A lány a bárban

A lány a bárban - 1. rész

Egy bár felé tartok. Nem ismerem a helyet,de be szeretnék ugrani egy italra. Hosszú volt a mai nap. Túl hosszú. A pasi a vonaton azt mondta,jó város ez. Egy jó és szép város,ahol jól megleszek,szuper a közösség és az egyetem is. Na persze,bekaphatja. Amint beléptem az egyetemi kollégiumba éreztem hogy nem lesz ez így jó. Ott volt az anyám „szuper édes" barátnője,aki annyira édes mint egy üveg Fernet Branca.. Rögtön le is támadott,hogy hozzak neki ebédet,ha már annyira ráérek,hiszen ő nem tudna ellibegni a hátsójával valamelyik Mekibe,á dehogy. Aztán összefutottam egy rég látott ismerősömmel,akit pont annyira imádok mint a matekot. És ha ez nem lenne elég,bőrig áztam,és minden ruhám a koliban maradt,szóval ideje lenne már annak az italnak.

Ahogy megérkezek a bárba már lököm is ki az ajtót,és leülök a pulthoz.

-Mit hozhatok a hölgynek?

-Egy whiskeyt kérek.

-Whiskeyt? –a pultos elkezdi kitölteni egy pohárba. -Nehéz nap volt?

-Ennyire látszik?-kérdezem nevetve. –Legközelebb majd három kiló sminket rakok fel kettő helyett.

Ő elmosolyodik,majd ideadja a rendelt italt.

-Köszönöm.-mondom,majd belekortyolok.

-Most költözött ide?

Megrázom a fejem.

-Az egyetemre jöttem,a kollégiumban lakom.

Ő mosolyogva bólint,majd elsiet egy másik vendéghez.

-Helló.-ül be mellém egy srác.

Biccentek,majd újra belekortyolok a whiskeybe.

-Hallottam hogy a koliban laksz. Én is ott lakok,szóval ha van kedved átruccanni néha,tudod.. Átrendezni a szobát.

Ő vigyorog,én pedig továbbra is előre nézve beszélek:

-Ki kell ábrándítsalak,nem vagy az esetem.

-Hogy hogy? Még csak rám se néztél eddig!

Végigmérem őt. Olyan 15 éves forma lehet,szőke hajjal,és még a kisujjam is vastagabb nála.

-Helyesbítek. Senki esete se vagy. –mondom. –Menj inkább haza és egyél valamit meg vegyél néhány legót,ahelyett hogy egy bárban csajozzál.

Összehúzza a szemeit és visszaül a helyére.

-Wow,ön aztán jól megmondta neki.-jön vissza a pultos.

Megvonom a vállam.

-Előbb utóbb valaki megtette volna,és inkább én legyek az mint az anyukája.

A férfi elmosolyodik.

-Még valamit adhatok?

-Nem,köszönöm ennyi lesz.-mondom,és megiszom a maradékot.

Kifizetem a számlát,és ahogy kilépek a meleg bárból újra az arcomra esik a hideg eső. A kollégium felé veszem az irányt. Csak úgy ledobtam a csomagomat a megőrzőbe,szeretnék most már kipakolni és belakni a szobámat. Még a szobatársaimmal se találkoztam. Sőt,még senkivel se találkoztam,ez az első évem,és nem mondanám hogy a legbátrabban indulok neki. Otthon veszekedés volt ebből az egész egyetem dologból,meg persze másból is. Ó,de még milyen. Nemrég elmondtam a szüleimnek hogy leszbikus vagyok. Úgy kiakadtak mintha azt mondtam volna hogy kiraboltam egy bankot és épp elszökni készülök,adják már kölcsön a kocsit. Nem fogadták el azt,hogy ki vagyok,pedig el kellene. Még most se teszik. Az én kicsi coming outom után ha elrontottam bármit is,tényleg bármit,mondjuk eltörtem egy tányért,rögtön azzal jöttek hogy leszbikus vagyok. Mindenből így jöttünk ki,és persze hogy én voltam az aki sajnálta az egészet. De most már mindegy is,itt vagyok,eme csodás nagyvárosban,itt talán nem fognak letámadni.

Hamarosan megérkezem a kolihoz,és belépek az ajtaján.