Másoknak megy,
Tök simán,
Borzasztóan egoistán.
Nekem nem,
De azért keresem,
Mégis hogy lehetek jó,
Vagy legalább elfogadható.
A testem nem jó,
Az arcom undorító,
Még magam sem bírom,
Így másnak sem hagyom.
Rejtegetem magam,
Hátha elhanyagolnak,
De valahogy mindig rajtam,
Csakis rajtam van a téma.
Ez nem jó, az nem jó,
Így mégis hogy legyek elfogadható?
Ha csak azt nézem ami másnak nem jó,
Hirtelen szerintem is minden borzasztó.
A lelkem elfogyott,
A testem gyarapodott.
A könnyeim hulltak,
A kilóim nem fogytak.
Minden maradt olyan,
Mint amit eddig láttam,
Csak belül lett más,
a hozzáállás.
Most már szép vagyok,
Mert azt mondom.
Már jó az alakom,
Mert azt mondom.
Már elfogadom magam,
És mások is elfogadnak,
Mert végre megállapítottam,
Hogy minden csak a fejemben volt ronda.
