Bérgyilkos A Barátom (Szünetel)

Tanácsok

-Kath? Dorothy? Ti miért jöttetek?
-Nos..mi..öhh....-pánikolt Dorothy, de Kath szerencsére félbeszakította.
-Az osztályfőnök megparancsolta nekünk, hogy hozzuk el a házit ennek.-bökte meg vállam Kath majd rámkacsintott én pedig beszálltam a színészkedésbe.
-Nem kell a hülye leckétek. Ha csak azért jöttetek hogy piszkáljatok, akkor tűnés.
-Jaj, ne nyafogj már Nicol! Inkább örülj, hogy szántunk rád az időnkből.-mondta Dorothy majd táskájából kihalászta a füzeteit és elémdobta.-Ha lehet ne érj hozzájuk.-dobta át haját vállán azzal hátat fordított és elsétált Kathrene-nel a nyomában.

Felkaptam a füzeteket a lábtörlőről majd gyorsan becsuktam az ajtót és besiettem.
-Itt az órai anyag.-emeltem fel Emily arca előtt a füzeteket aki bólintott egyet, lefotózta az anyagot és egy gyors ölelés után elsietett.
-Azta.-mondta hirtelen Hannah, mire mind felé fordultunk.-Tök jól színészkednek.
-Aha. Csak azt remélem, hogy nem fogott gyanút.-sétáltam a szobámba ahonnan felkaptam a lapot amire leírtam a Jessicáról tudott adatokat, illetve a találkozás helyét és időpontját.
-Itt van minden, amit tudok róla.-tettem le az asztalra a papírt, mire a többiek rögtön föléhajoltak.
-Akkor pénteken a Starbucksnál...-motyogta Max és előszedett a zsebéből egy kis noteszt majd beleírt valamit, aztán elrakta.-Gyerünk Marceline-hez.
-Rendicsek.-pattant fel Hannah és Rose.
-Egy pillanat és megyek, csak át kell öltöznöm.-kocogtam vissza szobámba, ahol átvettem a mackónadrágom egy leggingsre és az elnyűtt Tom és Jerry-s pólómra felkaptam apu egyik régi pulcsiját majd a Jessica-s irataimmal és telefonommal kezemben siettem ki a többiekhez. Gyorsan bezártam az ajtót és a kaput, beültem Max mellé a kocsiba és már indultunk is.

-Péntek Starbucks.-olvasta fel hangosan Marceline a papíromra írt szöveget majd ledobta az asztalra.-Egész gyors voltál. De egy tinit nem nehéz meggyőzni. Főleg nem, ha az nem elég elővigyázatos.
-Amúgy miért is kell neked Jessica?
-Nekünk.-hangsúlyozta ki Marceline az utolsó 3 betűt.-A csapat tagja vagy, Nicol.-lépett mellém, Hannah pedig helyeslően bólintott.-Tudod miért volt otthon Jessica, ugye?
-Igen. Verekedett.
-Na és azt tudod, hogy kivel és miért?-fonta keresztbe karjait mellkasa előtt és nekidőlt az asztalnak.
-Azt nem mondta.-ráztam meg fejem.
-Nos, az egyik hihetetlenül gazdag család lánya kómában fekszik a helyi kórházban. A lány testvére vagy valamelyik családtagja rátalált az oldalunkra.
-Amit mellesleg nehezebb megtalálni mint bármely más oldalt a neten. A védelmén átjutni pedig lehetetlen.-szólt közbe Michelle.
-Értesített minket és felajánlott egy nagyobb összeget Jessica vallomásáért.
-Ezek szerint életben marad?
-Dehogy is. Ha egyszer elrabolnak, és talán megkínoznak valakit az nem tartja sokáig a száját.
-Értem.-bólintottam, majd leültem Dorothy mellé és hozzáfordultam.-Segítened kell.
-Miben?
-Nem megy a színészkedés. Így, hogy tudom, hogy mi fog történni vele egész végig ideges fogok lenni. Amikor te csináltad először hogy gyűrted le a félelmet?
-Fhu...-vakarta meg tarkóját.-A legelső esetem.... Ha jól emlékszem, akkor Lucy Roberts volt a neve. Olyan 15-16 éves lehetett. Azt hiszem hogy a volt barátja kért meg minket, mert állítása szerint Lucy lopta a vodkájukat.
-Lopott vodka miatt öltétek meg?-néztem rá furcsállóan.
-Biztos drága volt. Lehet hogy maga Putyin készítette.
-Nem hiszem hogy van neki arra ideje.. Nade féltél?
-Eléggé. Egy plázában találkoztam vele és nagyon kevés ruhát kellett felvennem ahhoz, hogy szóba is álljon velem.
-Te nem elhívtad?-kérdeztem, mire csak megrázta a fejét.
-Facebookra kiírta hogy hova megy a hétvégén, elmentem oda, ott 'véletlenül' összefutottunk aztán elhívtam magamhoz.
-És ő csakúgy a igent mondott?
-Miközben beszélgettünk megemlítettem, hogy van egy bátyám és képet is mutattam. Aztán amikor elhívtam hozzám azt mondtam hogy ő is ott lesz.
-Így már érthető. Van valami tanácsod?
-Mivel Jessica részben olyan, mint te, így többnyire légy önmagad. Nyomd el az idegességed, viszont ha nem sikerül akkor csak fogd a találkozásra. De előtte mindenféleképp értesítsd valamelyikőnket, hogy hova fogod vinni amikor elkapjuk. Hozzád, egy másik helyre, vagy sikátorba vagy a fene tudja.
-Oké. Ez sokat segített.
-Ennek örülök.-mosolygott rám.-Kérdezd körbe a többieket is tanácsért, mivel mind máshogy kezeltük az ilyen dolgokat.
-Rendben.-álltam fel és Kath felé vettem az irányt aki az egyik sarokban lévő babzsákfotelben ülve olvasott.