Mandalore csillaga- egy Star Wars történet //KayloRenff//

8. Mester és tanítvány

Őrítő zajra ébredtem, egy sötét szobában lefektetve egy fémágyra. Fekete kezeslábast viseltem. Hátra vetettem a fejem és körülnéztem. A falak amik körül vettek komorak voltak és csupaszok. Az ággyal szemben egy ismerős fém ajtó nézett velem farkasszemet.

A zaj azonban nem innen származott. Nem a környezetemből, nem is kintről, hanem a fejemből. Mások gondolatait és érzetét éreztem magamban és akárhogy próbáltam megszabadulni tőlük nem sikerült. Felültem, összekuporodtam az ágyon és ringatni kezdtem magam mint egy eszelős, hogy meg tudjak nyugodni.

Hirtelen felkaptam a fejemet. Egy ismerős jelenlét csapott meg a távolból. Azonnal ráösszpontosítottam. Ahogy egyre közeledett kirajzolódott előttem a kiegyensúlyozottsága, viszont ott motoszkált benne a félelem és a harag is. Megállt a kabinom előtt, majd lenyomta a nyitógombot.

Ren belépett és azonnal leült mellém. Határozottan felém nyúlt és megérintette a tarkómat. Összerezzentem, majd lassan felé fordultam, viszont ő nem engedett el.

-Mi történik velem?- kérdeztem és hallottam a hangomon hogy milyen elgyötört.

Ren rám szegezte barna tekintetét, és lágy hangon válaszolt.

- Felbomlott a gát ami eddig blokkolta a képességeidet.- lassan és érthetően beszélt, amiért nagyon hálás voltam. A tarkómon lévő keze meleg volt és megnyugtató.-- Most már teljes birtokában vagy és csak rád vár hogy felfedezd. Hatalmas lehetőségek rejlenek benned, csak egy mesterre van szükséged, aki segít megértened. Megtiszteltetésnek venném ha én lehetnék ez a személy.

Tegezett és elviselhetően viselkedett velem ami eddigi kapcsolatunk fényében elég drasztikus váltásnak számított. Viszont nem értettem miről beszél.

--Milyen képességek?-- olyan fáradt voltam, hogy ezt a két szavas kérdést is alig tudtam feltenni.

--Az Erő-- mondta Ren, amitől a legjobban féltem. Ez mindent megmagyarázott, ami az utóbbi időben történt velem. Megpróbáltam felidézni, azt ami az Asharán történt. A zaj, azonban nem akart megszűnni, sőt egyre gyötrőbbé vált és minden gondolatomat túl harsogta. Meg kellett kérdeznem Ren-t erről, még mielőtt beleőrülök.

- És a zaj, ami a fejemben van?- néztem rá reménykedve.- folyton itt van és, ha nem marad abba... szétszakadok.

A fülemre raktam a kezeimet és előre görnyedtem.

Ren az állam alá nyúlt, hogy a szemembe nézhessen.

-- Ezek szerint a gát erősebb volt mint gondoltam. -- nyugalma engem is bizalommal töltött el. Hirtelen kezdett szimpatikus válni számomra.--A zaj nem más mint az emberek jelenléte az Erőben. -- folytatta.--Tudod kontrollálni, ha akarod. Figyelj!

A tarkómról a homlokomra csúsztatta a kezét, majd halkan folytatta.

--Gondolj arra, hogy csak te magad vagy az Erőben. Nincs senki más. -- gyengéd volt, ami megijesztett, de nem húzódtam el az érintése elől.-- Ez a te saját Tudattered, ahol nincs más csak te. Ide beengedhetsz másokat, vagy megoszthatod velük. Most viszont zárd be és koncentrálj!

Hallgattam rá és összpontosítottam. A zaj fokozatosan halkult körülöttem, majd teljesen elnémult. A csend olyan jól esett, hogy felsóhajtottam a megkönnyebbüléstől.

-- Így jobb, nem igaz?-- Állt fel Ren mellőlem. Csak most vettem észre, hogy fekete tunikát és nadrágot visel amiben még fenyegetőbbnek hatott.

-- Köszönöm!- feleltem lassan.-- még sosem éreztem ehhez hasonlót.

Megdörzsöltem a halántékom, ott ahol az imént Ren keze volt.
A férfi azonban mintha meg se hallotta volna amit mondtam, megindult kifelé. Az ajtóban azonban megállt.