Say Something /Louis Tomlinson/ ~Befejezett~

19. fejezet

Sziasztok! (:
Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket, és hagytok nyomot magatok után. <3 Nagyon szépen köszönöm az előző részekhez érkezetteket is. <3 <3
((Legjobb őszi szüneti program a TIU újra és újra nézése *-* )
Kellemes olvasást kívánok! <3 (:
xxxEsztyTomlinson

Jessica Styles

-Végre megvagy.-szólal meg Louis.

Akkora sóhaj szökik ki belőlem, hogy még a tüdőm is belereszket. Nem érdekelve semmi, Louis-hoz futok, és olyan szorosan ölelem őt meg, ahogy csak tudom. Annyira féltem. Mi van, ha tényleg egy pedofil lett volna? Megnyugtatóan a hátamat simogatja, ahogy belőlem kitör a megkönnyebbülés okozta sírás.

-Shh...semmi gond.-suttogja rekedtes hangon.

Nyugtatása hamar eléri hatását. Mindig meg tudott nyugtatni már a jelenléte is. Sírásom már csak halk szipogás, de heves szívdobogásom még tart. De ezt most nem az ijedtség és a félelem táplálja, hanem Louis ölelő karjai és illata. Arcomat még jobban nyakába fúrom.
Ő sem enged el, aminek örülök, és egyben rettegek is, ha rájön, hogy már nem szorulok vigasztalásra, akkor elenged, amit én nem szeretnék.
Aztán eszembe jut, hogy mi is történt ma este, Eleanor, a szőke srác, a majdnem verekedés.

-Vissza kéne menned Eleanor-hoz.-húzódok el végül én tőle. Bár fáj kimondanom a szavakat, el kell fogadnom, hogy ők egy pár. Én pedig egy barát, ennyi.

Louis visszahúz magához, ugyanabba a helyzetbe, ahogy az előbb is álltunk. Hajamat simogatja, olykor néhány tincset az ujjára csavargat, majd visszaenged. Így játszadozik a hajammal, én pedig nem szólva semmit, élvezem ezt. Nem tudom, hogy meddig állhatunk így, amikor a hátunk mögül valaki megköszörüli a torkát. Túlságosan ismerős, azonnal megismerem, és elhúzódok Louis-tól. Ő már nem az enyém.

-Végre, hogy megvagytok!-lépked hozzánk közelebb Eleanor.

Louis arcára nézek, de nem tudok kiigazodni rajta. Mintha egyszerre lenne mérges és megkönnyebbült. Örül annak, hogy megjelent a barátnője és mérges rám?

-Menjünk haza.-jelenti ki Louis, és otthagyva mindkettőnket elindul.

Eleanor rögtön utána szalad, és csatlakozva hozzá, elkezdenek suttogva beszélgetni, míg én csendben kullogók mögöttük. Nézem, ahogy belekarol a karjába, a karba, ami nem is olyan rég, még engem tartott. A szívemben egyre nagyobb a fájdalom.

***

-És otthon minden rendben?-érdeklődik Hazza a kamerán keresztül.

Éppen egy új süti receptjének kipróbálásán ügyködöm, és közben Harry-vel Skype-olunk. Pihenő ideje van, így jobban ráér. Összekeverem a masszát, oldalról pedig Harry-t figyelem, ahogy ül a gépe előtt és a gitárját hangolja.

-Rendben vannak. Tegnap beszéltem anyával. Többnyire kirándulni mennek a barátnőkkel.-válaszoltam. -És neked, hogy halad a turné? Sok videó van fent neten. A ruháidról, a táncmozdulataidról, meg ilyenek.

-Oh, igen.-vigyorog.-Imádom a közönséget. Annyira jó, hogy így kiteljesedhetek, önmagam lehetek, és nem fordulnak el tőlem.

-Oké, csak egy kérdés.-tettem le a fakanalat, és teljesen a gép felé fordultam, hogy a szemébe tudjak nézni.-Honnan szedsz te ilyen ruhákat?-kérdeztem halál komolyan.

Harry-ből kitört a nevetés. Én is elnevetem magam, főleg Harry nevetése miatt. Hogy lehet így nevetni?

-Ez maradjon az én titkom. A végén még mindenki ugyanúgy fog öltözni, mint én.-húzta ki magát büszkén.

-Őrült vagy.

Váratlanul megszólalt a kapucsengő. Meglepetten kaptam fel a fejem. Nem vártam senkit.

-Na megérkezett a pasid?-húzogatta a szemöldökét kacéran Harry.

-Nem. Valószínűleg csak Rebecca.-mondtam a legesélyesebb embert.

-Akkor, nem is zavarok.-búcsúzott Harry.

Én is elbúcsúztam tőle, majd beengedtem a még mindig csengető vendéget. Egy perc múlva viszont meglepődve tapasztaltam, hogy az ajtóban nem az áll, akire számítottam.