About You (PUF f.f.)

Harmadik rész

Egy hatalmas placc tárult a szemeink elé, amit fapalánk vett körbe és a belső tér homokkal volt feltöltve. Távolabb pár farakás állt és azok felett néhány faház tetőt is észrevettem. A tavaszi napsugarak a körülöttünk lévő épületek ablakain megcsillanva egy pillanatra megvakítottak. Csodálatos volt. Már az első pillanattól kezdve magába kerített a hely varázsa. Éreztem az enyhe szélben szálló szabadság ízét és ez hatalmas magabiztosságot adott. Ettől a perctől kezdve tudtam, hogy én is csatlakozni akarok hozzájuk bármit is csinálnak itt. Részese akarok lenni ennek a szabad világnak, amelyet a zsúfolt Pest utcáin sose tapasztalhatunk meg.
Még pár percig élveztem a helyzetet, majd Rebeka felé fordultam. A lány arcán egy hatalmas mosoly ült, amiből arra tudok következtetni, hogy tudta mit érzek. Sőt, biztos voltam benne, hogy tudja, hisz egyszer biztosan ő is járt már itt újoncként. Lassan az én arcomon is megjelent egy kedves mosoly.

- Csodálatos - mondtam ki ezt az egy szót.

- Ezt én is tudom - válaszolt rá egy halk kuncogás kíséretében - Gyere, menjünk beljebb. A kapuból még a felét se láttad.

Beleegyezve bólintottam, miközben ő behajtotta utánunk az ajtót, majd belém karolt és elindultunk beljebb.

- Tudod, mindig is vágytam arra, hogy legyen még egy lány az iskolában és itt a Grundon is. Néha nagyon nehéz a fiúkkal és persze engem lányként nem is mindig avattak be mindenbe - mondta egy szemforgatás kíséretében.

- Nem vagyok túlságosan meglepve. Ismerem a helyzeted, mert van egy bátyám. Ő is rengetegszer van nálunk a haverjaival, de nem igazán szokták elmondani mit csinálnak.

- Na erről még nem is hallottam tőled. Minden egyes nap egyre többet tudok meg rólad - jelentette ki játékosan miközben odaértünk egy farakás alá - Mássz fel!

- Mi? - néztem rá értetlenül.

- Csak mássz fel! - mondta újra, miközben a kezét a hátamra téve egy kicsit a farakás felé tolt.

- Hát ha te mondod... - válaszoltam bizonytalanul, majd elkezdtem felfelé mászni.

Felkapaszkodtam a létra első pár fokán, majd lenéztem az alattam lévő lányra, aki már indult is, hogy jöjjön utánam. Innen már nem tudtam volna visszafordulni, így vettem egy mély levegőt és felmásztam az utolsó pár fokon. Amint felértem felálltam és bevártam a mögöttem álló lányt, de ő csak intett, hogy ne őt figyeljem, így hát körbenéztem. Na igen. Teljesen megérte Rebivel jönnöm, hisz a látvány felülről még varázslatosabb volt. Mindent láttam, még azt is, ami eddig rejtve volt a szemeim elől a farakások és a palánkok miatt. Megpillantottam a kisebb faházakat is, amikről kiderült, hogy nagy részükben fát tárolnak, de szerencsérevvannak üresek is, amiket a fiúk tudnak használni. Emellett egy kisebb kunyhó is állt ott. Talán a kunyhó helyett a viskó szó lenne rá a megfelelő. Eléggé rozzant, egyszerű építmény volt már, de pont ezzel tűnt ki a többi épület közül, pont mint a Grund a lakóházak között.

- Én is csatlakozni szeretnék - fordultam hirtelen a barátnőm felé lelkesen, szavaim elszántsággal tele voltak.

A Csele lány lelkesedésemre először csak nevettet, ami miatt nem tagadom, de kicsit zavarba jöttem, majd mikor ez elhalt bíztatóaj átkarolta a vállamat egy sugárzó mosoly kíséretében.

- Tudod ez nem ilyen egyszerű. Nekem is jó pár hónapomba telt, mire beküzdöttem magam a csapatba. A fiúkat kell meggyőznöd ezügyből. Bármi lesz én támogatlak.

- Köszönöm - válaszoltam szintén elmosolyodva.

Rövid kis párbeszédünk után újra belemerültem a hely csodálásába, hisz pesti lány révén parkok kivételével nem igazán találkoztunk ilyen helyekkel és hogy őszinte legyek teljesen lenyűgözött. Bambulásomból egy fülsüketítő füttyentés rázott fel, amit egyből tudtam kihez kötni. Csónakos. A fiúk láthatóan megérkeztek.

- Gyere, itt vannak Bokáék - jelentette ki Rebeka az egyértelműt, majd elkezdett lemászni a farakásról.

