Fuji, 1976. október 24.
Az utolsó verseny. Az utolsó lehetőség.
Fuji felett viharos volt az ég - olyan sötét felhők kavarogtak a mennybolton, amin lehetetlenség volt átlátni, és ami biztos ígérete volt egy hatalmas zápornak.
Még éppen csak hajnalodott, mikor kiment az álom a szeméből - a csekélyke napfény egyenesen a szemébe sütött, ami nem esett túl jól a tegnapi átdorbézolt éjszaka után. Mellette egy csinos kis szőke feküdt - ha meg is mondta a nevét, már nem emlékezett rá.
Az égen egyetlen kis tiszta folt maradt csupán.
Esni fog - mit esni, szakadni.
Akaratlanul is Nürburgring is jutott eszébe, az akkori körülmények, melyek ijesztően hasonlóak voltak a mostanihoz.
Vajon Nikiben is felötlött ez? És ha igen, milyen hatással van ez rá? Fél? Ideges?
Nem akart most ezen töprengeni - ehhez túlságosan felpörgött volt.
Automatikus mozdulatokkal nyúlt a cigarettáért és rágyújtott.
3 pont - ennyi különbség van kettejük között. Most vagy soha, de le kell gyűrnie ezt a kis osztrákot, mert - maga se tudta, honnan -, sejtette, hogy nem lesz rá több alkalma. Más talán azt mondaná: lesz majd még verseny jövőre is.
Nem lesz. Ilyen legalábbis már soha többet. Most kell megmutatni - magának, a világnak, az embereknek -, hogy képes rá, meg tudja csinálni.
Mintha az utolsó nap lenne az életében; de hát már így élt évek óta, nem? Minden egyes pillanat lehetett volna az utolsó is, ezért akarta megragadni, kiélvezni, átélni, mert ki tudja, lesz-e következő.
Gyönyörű módja az életnek. Vezetni pedig csak így lehet.
A fene se gondolta, hogy ez lesz belőle: átlagos, sokgyermekes család egyik csemetéjeként egyenes út állt előtte, arra várva, hogy lediplomázzon, szerezzen egy jól fizető állást, megnősüljön, családot alapítson és élje az átlagemberek szürke, de biztonságos életét. Ő erre fityiszt mutatott és mindent felrúgva belevetette magát a száguldó cirkusz sava-borsába. Őrült volt, egy álmodozó, aki nyomot akart hagyni maga után, mindegy, mibe kerül. Akár az életét is adta volna érte.
Elnyomta a cigit. Érdekes, mennyi minden végigfuthat az ember agyán egy esős, őszi reggelen - annak a napnak a reggelén, amikor minden eldől majd.
Győzelem, vagy halál. A pályán dől el minden. Olyankor, bár az életét teszi kockára, érzi igazán, hogy él.
Mert minél közelebb vagy a halálhoz, annál jobban dübörög benned az élet.
