Say Something /Louis Tomlinson/ ~Befejezett~

26. fejezet

Sziasztok! (:
Tudom tegnap volt rész, de talán nem gond, ha most is hoztam egy jó hosszú fejezetet. (;
A fejezet még Louis fellépése előtt íródott (szintén), de ezen kicsit alakítgattam itt-ott.
Köszönöm a visszajelzéseket az előző részhez! <3 <3 <3
Kellemes olvasást kívánok! <3
xxxEsztyTomlinson

Jessica Styles

Másnap megengedhetük magunknak Louis-val, hogy reggel tízig lustálkodhassunk a szállodában. A mellkasára fektettem arcomat, mélyen belélegezve a tipikus Louis illatot, amivel sose tudok betelni, míg ő a takaró alatt lévő meztelen testemet cirógatta lágyan. Ha tehetném örökre így maradnék, ebben a meghitt, idilli pillanatban.

-Izgulsz?-kérdeztem tőle felpillantva arcára.

-Asszem eléggé.-húzta el száját.-Még mindig nem tudtam hozzászokni ahhoz, hogy egyedül vagy ketten vagyunk a színpadon. Olyan furcsa. Más volt, amikor ott álltunk öten, illetve négyen, -szomorodott el pillantása. -mert ez egy biztos pontot adott, és tudtam, hogy kisegítjük egymást, ha valami gáz lenne. Most viszont egyedül égek, ha valamit elrontok, ezért is stresszelek rá ennyire mindig. -beszélt őszintén érzéseiről, aggályairól.

Feljebb tornászva magam, egy puszit nyomtam szájára, és ezt suttogtam.

-Én hiszek benned, és tudom, hogy meg tudod csinálni.

-Köszönöm.-válaszolta hálásan, és kaptam egy puszit viszonzásnak.

                              ***

Most már egyenesen az aréna felé vettük az irányt. Még csinálnak pár hang beállítást, ezért délután ötre mentünk oda. Mivel Louis dolgozott, addig én leültem a színpadhoz legközelebbi széksor egyikére, és figyelemmel kísértem a színpad berendezését. Mind munkások futkostak, hogy minden rendben legyen mire kezdeni kell. Bár az előbb Zara Larsson-t láttam elmenni a backstage felé, ahová Louis is ment.

Bámészkodásomból Louis zökkentett ki, aki eléggé zaklatottan közeledett felém. Legalább háromszor túrt bele a hajába, és rángatta meg az ideges mozdulattal. Még  azt a ruhát viselte, amiben jött, de a fülese már a válla két oldalán lógott.

-Mi történt?-kérdezem tőle, amikor odaér hozzám.

Még egy túrás, és egy bosszús sóhaj.

-Bebe az előbb telefonált, hogy nem tud jönni.-látom rajta, hogy nem neheztel énekestársára, csak váratlanul érte.

-Akkor majd elénekled egyedül az egészet.-feltételeztem, hogy ez a jó válasz, de Louis kétségbeesett arcáról rájöttem, hogy nem.

-Kizárt. Akkor már tegnap úgy kellett volna gyakorolnom.-rázza a fejét tanácstalanul.-Most mit csináljak? Nem mondhatom, hogy pont azt az egy dalt nem éneklem el, amit az egész közönség tud. Csalódnának bennem.-hajtja le szomorúan a fejét.

Erősen agyalok, hogy valami jó tanáccsal lássam el. Nagyon akarok neki segíteni. Azt akarom, hogy boldog legyen és jól érezze magát a színpadon. Mit csinálhatna?

-És ha csak a saját gyakorolt részeidet énekelnéd?

Döbbenten nézett rám.

-Az nem hangozna hülyén?-nevet fel picit, ahogy elképzeli.

-Csináltál te már furább dolgokat is.-emlékeztetem.-"Cause you've got a big dick"-idéztem tőle. Ez egy olyan dalszöveg változtatás volt tőle, ami nagyon jól megmaradt mindenkinek.

-Kösz.-hajolt arcomhoz, hogy egy hatalmas cuppanós puszit adjon rá.-Na menjünk.-kulcsolta össze ujjainkat, és elindultunk a backstage felé.

Amíg Louis a fellépő ruháját vette fel, majd beült a fodrász székbe, hogy haját is megcsinálják, addig én a kényelmes kanapéról néztem őt. Csinálhattam volna értelmesebb dolgot is, de amikor Louis Tomlinson öltözködik előtted nem hiszem, hogy el tudná valami vonni a figyelmed. Ha kíváncsiak lennétek rá, nem még mindig nem történt köztünk komolyabb dolog, nem akarjuk elkapkodni, ha már tiszta lappal indulunk. Persze nem cölibátusba élünk. Oh, a tegnap este, amikor elnyúltam egy habbal és forró vízzel teli fürdőkádban, majd Louis jött be, elkezdett lassan levetkőzni, és bemászott mögém. Kezeit körém kulcsolta, én pedig belesimultam ölelésébe. Sokat beszélgettünk, egészen addig, amíg Louis kezei el nem kalandoztak...