The new girl in Derry//Magyar//IT fanfiction(átírás alatt)

3.

Az ablakból Will feje bukkant fel, aki zavartan figyelte az utcán haladó fiút. De a legfontosabb, mit keres otthon? Jaj adja Isten, hogy nem bajba került és azért van itt.

-Ő a barátod?-kérdezte szinte hangsúly nélkül, még mindig az utcát fürkészte-Kérdeztem valamit.-végre felém fordult, lenéző tekintetet kaptam tőle, milyen meglepő, kis tapló, tiszta apja.

-Ha az is lenne sem tartozom neked magyarázattal.-ledobtam táskámat a karosszékbe és le rúgtam tornacipőmet-Hogy hogy már itthon vagy?-hirtelen berántotta a függönyt, hihetetlen, de sötétebb lett a nappaliban. Rám se nézve besétált a konyhába és kutakodni kezdett a hűtőben.

-Maradjunk annyiban, hogy nem én leszek a matek tanár kedvence!-vérnyomásom az egekbe szökött. Drága öcsém meg csak mosolyogva csámcsogta szendvicsét.

-Hagyjuk, Anya ismét kiabálni fog!-öntöttem magamnak egy pohár vizet és gyorsan beleharaptam Will szendvicsébe, persze rácsapott kezemre, erős mint egy óvodás.

Fogtam a hátizsákom és felbicegtem a lépcsőn. Levetődtem az ágyamra és indulhat is a túlgondolás. Bekapcsoltam a rádiót, Madonna számok szóltak orrvérzésig.
Mi volt ez a mai nap?! Miért tette Richie amit tett? De a legaggasztóbb, miért éreztem jól vele magamat miközben halálra idegesít. Gondolataimból a telefon csörgése ragadott ki.

-Will, kérlek vedd fel!-üvöltöttem torkom szakadtából, nem szólt vissza, csak felvette, majd pár másodperc múlva megszólalt

-Téged keresnek!-kiabált vissza, kikászálódtam az ágyból és leballagtam, unottan nézett rám, átadta a telefont majd beviharzott a nappaliba és elkezdte nézni a Kacsameséket.

-Tessék?-szóltam bele unottan a kagylóba, meglepődtem egy kicsit, főleg azért hogy az illető tudja a számunkat

-Szia, Bill vagyok!-itt egy kicsit elhallgatott, valószínűleg azt hihette köszönök-Szóval Barb, a-arra gondoltunk, hogy el-eljöhetnél velünk a bánya tóhoz!-persze kedves voltam—na meg szerettem volna menni— és igent mondtam így délutánra meg is volt a programom. Állítólag háromkor találkozunk a házunk előtt.

Össze pakoltam a cuccomat, átöltöztem és kihoztam a gyógyszereimet a fürdőből. Végigrohantam, hogy mindenem meg van e és leültem a konyha asztalhoz. Gyerünk Barbara menni fog, le tudod nyelni a tablettákat. Farkasszemet néztem a nagy pohár vízzel és a mellette csücsülő tíz darab gyógyszerrel. Mind másra kell, de külön külön sose tudtam minek szedem, ha kérdeztem Anya mindig mást mondott.
Már azon voltam, hogy ténylegesen beveszem őket, de csöngettek és inkább kihagytam most ezt a programot. 

Az ajtóhoz rohantam és a fiúk vártak
-Will, majd jövök! Vigyázz magadra, ne főzz és mondd meg Anyunak, hogy majd haza jövök!-hadartam le a kanapén elterülő öcsémnek, valamit vissza hümmögött, de nem figyeltem

-Ki az a Will?-már épp köszönni akartam volna nekik mikor Eddie a szavamba vágott-A barátod?-felhorkantottam

-Ja persze, még az kéne!-nevettem el magam és indultam el mellettük a tóhoz vezető úton-Az öcsém, kis paraszt!-ezen csak én nevettem, Bill különösen szomorú lett, pár csepp könnyet morzsolt el

-Hé, skacok!-torpantam meg hirtelen-Nagy bunkóság lenne, ha most egy kicsit beszélnék Billel és ti előre mennétek?-meglepődtek, de természetesen bele mentek

-Igazán n-nem kell ezt te-tenned!-rázta fejét és tovább törölgette könnyeit, nem mondtam semmit csak szorosan átöleltem

-Nem várom el hogy elmondd mi volt, hisz alig ismersz, de átmentem én is ezen, legalább is hasonlóan, és tudok segíteni! Legalább is próbálok!-lassan és csöndbe folytak könnyeim, de a fiút egy másodpercre sem engedtem el

-M-mindenki tudja a városban!-eltolt magától és megfogta kezemet-A tónál el-elmesélem! T-tudom fura most ez, de k-kérlek ne engedj el!-látszott rajta hogy megtört, semmi képpen nem engedtem volna el

-Nyugi, minden rendben van!-hirtelen belém nyilalt mennyiszer hallottam ezt amíg Alex a kórházban vagy a rehabon volt, vagy a temetés után.

