Kinek jár diliflepni? és egyéb szórakoztatónak szánt szösszenetek a Shitennouról

Kinek jár a diliflepni?

Leírás: Egy teljesen agybeteg história, mely a Rózsás sötétség végén említett elmeszakértői vizsgálat kapcsán született meg egy váratlan, ámde jelentőségteljes pillanatban.
Aki olvasta a történetet, az tudja, hogy a végén Zoisite-on kívül mindenkinek részt kell vennie egy (több) konzultáción egy pszichológussal.
Ki hogyan teljesít ezen a bizonyos konzultáción? Ki akasztja ki leginkább az agyturkászt? Kinek jár a diliflepni?
Figyelem: a karakterek totálisan és szándékosan eltúlzottak, az egésznek semmiféle valóságalapja nincs, értelme meg aztán még kevésbé. Vagy mégis? ;)
Hozzávalók: Egy kezdő pszichológuspalánta, Sanjouin Masato (azaz Nephrite) és Kunzite.
A slash és az erotikus tartalom említőleges - csak beszélnek róla.
Jellemzők: Általános, Humor, Paródia, Novella
Figyelmeztetések: Slash, Erotikus tartalom

Kinek jár a diliflepni?

Maindono Ryuki, a kezdő pszichológuspalánta zaklatottan sietett végig a folyosón egészen főnöke irodájáig, majd a kopogást mellőzve - ami, csak úgy mellékesen megjegyezve, meglehetősen nagyfokú tiszteletlenségnek számított - egyszerűen berontott az ajtón, és levegő után kapkodva megállt a hajlott korú férfi asztala előtt.

- Fel... felmondok... - közölte kissé remegő hangon.
Felettese összevonta bozontos, ősz szemöldökét, félrebillentette fejét, és kíváncsi tekintettel bámult rá.
- Ejnye, ejnye! Rögtön az első nap, fiam? - kérdezte megnyugtatónak szánt hangsúllyal, ami azonban inkább tovább feszítette Ryuki egyébként is pattanásig feszült idegeit. - Mi történt?

- EZ történt - emelte magasba a kezében szorongatott három aktát. - A jó! A rossz! És a még rosszabb! - Minden egyes mondatánál egy-egy mappa landolt az asztal mahagóni lapján.
- Értem - bólogatott az öreg. - Üljön le, fiam, és meséljen el mindent szépen, lassan...
- Dehogy érti! - fakadt ki ingerülten. - És ne jöjjön itt nekem ezzel a hülye pszichoblablával! Nem akarok leülni! Mesélni pedig még kevésbé!
- Értem. - A férfi végiglapozta az aktákat, majd ismét felpillantott. - Vagyis nem értem. A fényképek alapján egész normálisnak tűnnek, ráadásul...

- Hát ez az, hogy csak a fényképek alapján! - csattant fel, miközben reszkető kezekkel beletúrt rövid, sötét hajába.
- Ráadásul - folytatta az aggastyán, mit sem törődve fiatalabb társa feldúltságával -, ez a mélykék szemű férfi hátborzongatóan vonzó. Azt is mondhatnám... szexi.
- Szexiii?! - Ryuki hisztérikusan felkiáltott, és ismét belemarkolt üstökébe, immáron mindkét kezével. A tövestől történő hajkitépés előkelő helyen szerepelt szándékainak listáján, közvetlenül a kiborulás mögött.
- Ejj, fiam, ha én még egyszer húsz éves lehetnék... - sóhajtotta vágyakozón az öreg, mire az első munkanapján mélyvízbe dobott fiú megadóan lerogyott a mellette álló, kényelmes karosszékbe, tenyerébe temette arcát, halkan felnyüszített, majd zokogni kezdett.

Holott a reggel remekül indult. Barátnője ízletes ennivalót készített, valamint forró kávét, és olyan szokatlanul szenvedélyes csókkal búcsúzott el tőle az alapjában véve szende lány, hogy neki egy pillanatra átfutott az agyán: minden kötelezettségét sutba dobva, mégiscsak otthon marad a munka helyett. Így utólag úgy érezte, sokkal de sokkal jobban járt volna.

Az elsőként kiértékelendő Hanto Jadeite nyomozó nem okozott különösebb problémát; igaz, a memóriateszten nyújtott száz százalékos teljesítménye enyhén szólva meglepte. A szőke hajú férfi azonban számos hasonló meghallgatáson vett már részt - mondhatni, szakmai ártalomnak számított nála a lezárt ügyeket követő pszichológiai vizsgálat -, ennél fogva gördülékenyen zajlott az egyórás szeánsz. Ő volt tehát a jó.