Törött rózsa ᵇᵉᶠᵉʲᵉᶻᵉᵗᵗ

[9] Jack

(törött rózsa)
9: Nem több mint ami

————————
🌹 JACK NORTHON 🌹

Figyeltem, ahogy az ebédlőben a hatalmas forgalommal küzdve, felénk közeledik, arcán zavar, és egy cseppnyi megszeppentség tükröződött. Mellettem Will integetni kezdett neki, mire az arca egy pillanatra felderült, és felénk vette az irányt. Néztem, ahogy világos barna hajának hullámai meglibbennek minden mozdulatnál. Szűk póló volt rajta, fekete nadrággal. Maynek megvolt mindene, amiről egy lány álmodni mert. Kerek cicik és feszes popsi, formás combokkal. Biztos voltam benne, hogy nem egy lány irigyelte el tőle ezt az alakot.

- Jack – Tyler felé fordultam, aki kétkedve figyelt. – Ne aggódj már érte ennyire. Rendben lesz, hidd el!

Elmosolyodtam, de mielőtt még válaszolhattam volna, mellettem Will halkan felhorkantott. Jókedvűen nézett először rám, majd Tylerre, miközben az almáját forgatta a kezében. Ez a szerencsétlen minden áldott nap megevett egy almát.

- Szerintem Jack barátunk nem egészen ezért bámulja Maylient! – felvont szemöldökkel fordultam felé, próbáltam a létező leglesajnálóbban nézni a fiúra.

- Ezt te sem gondolhatod komolyan! – Will megforgatta a szemeit, de a mosoly szája sarkában továbbra is ott ücsörgött.

- Hidd el, nem te vagy az első, aki megbámulja. Jó teste van, na és akkor? – ezúttal én vontam fel a szemöldökömet.

Szóval már Will is megbámulta párszor. Akkor én miért csak most veszem észre? May nekem egészen olyan, mint egy idegesítő kishúg. Akkor most mégis miért bámultam meg, úgy mint az összes többi fiú? Kelletlenül sóhajtottam.

- Sziasztok! – végülis csak ideért az asztalhoz a lány is, mire én automatikusan mosolyogtam rá, ahogy tálcáját enyém mellé tette.

- Csá – biccentett oda neki Tyler a másik oldalról, és egy almát vágott a lányhoz, aki ijedtében felkapta a kezét a feje elé.

- Ez meg mi volt? – nézett rá May, miközben beleharapott a hozzávágott almába. Nem mintha neki nem lett volna ott a tálcáján egy ugyanolyan.

- Teszteltem, hogy milyenek a reflexeid, egy kísérletet végzek, hogy milyen összefüggésben van a nem, az életkor, és a rendszeres sport a reflexekkel – magyarázta a fiú a lányra nézve, aki kissé oldalra döntve a fejét, hallgatta a fiút.

- Ez hülyeség! – szólt közbe Will mellőlem.

- Te vagy a hülyeség már a születésedtől fogva! – felnevettem Tyler beszólását hallva, imádtam, ahogy az egyszerű, kényelmes gondolkodású Will és az okosabb, logikai, racionális gondolkodású Tyler újra, és újra összecsap.

- Szerintem ne hagyd abba, tök jó, hogy ilyeneket csinálsz! – May mosolyogva figyelte, ahogy Tyler írni kezd a megviselt kockás füzetbe, ami előtte van. A srác tényleg egy igazi zsenijelölt volt.

- Ha már itt tartunk...! – Mayre néztem, aki rám emelve tekintetét szerényen elmosolyodott. – Van kedved csinálni valamit a hétvégén?

- Hát... – a lány elhúzta a száját, gondolkodva pislogott maga elé, ismertem ezt a nézést, azon gondolkodott hogyan utasítson el. – Igazából már lenne programom...

- Egész nap otthon ülni, és magadban keseregni? – vontam fel a szemöldökömet, mire ő vörösen fordult el. Szóval eltaláltam.

- Nem, azaz nem teljesen – pillantásomat látva elhúzta a száját. – Igen, ez volt a tervem. Na, és akkor mi van?