Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Nem is számítottál rá?

- Tessék? Ezt...úgy érted, hogy ...a ház?

- Igen, az elmúlt négy évben minden nyarat itt töltöttünk, szinte már a miénk volt ez a ház, így megbeszéltem Jeremyvel és eladta nekem. Mostantól ez a ház a miénk, akkor jövünk amikor csak akarunk és addig maradunk ameddig csak akarunk.

- Uramisten, anyira imádlak - nevetett fel majd nyakamba ugrott és megcsókolt. Derekát átkarolva szorítottam magamhoz. Ő az életem értelme, ehhez kétség sem fér.

- Cassie, veled akarom leélni az életemet, ebben teljesen biztos vagyok - mondtam mire rám nézett. Leengedtem a földre és megfogtam a kezét. - Mindez, az hogy itt vagyunk, ez a ház, ez a tó, az hogy négy éve együtt vagyunk és soha azelőtt nem voltam ilyen boldog. Te teszed teljessé az életem és azt akarom, hogy ez örökké így maradjon.

- Én is ezt szeretném Shawn, ez a hely az otthonom lett, a szüleid mintha csak az enyémek lennének, nem is tudom elképzelni az életem enélkül, nélküled - mondta majd elfordult és a tavat bámulta mosolyogva. Elérkezett az idő, ennél tökéletesebb pillanat nem létezik. Zsebembe nyúltam.

- Cassie, lennél a feleségem?- kérdeztem mire rám kapta tekintetét

- Tessék?

- Hozzám jössz feleségül? A világ legboldogabb emberévé tennél ha igent mondanál- mondtam majd felemeltem kezem amiben ott pihent a gyűrű. Mikor meglátta szájához kapta a kezét és hátra lépett egyet.

- Jézusom, Shawn... Komolyan gondolod?

- Ezen a helyen húztam azt a gyűrűt az ujjadra, és ezen a helyen szeretném  ezt is felhúzni.

-- Igen.

- Igen? Ez azt jelenti...

- Igen, szeretnék a feleséged lenni, a válaszom igen - mosolygott. Ujjára felhúzva a gyűrűt nem mondtam semmit csak megcsókoltam. Abban a csókban benne volt minden ami előtte bennem tombolt, a szerelem, a rettegés hogy nemet mond, és a remény hogy ő is úgy szeret engem ahogy én őt és igent mond. Szorosan magamhoz ölelve felsóhajtottam. 

- Nagyon szeretlek.

- Én is is téged szerelmem.

Cassie szemszög...

Egész úton a gyűrűt nézegettem, annyira fura érzés volt, hogy ott van, hogy  van még egy a másik gyűrű mellett. Forgatgattam, nézegetettem és a vigyort le sem lehetett vakarni az arcomról. 

Mikor megérkeztünk Karenékhez mosolyogva sétáltunk a házba ahol meglehetősen fura volt a nagy csend. Shawn is furán nézett rám így miután bele bújtunk mamuszainkba a nappali felé indultunk ahol észbe sem kaptam Shawn felkiáltott:

- Igent mondott!! - mire egy rakat ember kiáltott fel örömét kifejezve. Az első szívrohamból visszatérve körbenéztem és láttam, hogy ott vannak anyáék, a lányok, Andrew, Nick. Szóval mindenki tudott mindent. Hirtelen elleptek gratulációk tömkelegével, ölelésekkel és puszikkal. A megdöbbenésből észhez térve csak elnevettem magam és sóhajtottam egyet. Karen és Manny egyszerre fogtak közre és pusziltak meg majd Lia ugrott nagy hévvel a nyakamba. 

****

A kertben ücsörögtem a hintában és bámultam ahogy a nap lemegy, ahogy lassan eltűnik a láthatárról sötétséget hagyva maga után. Csak pár perce jöttem ki  a nagy fennforgásból. Anya a kisöcsémet altatta , mindenki más pedig minket bombázott kérdésekkel az esküvőről, olyan kérdéseket tettek fel amire még nem is gonoltam. Úgy éreztem egy kis levegőre van szükségem így mikor picit nem figyeltek kisurrantam a mosdóra hivatkozva. 

És most csak ülök.

- Annyira gyönyörű...- hallottam meg hangját. Elmosolyodtam majd hátra pillantottam.

- Igen, csodaszép.

- Megszöktél?

- Igen, muszáj volt nem bírtam már tovább.

- Most még lehet, de az oltárnál ezt már ne játszd el édesem.

- Nem fogom.- mondtam mire megállt előttem. Én csak felálltam és átöleltem.- Nagyon szeretlek.

- Én is téged. Mindennél jobban. Annyira nehéz volt magamban tartani mi készül itt.

- Megleptél, az egyszer biztos.

- Nem is számítottál rá?

- Nem is tudom, valahol reménykedtem, hogy már tervben van neked - mosolyogtam fel rá majd megcsókoltam.

Életem talán legnehezebb időszaka következett, hisz megkellett szerveznem egy esküvőt miközben Shawnnak koncertjei voltak, mindketten hajtottuk magunkat a munkában is. Szerencsére anya mindenben segített így esténként egy kávé mellett ültünk össze és beszéltük meg a részleteket míg apa Jeremyvel játszott. Ez a kis csöppség olyan kis huncut, egy igazi kis rosszcsont, anyáék sosem unatkoznak mellette. Anyát még nem láttam ilyen fittnek. De még ilyen boldognak sem.

Azt hiszem , időbe telt ugyan , de mindenki megtalálta a saját boldogságát, Talán még az apám is, akit évek óta nem láttam. Akit kerestem de még csak nem is reagált a megkeresésemre. Csak remélem hogy az eltelt évek , neki is legalább olyan jól teltek mint nekünk.

Sziasztok!

Tudom, tudom, hosszú idők óta, talán már nem is emlékeztek rám... De itt a következő egyben utolsó előtti rész! 😭😱😳

Igen, a hétvégén véget ér ez a történet ami hatalmas örömmel és mérhetetlen szomorúsággal tölt el. De egyszer minden véget ér...
Már most elkell mondanom, hogy imádtam ezt a történetet írni, és imádtalak titeket is! ❤️❤️❤️🌈