Unconscious-verseim

Már csak egy kicsit

Még élsz bennem, de már felejtelek,
Mert egyre kevesebbszer jutsz eszembe.
Egyre több a szabad percem,
Mikor nem zavarod teljesen össze fejem.
Nem azon agyalok, mi lett volna ha,
Hanem azon, hol vagyok elrontva.
Eddig sem volt nagy önbizalmam,
De te ezt méglejjebb romboltad.
Észre sem veszed, talán nem is érdekel,
De én még mindig bámullak, rejtve,
És néha még megjelensz szívemben.
Összetörted nyugodt világom,
Összezavartad összes gondolatom.
Remélem, hogy én is ezt tettem veled,
Hogy sírva nézed régi üzeneteinket,
Csak hogy egy kicsit is átérezd,
Milyen, mikor össze vagy törve.
Én hetek óta ebben élek,
Azt sem tudom mi van velem.
Nem is ismerem magam,
Eddig is tudtam, de most már mégjobban gyűlölöm magam.
Próbáltam végig kemény maradni,
De csak egy picit kellett csettinteni,
És máris érted sírok éjjel,
Máris veled képzelem el további életem.
Úgy érzem ki vagyok használva,
Pedig nem is történt semmi durva,
Egyszerűen csak felpofozott az élet,
Csak most kivételesen a te tenyereddel.
Hatalmasat csattant lelkemen,
De te ezt észre sem vetted,
Mert szokásosan rejtem érzelmeimet,
De percről percre egyre jobban gyűlöllek.