The frozen hearted fire dragon

Harmadik típusú találkozások

- Thor, maradj! - ismételte meg a kérést Rid, a villámok ex-istene azonban nem törődött vele, mint ahogy általában sem szokott törődni Rid szavaival és egész egyszerűen kirántotta az ajtót a zsanérjainál fogva. Rid, más választása nem lévén, utána sietett hátrahagyva Bartont.

A S.H.I.E.L.D. kiérkező egységének autói elállták az utat minden irányban. Egy helikopter lebegett felettük reflektorával hosszan pásztázva a láthatatlan épületet, melyről a varázslat minduntalan eltérítette a pilóták figyelmét. Az ügynökök félköríves alakzatban pisztolyukat egyenesen Thorra szegezve álltak, míg ketten lebirkózták a kapálózó Selviget és elvonszolták. Jane és Darcy valamivel hátrább, előbbi ijedten, utóbbi inkább dühös kíváncsisággal szemlélte az eseményeket.

Rid megtorpant az ajtóban. Őt még nem láthatják, míg ki nem lép, gondolta. Ha Thornak csak egy haja szála is megpörkölődik...

- Mit tesznek vele? - szólt hátra Bartonnak.

- Elfogják és kikérdezik - felelt a fogoly, állkapcsán az izmok dühösen megfeszültek. Ismét képtelen volt tartani a száját. Annyi évnyi kiképzéssel a háta mögött, egyszer csak megjelent ez az Asgardból érkezett idegen lény, aki mágiával kényszeríti a szervezet elárulására. Életében először történt, hogy bizalma megingott. Önmagában. Ha nem tud ellenállni a késztetésnek, hogy engedelmeskedjen, képességeit könnyen a S.H.I.E.L.D. vagy még rosszabb, ártatlan emberek ellen használhatják. -, amennyiben nem tanúsít ellenállást.

Szeme sarkából figyelte az eseményeket, ám sokat nem látott, mivel háttal ült mindennek. Ha az idegen figyelmét lekötné épp csak annyi időre a kinti események, hogy...

- Jól van. Remélhetőleg ezek után majd hallgatni fog rám - vont vállat Rid kissé karcos hangon. Ha az igazat mondta volna Bartonról, talán másképp alakultak volna a dolgok. Megint elszúrta. Gyorsan vett néhány mély levegőt, hogy lenyugtassa a hirtelen fellobbant dühét, majd elkezdte tervezni a támadást. A varázslat fenntartása varázserejének jó részét lekötötte, így nem tehette meg, hogy ismét hibázik.

Thor jobbra-balra kapkodta a fejét. Egyik ügynök se közelítette meg, hogy öklével szétrepeszthesse annak állkapcsát. Nem tudta eldönteni, a jobb vagy a bal szárnyat rohanja-e le először. Annyira egyformák voltak, hogy még a vezetőjüket sem sikerült felfedeznie.

- Botor halandó harcosok, a hatalmas Thor áll veletek szemben, a villámok istene, Odin elsőszülött fia. Eresszétek el hűséges segítőimet és nem esik bántódásotok. Ha kérésem haladéktalan teljesítitek, békével elengedlek benneteket - Thor kieresztette zengő hangját és úgy állt, hogy a reflektor a legelőnyösebben mutassa dagadó izmait. Még ezekben az egyszerű földi ruhákban is kitűnt szilárd és markáns megjelenése, mely hatásosan bizonytalanította el tapasztalatlanabb ügynököket.

Coulson, aki mindeddig a háttérből figyelt, azonnal észrevette, hogy néhány kar megremeg. Határozott léptekkel utat tört magának és szembeállt Thorral. Kezeit lazán összekulcsolta maga előtt, fegyvere az övére erősített tokban pihent.

- Üdvözöllek! Phil Coulson ügynök vagyok. A S.H.I.E.L.D. al...

- Szóval ti voltatok, kik tolvaj módjára elloptátok Jane Foster kutatásait? - kiáltott vissza mit sem veszítve magabiztosságából Thor. Pedig ekkorra már időszerű lett volna. Hol marad Rid? Ideje lenne már rendbe tennie ezeket a faragatlan fickókat, futott át az agyán, miközben ismét összeszámolta a vele szemben álló ellenfeleket. Hisz mi másért van mellette, minthogy halandó testét védelmezze? De nem akart emiatt hátranézni. Hátranézni tilos.

