Unconscious-verseim

Voltál valaki

Végre volt egy kép a fejemben,
Azon csak én voltam, meg te.
Színes és vidám volt minden,
Nem úgy, mint eddigi életem.
Boldogan néztem mélyen szemedbe,
Te mosolyogva hajoltál közelebb,
De amint ajkad hozzám érhetne,
A színek elúsznak és kihalnak a fények.
Megint csak sötét lelkem nézem,
Könnyeim omlanak nélküled,
Arcom megint elfolyik, besüllyed.
Nélküled még mindig üres a létem.
Próbálom megfogni törékeny lelked,
De enyém megtöröttebb, mint tied.
Lassan másztál végre kezembe,
S gyorsan menekültél el tőlem.
Mikor végre úgy éreztem kellek valakinek,
Ő is csak unalmasan feladott engem.
Azt hittem végre valaki segít nekem,
Még mielőtt teljesen elvesztem fejem,
De valójában neki sem kellettem.
Mint mindig, most is elmentek,
Mikor szükségem lenne egy segítő kézre,
Mindenki mintha ujjatlan lenne.
Senkinek sem hagytam, hogy észrevegye,
De neked önkétlenül segítettem,
Miközben én csak annál jobban szenvedtem,
Hogy tényleg senkinek sem kellem.