik az időt, nem velünk. Ettől függetlenül szeretem őket bármennyire kevés időt töltenek velünk. Kassidy szakított ki a gondolataim közül, mikor berontott a konyhába, szemeivel engem keresett és mikor megtalált visítva futott hozzám.
-Láttad a bátyád haverját? Jézusom pokolian dögös!
-Igen, láttam. Pontosabban nekem jött.-mutattam végig a blúzomon.
-És beszéltél vele?-hagyta figyelmen kívül amit mondtam.
-Hát ha a vitatkozás beszélgetés akkor igen.-nevettem fel barátnőm izgatottságán.

Miután lezuhanyoztam és átöltöztem a pizsamámba ami egy fekete rövidnadrágból és egy fekete sport melltartóból állt, lementem a lépcsőn, hogy megnézzem a káoszt amit a bátyám bulija hagyott maga után. Az egész nappalit ellepték a poharak és a kiürült piás üvegek, de megfogadtam a múltkori buli után, hogy nem fogok megint én kitakarítani. Felviharzottam az emeltre majd azzal a lendülettel kivágtam a bátyám hálószobájának ajtaját, csak hogy nem az állt a szobában akire számítottam.A paraszt haverja volt az, az ágy mellett állt hozzá teszem póló nélkül és a telefonját nyomkodta de felkapta a fejét érkezésemre. Tudtam, hogy izmos.
-Öhm...Dylan hol van?-kérdeztem zavartan a korábbi dühöm amit a bátyámra akartam zúdítani sajnos eltűnt és átvette lányos zavarom amiért ilyen kevés ruhában állok egy ismeretlen előtt. Egy dögös ismeretlen előtt. Mert be kell vallanom lehet, hogy paraszt de eléggé össze van rakva.
-A szüleitek szobájában alszik.-válaszolta egyszerűen viszont nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy sötét szemeivel testem pásztázza ezzel még jobban zavarba hozva engem. Bólintottam majd már épp készültem elhagyni a szobát mikor utánam szólt.
-Maradhatsz velem, baby.-visszafordulva ugyanazzal az önelégült mosollyal találtam szembe magam mint mikor a nappaliban szólt be.
-Előbb aludnék kint a kutyaházban.-mosolyogtam rá hamisan.
-Majd meglátjuk.-megforgattam szemem majd átmentem Dylanhez, hogy leüvöltsem a fejét.