Élet Hibbant-szigetén, avagy az Így neveld a sárkányodat másképp

A bál és még több titok; Habár ez egy álom

Drágáim! Megvan a kövi fejezet!!! Büszke vagyok magamra, ugyanis gyorsan kész lettem vele és megdöntöttem 3900 szót is...
Fontos tudni! Itt van az előző rész tartalmából című kis részlet, meg egy-két idő ugrás és szemszögváltás. Remélem ez nem zavar bele senki memóriájába, és semkit sem zavarok vele össze, mert ezzel talán magamat is összezavahatom. De erről ennyit. Am ha hozzá vesszük az előző rész tatalmábólt, akkor több, mint 4000 szó, szóval rekordot döntöttem! Na akk elég a szóból, jöjjön a fejezet!

*Én szemszögem*

°Az előző rész tartalmából°
Én úgy döntöttem, hogy a tengerparton keresek valami sárkányt. Mikor odaértem, semmi különös dolgot nem láttam, majd egy sárkánysikolyt hallottam... A hang iránya felé futottam és akkor azt láttam, amitől rettegtem. Egy sárkány, pontosabban valamilyen fúria - mert igazából nagyon Éjfúriás volt a kinézete - egyik szárnya egy kisebb adag kő alá szorult. Elindultam, hogy segítsek neki, de ő rám mordult...

-Esetleg lennél a sárkányom? Mármint tudod, akivel együtt dolgozhatok, játszhatok és beszélgethetek. Mi a válaszod? ... Tulajdonképpen milyen sárkány is vagy?

-Én Vájatfúria lennék kedves. Az Ősi Fúriák leszármazottja vagyok és további 13 fajtársammal alkotjuk a Fúriák Szövetségét. Régen még viszályban voltunk egymással. Rá két évre pedig jött 10 személy, akik jobb belátásra térítettek minket. Mindenki megvolt egészen mostanáig... Te még nem is tudsz a Kivetettekről. Felsőbbrendű lények, amiért a vikingek; zárójelben azok, akik sárkányokat ölnek; elűzik őket a szigetükről, legrosszabb esetben megölik...
-WOAW!!!! Ti lesztek a következő generáció, akik örökre megszűntetik a viszályt a Fúriák Szövetségében!! ÁÁÁÁÁÁ!!!!...
Úgy döntöttünk a lányokkal, hogy délután még áthívjuk a többieket is a bálra... Már javában folyt a mulatság. Zene és mézsör mindenütt, amerre a szem ellát. Sokféle sárkány volt látható. Ekkor fel véltem fedezni egy kék hajú lányt. Amint felém pillantott, a szeme felragyogott és akkor jöttem rá valamire. Ő az, akit kerestem. Ő az, aki idehozott minket. Ő a kislány!

-Hilda! Mit bámulsz? - zökkentett ki gondolatmenetemből Hikari.

-Semmit, csak éppen elgondolkoztam valamin - hazudtam.

-Ne mond! Az emlékek csak úgy üvöltenek belőled. Tudom, hogy a kislányt nézted és azt is tudom, hogy miért - mondta Melena. - Tudod, hogy Ő hozott minket ide. Ezt könnyen le tudtam venni az arcodból. Útközben Vihar elmagyarázott mindent az erőmről. Jó, hogy vele találkoztam, különben nem tudtam volna megtanulni semmit sem ennyi idő alatt.

-Igazán találó név egy Időjárásfúriához - fűzte hozzá Helena.

-Jólvan. Igazad van, a kislányt bámulom. Nagyon fura így, kék hajjal. Szerintetek is ő az, aki idehozott minket? - tettem fel végül a kérdést.

-Érted aki miatt idejöttünk - tette hozzá Hikari.

-Ahha. Valahogy így.

-Nem. Csakis így - ez olyan Hablaty-Takonypóc párbeszédnek hangzott.

-Oké. Próbáljatok meg beszélgetni vele, de semmi feltűnés. Nekem mennem kell - ezután el is rohantam a színpadhoz, keresve Hablaty gondolatait. Könnyen rá is leltem, és szerencsémre, már elő is készült mindenki. Útközben megpróbáltam egyszerre két dologra is figyelni: Arra, hogy értsem, mit mond Hablaty és arra, hogy halljam, mit mond a kislány. Nehéz volt összehoznom, de végül megértettem mindent. A kislány neve Sarah és 10 éves. Ő még igazából semmit sem tud a képességéről és természetesen találkozott Kristallal is. Ő egy Tűzfúria és ahhoz képest eléggé kedves is. Hablatyra visszatérve, ő pedig megkért, hogy néhány perc múlva konferáljam fel őket és hívjam előre Asztridot. Ezek után lecsatlakoztam a kislányról és felmentem a színpadra. Senki sem figyelt rám elsőre, szóval egy kicsit hangosan elsikoltottam magamat, hogy egy karchangot lehessen hallani. Ez szerencsére bevált.