- Nem loptunk el semmit. Jane Foster birtokában lévő felvételeket nemzetbiztonsági okokból foglaltuk le. Törvényes módon - felelt némi hatásszünet után Coulson ügynök, majd alig észrevehetően intett fejével, hogy kezdjék el Thor bekerítését. - Szándékaink békések - folytatta, hogy elvonja a mozgásról Thor figyelmét. - Az Amerikai Egyesült Államok nevében üdvözöllek téged a Földön. Úgy értesültünk, hogy ketten érkeztetek, át...

- Hogy mondhatjátok, hogy békések szándékaitok, mikor máris fogságba vetettétek Jane Fostert és társait? - kérdezett vissza Thor fölényesen vigyorogva. Darcy ezt hallva - ugyan Thor nem láthatta a reflektorok vakításától - helyeslően elfintorodott, majd az őket vigyázó katonához fordulva elkezdte sorolni állampolgári jogait, kezdve azzal, hogy nem hangzottak el a Miranda jogok, sem a vádak, mikor őrizet alá vették őket az imént, kirángatva hálóingben - illetve pizsamában - a lakókocsiból. Ha pedig nincsen ellenük ilyesmi vád, akkor szabadon használni szeretné a lakókocsi klotyóját... vagy valami hasonló. Az ügynök nem igazán figyelt rá.

- Törvényt szegtek - felelt tökéletes nyugalommal Coulson ügynök, ám ekkor az első ügynökök elérték a házat védő varázs szélét, majd némi tétovázás után elindultak, hogy felfedezzék Puente Antiguo csöndesebb utcácskáit. Ez némileg megzavarta Coulsont, és csak egy hosszú lélegzetvétellel később sikerült folytatnia beszédét. -  mi csupán saját törvényeink szerint járunk el. Nem áll szándékunkban ellentétbe keveredni Asgarddal, kérlek te is áruld el, miért érkeztél.

- Én? Én... spontán vakációzom - felelt Thor. - Megunva Asgard hatalmas aranypalotáit és zöldellő ligeteit úgy döntöttem, isteni szemeimnek látnia kell Midgard kietlen... khm... porlepte földjét mielőtt elfoglalom jogos helyem atyám trónján.

- Örömmel hallom, hogy a te szándékaid is éppoly békések... mint a mieink - Coulson ügynök tekintete cikázva kereste azt, amit nem láthatott. Roppantul bosszantotta a helyzet, de hát hogy is önthette volna szavakba ezt az új, ismeretlen érzést. Végül merész lépésre szánta el magát. - Földi szokások szerint, had rázzak kezet veled és társaddal!

Határozottan előrelépett, pedig minden idegszála pattanásig volt feszítve. Mi nem stimmel? Mit nem látok? Kérdések ezrei zavarták meg hidegvérű gondolkodását. Válasz nem volt. Mindössze az a nyugtalanító érzés, hogy valami nem stimmel. Valami természetellenes. Merre vagy Barton? Megállt egy lépésnyire Thortól és barátságosan rámosolygott, mielőtt felé nyújtotta volna kezét. A mögötte álló ügynökök homlokán verítékcseppek gyöngyöztek, habár az éjszakai levegő immár kellemesen hűvös volt.

Thor bízva saját felsőbbrendűségében és erejében visszavigyorgott rá, majd erőteljesen megszorított Culson kezét.

- Ne! - nyögte alig hallhatóan Coulson a mikrofonba a hosszúra nyúlt mozdulatlan kézfogás után. - Ne lőjetek, minden rendben.

Thor efelett nagyvonalúan átsiklott és úgy istenesen vállon veregette újdonsült barátját, Coulson ügynököt.

- Akkor esetleg, a társad... - erősködött Coulson. Thor elfintorodott, amiért ilyen hamar túlléptek őhatalmasságával való megismerkedés katartikus érzésén, de felemelte kezét és hátraintett Ridnek.

A sárkány kilépett a házból. Az elterelő varázs látványosan leomlott körülötte, az ügynökök, köztük még Coulson is meghökkenve figyelte az előtűnő épületet.

Rid Thor mellé lépett és jobb kezét ökölbe szorítva a szívéhez emelve köszöntötte az ügynököt, majd hagyta, had beszéljen tovább Thor. Megkönnyebbült. Végre egyenesbe értek a történések. Tökéletes. Most már azt csinálhatja, amiben igazán jó. Ha Thor elszúr valamit, ő majd rendbe hozza. Mert, habár nem voltak vér szerinti testvérek, egyben nagyon hasonlítottak. Egyikük sem volt jó a katasztrófák megelőzésében. Az egyelten, aki rajtuk is túltette ebben Asgardban, az Loki. Ő mestere volt ezen katasztrófák előidézésének.

Vajon mit ügyködik épp?