9.rész

674 88 6
                                    

/Yoongi szemszöge/
- Ne hagyj már itt Hoseok!- szóltam az egyenesen hazatartó barátom után.
-Miért mit akarsz még?-fordult felém tétlenül.
-Hogy velem maradj....  nem tudom most mi bajod!-neztem rá kétségbeesetten.
- Nem akartam ,hogy ezt az énemet meglásd és te láttad ahogy verekszem és , hogy milyen szörnyű életem volt és van is..... egy nyomorult állat vagyok....!- rúgott bele egy éppen ott heverő kőbe ami métereket repült.
-Nem érdekel ami ott történt..... az nem te vagy...!- mondtam nyugtatóan.
- De az vagyok én csak nem mutatom már.....
- Azért mert nem vagy az!- mondtam dühösen.
-De! Ugyhogy te csak menj a húgomhoz es engem felejts el! Nem kellek én a te életedbe!- fordult vissza a haza vezető irányba és elindult.
-De kellesz! Hoseok! Állj már meg kérlek.... ne csináld ezt velem.....!- álltam tétlenül. De Hoseok már nem állt meg hanem eltűnt a ködös délutánban.

/Pár órával később/

Nem értem Hoseokot miert titkolta? Most hol lehet? Remélem nem csinalt semmi baromságot! A telefonszámát nem adta meg még fel sem tudom hívni...... Egy padon ülök már több órája és kezd lemenni a nap és már csak az éj uralkodik felettem. A szél fúj mintha muszály lenne és az ég is borúsra áll.Az a kérdés , hogy hazamenjek -e vagy Yoonahoz menjek?
Felálltam a padrol és elindultam a semmibe. Lábaim lassan vonszorogva haladtak a poros úton. Ahogy haladok előre valamibe ütközik lábam..... egy üres alkoholos üveg. Biztos csak egy csavargóé gondoltam én , de nem...... A járda szélén Hoseok feküt részeg állapotban....
-Hoseok kelj fel könyörgöm!- löködtem eszmeletlen testét.- Ne ilyesztegess ..... nem poénos.....-válasz nem érkezett a földön heverő testtől. Felrángattam az erőtlen testet és karomba vettem. Így vittem egészen a házukig.
-Haho! Nyissanak ajtót kérem!- kiabáltam kétségbeesve.
-Ki az?- nyitott ajtot Yoona anyukája.- Istenem, Yoongi mi történt Hoseokkal és mi ez a szerelés rajta?- az anyukája teljesen jogosan mérges volt.
- Nem tudom.... - tartottam továbbra is az eszméletlen testet - ..., de jobb lenne ha bevihetném.... így nem lehet túl kényelmes neki...
- Igaz .... igaz....!- engedett belljebb . Lassan és óvatosan lefektettem a kanapéra és betakartam.- Mondd el részletesen mi történt.- nagyot sóhajtottam és elkezdtem férfi létemre könnyezni.
- Oké......- mindent elmeséltem amit csak lehetett. Egy két dolgot inkább kihagytam nehogy rosszat gondoljon a saját fiacskájárol. Nem akarok ennek is en a hibaja lenni. Ha Hoseok akarja elmondja.
- Értem. Azért ha bármikor elmentem még ketten valahova ne engedd el egyedül sehova, kérlek!- tette apró nőies kezeit vállamra.
-Maga ezek után még elengedi velem?- csillantak fel szemeim.
- Persze! Ez nem csak a te hibád volt és ha az is lett volna mindenki hibázhat...... ha nem adsz második esélyt lehet egy jo embert elszalasztasz az életedből!- az anyukája nagyon bölcs! Igaza van.
- Köszönöm! Nagyon okos amúgy a fia nem tudom mi ütött belé , de igérem máskor vigyázok rá!- bólogattam magamat is erősítve.
- Nah maradj itt vele egy kicsit mindjart jövök!- paskolta meg hátamat , majd kettesben hagyott minket.
- Hoseok.... én sajnálok mindent remélem nem haragszol.... de én tényleg megkedveltelek. Kérlek ne haragudj rám....!- néztem az éppen már kanapén fekvő félkómás testet.
-Nem haragszom.- motyogta.
- Élsz ? Jézus ! Huhh hála égnek....
- Fogd már be Suga szétrobban a fejem....- dörmögött.
-Bocsi.... pihenj hagylak is!- akartam felállni,de Hoseok megfogta a kezemet.
-Maradj itt velem....- mondta csukott szemmel. Elmosolyodtam.... kellek neki!
- Ahogy szeretnéd!- ültem vissza eddigi helyemre és néztem a pihenő Hoseokot. Nem haragszik rám... szuper!


Sziasztok!
Itt az új rész kicsit hosszabb lett!
Remelem tetszett!
Kommenteket varok és visszajelzőleg a vote-okat is elfogadom😍 További szep napot !❤ Sziasztok!❤❤❤

Álmaim férfia! /Yoonseok ff./ /szünetel/Where stories live. Discover now