Követtem őt, majd a farakások közt szlalomozva kijutottunk a nagy placcra ahol a többiek gyülekeztek. Szemügyre véve őket egyből észrevettem Csónakost és Cselét, Richtert, Lesziket, Weiszt és nem utolsó sorban Barabást és Kolnayt, akik mily meglepő veszekedtek, és még jó pár személyt. Vagyis az osztály nagy része itt volt. Tökéletes, őket még ismerem is.

- Sziasztok - köszöntem rájuk jó hangosan, hogy mind észrevegyenek.

Természetesen ez meg is történt és több külömböző helyeől visszakaptam egy-egy sziát, hellót, csövit vagy ilyesmit. Igazából túlságosan nem zavarta őket hogy én is ott vagyok. Legelőször Kolnay és Barabás vettek célba, hogy én tegyek igazságot köztük, ami mit ne mondjak elég vicces volt. Mint általában, most sem sikerült egyiküknek sem száz százalékosan igazat adnom, hisz hogy őszinte legyek mindkettejük véleményében van igazság. És ekkor érkezett meg a nagybetűs vezér Nemecsekkel együtt. Szerintem már mindenki sejtheti, hogy ez alatt a cím alatt Bokára gondoltam, akiről még mindig nem alakult ki határozott véleményem. Nem volt elég interakció köztünk ahhoz, hogy meg tudjam ítélni milyen lehet. Annyi szent, hogy nagyon okos és intelligens. Na meg nem utolsó sorban mindenki hallgat rá.

- Te hogy hogy itt vagy? - vonja fel a szemöldökét meglepetten mikor a köszönések után rám pillantott.

- Rebi hozott ide. Talán baj? - vágtam rá azonnal és utána egyből meg is bántam ezt a nyers stílust.

Látszott rajta, hogy azért őt is meglepte ez, de a válasza szokásosan bokásan higgadt volt.

- Nem. De túlságosan nem örülök neki, hogy idegeneket hoz a területünkre - ingatta helytelenítően a fejét.

- Ez esetben csatlakozni szeretnék - vigyorodtam el miközben határozottan néztem rá.

Nem, nem csak a pillanat hevében döntöttem így, tényleg csatlakozni akartam hozzájuk. Jól akartam érezni magam ebben a pár hónapban mielőtt elválnak az útjaink, hiába nem közöltem velük ezt az aprócska részletet.

Bokát elnézve nem vol túl elragadtatva az ötlettől. Ha hihetek Rebi beszámolóinak már annak sem örült igazán, hogy ő csatlakozott, pedig ők már sokkal régebb óta ismerték egymást. Képzelhetem most mit gondolhat. De ezt a harcot most nem voltam hajlandó feladni. Fűtött a versenyszellem, hogy megmutassam neki és a többieknek is, hogy sokkal jobb tudok lenni, mint az összeszedett és felnőttes Boka, pont ugyanúgy, mint a töri dogás esetnél is.

- Mit kell tennem hozzá? - tettem fel ezt a kérdést is, nyomatékosítva hogy hajlandó lennék bizonyos dolgokat megtenni a bejutásom érdekében.

A feszült csend, ami számonra perceknek tűnt, szinte csak pár másodpercig tartott mégis mindenki hangulatára rányomta a bélyeget. Még Kolnay és Barabás is megdeledkezett a vitájukról és kettőnket figyelték. Valószínűleg egyikőjük sem szokott így kiállni Boka ellen, hisz eléggé tisztelték. Nem kellett jó emberismerőnek lennem hogy tudjam, teljes mértékben megbíznak a döntéseiben.

- Mi hasznunk lenne abból ha csatlakoztál?

- Igazából... - Na és itt haboztam. Jogos volt a kérdése és sorsfordító, előbb mégsem gondolkodtam azon hogy mit fogok rá válaszolni. Őszintén megmondva én sem tudtam hogy erre mi lenne a jó válasz - Rebi nem lenne egyedül.

- Valami konkrétabb? - Vonta fel a szemöldökét és igazából teljesen barátságosan tette fel a kérdést, nem volt semmiféle ellenséges éle a hangjának. Úgy tűnik tényleg csak a kis csapatuk érdekeit tartja szem előtt.

- Tudod mit? Legyen ez az alkunk tárgya. Ha jobb százalékot érek el a töri dogában csatlakozhatok - húztam széles mosolyra az ajkaimat bízva abban, hogy tényleg így lesz - De ha a te eredményed lesz a jobb akkor természetesen meg sem próbálkozok a további belépéssel és elfogadom a vereséget. Áll az alku? - nyújtottam neki kezet, mint ahogy ő is nekem legutolsó alkalommal.

- Áll az alku - biccentett halványan elmsolyodva és kezet rázott velem - Készülj, mert nem lesz könnyű dolgod ellenem.

- Reméltem is hogy ezt mondod - vigyorogtam még jobban, teljes mértékben bízva abban, hogy nyerni fogok. Pedig lehet mégsem kellett volna ennyire biztosnak lennem benne.