The frozen hearted fire dragon

A száműzetés első napja

 Puente Antiguo, Új Mexico, 2011 május 14. 21:42

A sivatag békés volt, az éjjeli neszek közé csupán egy viharvadász autó motorjának hangja keveredett, mely magányosan berregett a lankás dűnék közt. A szellő lágyan sodorta magával a homokszemeket, a fűcsomók meg-meginogtak.

A páncélozott autóban hárman ültek. Jane Foster asztrofizikus és kis csapata készen állt, hogy egész éjjel a műszereiket és az eget figyeljék a nyitott tetőablakon át.

- Csak várjunk - suttogta Jane, hangjába zavart türelmetlenség vegyült. A számításai minden kétséget kizáróan tökéletesek voltak, a jelenség azonban késett. Túlságosan is biztos volt a dolgában ahhoz, hogy az esetleges tévedés vagy kudarc gondolata akárcsak megforduljon a fejében, mindössze Erik Selvig véleménye aggasztotta kissé. Kirángatta ide, a semmi közepére, ráadásul csupán Darcy Lewist tudta rávenni, hogy eljöjjön velük, aki nem ért semmihez a vezetésen kívül.

- Nem! - Nem kapcsolhatod be a rádiót! Pontosan ez az, ami minden tudósnak a legnagyobb problémája. Megfelelő asszisztenst találni. Darcy tökéletesen érzéketlen volt a pillanat sorsdöntő mivolta iránt. Ha a feltételezése igaznak bizonyul és publikálhatja a megfigyeléseit, akkor.. Jane szinte beleszédült mindannak az elképzelésébe, mi várhat rá egy ilyen felfedezés után.

- Jane, ezt be kell fejezned.

- Az utolsó tizenhét feltűnését másodpercre be lehetett lőni - ellenkezett Jane és visszahúzódott a műszerek mellé, hogy mutogatással támassza alá állítását.

- De te asztrofizikus vagy, nem viharvadász  - Eric próbálta nem letörni Jane kedvét, de a lány szinte megszállottja lett ennek a kutatásnak. Túlságosan is belemerült.

- Hidd el, van valami kapcsolat a légköri zavarok és a kutatásaim közt. Erik, én nem kértem volna, hogy repülj ide, ha nem lennék teljesen biztos benne.

- Jó lenne, ha ezt a légköri zavarok is tudnák - gondolta szórakozottan Darcy, aki igazán csak azt sajnálta, hogy a sötétben nem lát semmit előre és, hogy Jane titokban kicsempészte a táskájából az IPodját és kitette még a szállásukon. Így végig kénytelen volt hallgatni azt a végeláthatatlan tudományos eszmecserét, ami asztrofizikusul és nem valami értelmes emberi nyelven folyt a kocsi hátsó felében. Már épp azon volt, hogy kivesz két vonalzót a kesztyűtartóból és dobolni kezd a kormányon, mikor a szélvédő tetején valami megcsillant.

- Jane, azt hiszem, ezt látnod kell! - kiáltott hátra. A magasban váratlanul meglóduló légtömeg akár egy tökéletes szupercellát is alkothatott volna. A kavargó jelenségen végighullámzó aurora borealis földöntúli megvilágítást kölcsönzött az egész jelenségnek.

- Azt mondtad, csak egy finom kis sarki fény! - kiáltott fel hitetlenkedve Dr Selvig. A látvány teljesen a hatalmába kerítette. Még a száját is elfelejtette bezárni. Ha ezt Jane látta volna, belül bizonyára győzelemittasan elvigyorodott volna. Sajnos azonban ennyivel Darcy nem úszhatta meg a kalandot.

- Nyomás! - utasította Jane, és a kerekek máris megcsikordultak az apró szemű homokon. Egyenesen a jelenség alá tartottak. - Menj közelebb!

A vihar ereje egyre csak fokozódott, a fények villódzása akár egy diszkóban, olyan volt, majd egy tölcsér formájában elindult a föld felé. Darcy életösztöneinek engedelmeskedve elrántotta a kormányt.

- Mit csinálsz? - rivallt rá Jane dühösen.

- Nem fogok meghalni öt kreditpontért - Hátul Selvig még mindig a biztonsági övet kereste.

Jane ekkor váratlanul megragadta a kormányt és visszarántotta a vihar felé. Míg a két lány a kocsi feletti uralomért küzdött, észre se vették, amint valami, pontosabban két valami földet ért a tölcsér közepén. A jelenség sebesen visszahúzódott, ám az általa kavart porfellegen át továbbra sem lehetett tisztán látni.