The frozen hearted fire dragon

Találkozások

Leszállt az éj, a sivatag felől a szél homokszemeket fújt a betonútra. Sólyomszem a szemközti ház tetején pihent, míg nincs mozgás. A hőmérséklet is kezdett végre elviselhető fokra visszaesni.

A találkozásra gondolt. Natashával. Rég látta.

Puente Antiguo roppant kihalt volt éjjelente. A főút, ami keresztülszaladt rajta néhány száz kilométerrel odébb beleveszett a sivatagba. Autópálya és más nagyvároson át vezető út messze elkerülte. Sólyomszem épp ásított egyet, mikor a kis kézi műszer rekedt kvartyogásba kezdett. Ledobta a takaróként magára terített dzsekit és a tető széléhez kúszott. A mostani sokkal erőteljesebb volt, mint a legutóbb érzékelt, de a Mjölnirből áradó energiához képest még mindig csak annak töredéke. A ház ajtaja kinyílt és becsukódott, nem látott semmi mozgást. Jane Darcyval a lakókocsiban aludt, míg a férfiak a házban maradtak. Ki-ki kényelembe helyezte magát már órákkal korábban.

Várt egy percet, majd lesietett az utcára. Sehol senki. A jel minden lépéssel erősödött.

- Mi lehet? - kérdezte suttogva csak úgy magától, majd a műszer útmutatása alapján a ház falához simulva elindult, hogy meglelje

Thor a kanapén aludt. Lábai lelógtak a végén. Derekára takaró gyanánt egy törölköző volt terítve. Mellette Rid a padlón feküdt. Kapott ugyan egy pokrócot, de nem igazán volt rá szüksége. Hosszú nap volt, mégse bírt elaludni. A hátára fordult és a szürke plafont bámulta. Egy pillanatra eljátszott a gondolattal, ha felfedné magát Thor előtt, átengedné-e a puha párnákat. Maga előtt látta Thor ostoba arckifejezését és elmosolyodott. Egy álom. Aludnia kéne.

Az ablakban egy test nélküli tükörkép jelent meg. Rid megérezte a jelenlétet, felkönyökölt és hunyorogva körbetekintett.

- Hol vagy? - hangja elveszett a térben, csupán az hallhatta, akinek szánta. Az árny némán kifelé mutatott. Rid egy gyors pillantást vetett Thor felé, majd a biztonság kedvéért körülvonta testét egy terelő varázzsal. Bárki is próbált volna ránézni, hirtelen belső késztetés tört rá, hogy elkezdje vizsgálni az égen a csillagokat vagy a cipője orrát. Ledobta magáról a takarót, majd nesztelen léptekkel kisurrant a hátsó ajtón.

Nem látta, pontosan hová kell mennie, ám az a különös erő, amivel mindig megtalálták egymást, most is vezette. Léptei egyre gyorsultak, szinte már rohant, mikor végre megpillantotta Lokit.

- Sokára jöttél - mondta boldogan, majd előre hajolt, hogy megcsókolja. A kellemesen hideg bizsergés azonban elmaradt. Nem érzett semmit. Meglepetten hátra lépett.

- Még most sem vagyok itt - felelt Loki szomorkásan. Alakja az érintés nyomán megremegett. Beletelt egy kevés időbe, míg ismét szilárdnak tűnt. Rid lenézett a földre. Nem volt árnyéka. - Sajnálom, nem így terveztem.

- Baj történt? - kérdezte aggódva. Loki szája keskeny mosolyra húzódott.

- Minden a legnagyobb rendben. Végre én vagyok Odin egyetlen örököse.

Előrelépett, s habár igazából nem érinthette meg, viszonozta a csókot.

- Ígérem, nem kell már soká várnod.

- Miben mesterkedsz megint? - kérdezte bizonytalan kíváncsisággal Rid.

- Hogy ne kelljen többé rejtőzködnöd. Hogy ne kelljen titkolóznunk.

Rid önkéntelen összerándult, és kezeit védekezőn maga elé emelte.

- Megbeszéltük, Loki! Ha megkoronázzák Thort...