I choose the bright side... or not? (Star Wars magyar fanfic )

3. rész Kísértések

Három hosszú nap gyakorlással telt el. Elég jól tudok bánni a fegyverekkel, van, amivel jobban, van, amivel kevésbé annyira. Kipróbáltam, hogy milyen mozgatni tárgyakat, de nagyon nehéz volt. Sokszor csináltam, egyre jobban, de egyáltalán nem tökéletesen. „Inkább a fegyveremre hagyatkozzak, minthogy a képességeimre" közölte velem Robert bácsi. Még nem voltam elég jó a használatában. Amúgy is, ilyen korban nehéz elvárni, hogy ugyanolyan jól kezelje valaki az Erőt, mint a harci technikáit. Nemrég, a tréning közben egy elég érdekes jelenet zajlott le.

Már sokadszorra csináltuk azt, hogy Robert bácsi és énegymás ellen küzdünk. Így tudom fejleszteni eddigi tudásomat és azt mondta, nelepődjek meg, hogyha valaki erősebb nálam. Ezt kipróbáltuk és véleménye szerintelég jól helytálltam. Aztán szünet közben megkérdezett valamit tőlem.

- Tudod, mit jelentenek a fénykardok színei?

- Nem igazán – mondtam két nagy levegővétel között.

- Néhány fénykard a gazdájától függ. A benne levő kristály érzékeli, gazdája tulajdonságait és az alapján határozza meg a penge színét. Zölddé akkor válik, ha a tulajdonos inkább az Erőt használja, kevésbé a fegyverét. Kék meg akkor lesz, ha pont fordítottak a tulajdonságai. Tehát ügyesebb és többször harcol fénykardjával, minthogy használná az Erőt. A piros fénykard attól lesz piros, mert sötétséggel lett megfertőzve. Teljesen mindegy, milyen színe volt azelőtt, ha gazdája a sötét oldalon van.

- Értem – mondtam magam elé bámulva.

- Most jól figyelj! Amit most fogok adni neked, az a tied lesz. Azzal fogod megvédeni magad. És semmiképpen nem adod oda másnak! – Kérdőn néztem rá, de kíváncsian figyeltem, mi fog történni. – Gyere! – szólt, majd felálltam és követtem a fegyverekkel teli falhoz. Az egyik mögött volt egy kis gépezet, amibe be kellett pötyögni egy kódot. Nem láttam mit írt be, de azt igen, hogy a fal egy kis része megmozdult és megfordult a tengelye körül. Ami a fal azon részén volt, elérte azt, hogy leessen az állam. Vagy húsz fénykard ott lógott négy sorban. Robert bácsi jól megnézte azokat, majd hosszas keresgélés után leemelte a második sor utolsó előtti fénykardját. Leguggolt elém, majd lassan átnyújtotta. Én elvettem, majd egy lépést hátra léptem. – Nyomd meg a gombot. – megtettem. A fénykardom, - mivel már az enyém - kéken világított. Meglendítettem, mire azt a vibráló hangot adta ki, amit mindig is nagyon szerettem.

Robert bácsi megengedte, hogy azzal gyakoroljak. Sokkal erősebbnek éreztem magam, és könnyebben tudtam használni az Erőt. És a legjobb, hogy a fénykard immáron az enyém. És akkor hordhatom magamnál, amikor akarom.

Tíz perc után, amikor a fénykardot forgattam, hirtelen térdre rogytam. Fénykardomat leejtettem, erre felfigyelvén Robert bácsi odasietett hozzám a nevemet kiabálva, kérdezte mi történt. De nem tudtam válaszolni. Képeket, jelenteteket láttam magam előtt. Hogy milyeneket? Amin én vagyok rajta, és Kylo Ren. A maszkja. A fegyverem. Az ő vörösen izzó pengéje az enyém ellen. Egy hideg és jeges környezetben. És később egy 25 év körüli lányt. Szintén Rennel harcolva. Valami nagyon ismerős volt abban a lányban, de nem tudom, mi. Aztán láttam az Első Rendet, és ismét azt, ahogy Phasma megölte a szüleimet. Láttam, ahogy mérgemben fákat tépek ki a talajból csak egy kézsuhintással. Megint Kylo maszkját, amint néz rám, majd elsötétült minden.

Egy pillanatra eszméletlenül éreztem magam. Aztánhirtelen „felébredtem" és fénykardomat felkapva, védekező pozícióba álltam.Robert bácsi odaszaladt hozzám és megfogta a vállaimat, azt mondva, hogy mindenrendben, mire izmaim egyre gyengültek.