Gay school <<YoonSeok>> •befejezett•

tizenharmadik

Azóta az ominózus délután óta nagyjából két hét telt el. Azalatt a két hét alatt eltávolodtunk egymástól, sokkal zárkózottabb voltam előtte mint eddig. Ő néha próbálta feldobni a hangulatot köztünk, de én nagyon nem voltam vevő. Sok-sok próbálkozás után ő is feladta a dolgot, inkább másokkal töltötte a szabadidejét. Akárhányszor a szobánkba tartózkodtam (mert elég sokat voltam Taehyungéknál) a nyaka mindig színes foltokkal volt tarkítva, és bennem motoszkált a rossz érzés, hogy Jiminnél vagy valaki másnál volt. Mindegy. Nem érdekel.

Most jelenleg a Daeguba tartó vonaton ülök Tae és Jungkook társaságába. Tae is Daeguból származik, Jungkook pedig még mindig nem hajlandó hazamenni ezért a hétvégét Taehyungnál tölti.
Az út amúgy egész tűrhetően telt, végig zenét hallgattam, Tae Kookkal beszélgetett. Mióta lefeküdtek még közelebb kerültek egymáshoz. Tae arcán hatalmas mosoly virított, nagyon örült hogy végre találkozhat a családjával. Én is örültem hogy láthatom a szüleim, meg persze Namjoont is, már elég régen találkoztam velük. Igazából minden hétvégén hazamehetnénk, de nem mindig van kedvünk hozzá. Ez biztos furán hangzott. Biztos furának gondoljátok, hogy nincs kedvünk hazamenni, miközbe minden kolis diák arra vágyik hogy hazamehessen a szüleihez, a saját házába, a saját szobájába és a saját környezetéhez. De van, amikor nálunk nem így van. Mert azért nem mindig van kedvem/kedvünk órákat vonatozni de van amikor szerencsétlen véletlenek miatt nem tudunk hazamenni. Például lekéssük a vonatot, vagy a családunk dolgozik egész hétvégén, és ilyenkor nem sok értelmét látjuk annak hogy hazamenjünk.

Visszatérve az útra. Ugye szerény személyem zenét hallgatott, míg a másik kettő elvolt egymással. Egyszer csak azt látom, hogy Tae felkel az ülésről és megindul valamerre. Kihúztam fülemből a fülest és kérdőn meredtem a mellettem ülő Kookra.
-Mosdóba ment-válaszolt a még ki se mondott kérdésre mire hümmögtem egyet.
Már dugtam volna vissza a fülhallgatót, amikor újra beszélni kezdett.
-Már alig várom hogy ott legyünk. Unom már az utazást-nyújtózkodott fáradtan.
-Én is unom már-ásítottam.-Mikor akarsz hazamenni?
-Most is hazamegyek Yoongi-néz rám értetlenül.
-De nem úgy értem. Nem Taehyungékhoz haza. Hanem haza haza. Érted-már kezeimmel is hadonásztam, de a kis csillagfiú nem értette mit akarok.-Hozzád haza te hülye.
-Jaa-mosolyodott el, majd megvakargatta tarkóját, mintha gondolkodna, majd egyszerűen rávágta, hogy soha.
-De Jungkook nem csövelhetsz örökké Taeéknál-húztam össze a szemöldököm.
-Nem leszek ott örökre. Csak addig amíg elvégzem a sulit és amíg nem tudok elhelyezkedni valahol dolgozni-vont vállat.
-És mi lesz, ha Tae szülei egyszer csak elzavarnak?
-Olyan nem lesz-kuncogott.-Szeretnek. Tae mondta reggel, hogy néha már úgyérzi, engem jobban szeretnek mint őt.
-És nem gondolsz a szüleidre? Szerinted nem hiányzol nekik?-kérdeztem.
-Nem-vont vállat.-Nem fogadtak el. Elítéltek. És még most is elítélnek. De nem érdekel. A saját nememhez vonzódok, és?-vont vállat, majd hogy terelje a témát, mást mondott.-Hoseokkal mizu? Reggel volt valami?
-Hál' istennek semmi. Nem beszéltünk,  mikor indultam a bőröndömmel ki a szobából akkor kívánt kellemes hétvégét, de ennyi.
-Ő nem ment haza?
-Nem hiszem-vontam vállat.-Néha-néha elcsíptem egy-egy mondatot a telefonbeszélgetéseiből. És azt hallottam,hogy lesz kivel töltenie a hétvégét a suliban. Gondolom Jiminnel lesz.
Aprót bólintott. Hátradöntöttem fejem és ajkaim egy féloldalas mosolyra húzódtak.
-Csak tudnám mit eszik annyira Jiminben...-sóhajtottam.
-Tudod Hyung-mondta Kook, majd kezét a vállamra rakta.-Jimin egy jófej, jó humorú és helyes srác. Egy nagyon jó ember, és jó barát-mosolygott.-És ráadásul még az ágyba is jó-mondta halkan, de mégis tisztán hallottam.
-Ezt honnan tudod?-vontam fel a szemöldököm.
-Tapasztalat-nézett félre és elvette kezét a vállamról.
-Azt ne mondd hogy te is megfektetted...
Nem jött válasz.
-Jungkook hogy tehetted ezt? Tae tud róla?
-Nem, és nem is kell tudnia  róla-kezdett heves tiltakozásba.-És nem tudom,  csak úgy megtörtént, de rohadtul élveztem... De ez téged ne bosszantson Hyung.
-De akkor is... És hányszor feküdtél le vele?
-Még csak egyszer.
-Még.
-Jó na, Hyung most nem lett belőle semmi bajom. A többi meg nem érdekes. De nem akarom hogy Tae megtudja...
-Mit nem tudhatok meg?-hallottuk meg a felénk közeledő Tae hangját.
Jungkook arca egy picit elfehéredett,és könyörögve nézett rám, hogy ne mondjak semmit.
-A szülinapi ajándékodról volt szó-néztem komolyan a vigyorgó fiú szemeibe.
-Tényleg?-lelkesedett.-De ahj, még messze van a szülinapom-biggyesztette le ajkait.-Jungkookie, mit kapok?~
-Nem mondon el-mosolyodott el Kook is a végére.
-Annyit elmondok Tae, hogy valami nagy, figyelemfelkeltő és csillogó dolgot kapsz-kacsintottam.
-Már előre imádom-tapsikolt Tae vidáman, majd visszaült Kook mellé.

A vonat nemsokkal később be is ért a városba. Nagyokat nyújtózva szálltunk le, majd csomagjainkat magunk után húzva  indultunk el házaink felé. Taeval egyfele lakunk, ami a vonatállomástól nincs messze. Egy utca van köztünk, ezért ők hamarabb leváltak tőlem.
Tovább mentem, az utcánknál nem fordultam be, tovább mentem míg megnem érkeztem a fehérre mázolt házhoz. Mély levegőt vettem és megnyomtam a csengőt. Nem kellett sokat várnom, az ajtó nyílt is, majd megláttam őt, akit majdnem egy hónapja láttam. Arcán hatalmas mosoly tündökölt, majd szoros ölelésbe vont.
-Hiányoztál-suttogta, és még szorosabban ölelt.

-----------------
Szer🚌tok~
Itt is lennék egy hosszabb folytatással, remélem tetszett😊
Hibákat nézzétek el🙄
Sietek a kövivel😇

Utólag is boldog új évet mindenkinek💞