A többiek után siettünk, igazából jól szórakoztunk, őszintén boldog voltam hosszú idő óta

-Barbara!-kiabált Richie az egyik szikla szirtről-Gyere ide!-intett hevesen maga felé, én meg persze úgy tettem-Tényleg sajnálom, hogy kirúgtam a lábad, hogy megcsókoltalak meg a többit is...-szavába kellett hogy vágjak

-Hát nem volt szép tőled, ha megkérdezted volna előtte talán bele megyek!-nevettem el magam, szemei ki kerekedtek

-Arra hogy megcsókoljon?-kérdezett helyette vissza Stan

-Dehogy, de a bokámat ki rúghatja többször is tesin!-kuncogtam Eddie kíséretében

-Meghalt valakid?-hirtelen ért a kérdés Billtől, hirtelen habogni kezdtem-Sa-sajnálom, nem akartam hangosan k-kimondani!-megráztam a fejem és egy mély levegővétel kíséretében hozzá kezdtem

-Nyugi semmi baj! Egyszer úgy is el kellett volna mesélnem, hisz a halál az élettel jár együtt, csak nem mindegy mikor következik be!-próbáltam lenyelni a jókora gombócot, ami torkomon akadt- Alex, a bátyám, háromszor túladagolta magát, persze, volt rehabon, de semmi értelme nem volt. Bár személy szerint nagyon is megértem miért tette, a család nem éppen a legjobb helyzetekbe hozta. Körübellül tizenkettő voltam, Ő pedig tizenhét, de ettől még nagyon jól emlékszem rá!-nem bírtam felnézni, folyton csak a lábaimat néztem és azt ahogy dobolnak rajtuk ujjaim

Körém gyűltek és szorosan átöleltek, pár perc múlva elhúzódtak, csak Richie maradt mellettem, nem eresztett el

-Georgie, nem akárhogy halt meg!-mondta Bill helyett Stan-Lehet nevetséges, de hinned kell nekünk-bólintottam, mit tudnának mondani ami nem valós-Szóval van egy lény és az ölte meg-semmit sem értettem belőle-Minket is megakart, de megöltük-mondta büszkén

-Várj!-zavarodtam teljesen össze-Ezt nem értem, most akkor megöltetek valakit? Aki megölte Bill testvérét?-Richie a homlokára csapott

-Nem ilyen egyszerű ez!-dühöngött-Egymás ellen fordított minket, alak váltó, az lesz amitől félsz!-a másik három csak helyeselt

-De hát tizenhat évesek vagyunk, mitől kéne félnünk?-értetlenkedtem-Mármint mitől féltek?-Eddie fel csattant

-Nem értem miért van itt! Nem érti! Minek kezdtél bele te idióta?! Nem is ismerjük! Minek barátkozunk vele egyáltalán? Nem lesz olyan mint Bev!-ordított dühösen

-Ha ez kell elmegyek, nem akarok zavarni!-felkaptam a cuccaim és elindultam, Richie utánam futott

-Minek mész utána? Csak nem lettél szerelmes?-teljesen kiborult Eddie, de fogalmam sem volt miért, azt hittem ennél azért jobban kedvel. Richie nem válaszolt neki, csak jött velem, amíg meg nem torpantam a könyvtár előtt.

-Miért utál ennyire? Nem tettem semmit! Stan pedig úgy beszélt, hogy azt sem értettem miről beszél! Miért követtél? Igazat mondott Eddie?-mutató ujját számra helyezte

-Most szépen csöndbe maradsz, lenyugszol, hisz nézz körül mindenki minket néz. Bowers is, és azt nem akarod hogy kikezdjen veled!-maga felé fordított és átkarolta derekamat-Most haza viszlek, hozzánk, elmagyarázok mindent! De hidd el sokkal jobb mesélő vagyok mint Stan!-nevette el magát saját viccén, de nem ellenkeztem, tudni akartam mi történt.

És így történt, hogy az nap este Richie Tozier mellett aludtam el.

Jaj és kérlek mondjatok véleményt🥺