Secret of the Prince

A bálterem csak úgy hemzsegett az emberektől aznap este.Szinte elkerülhetetlen volt,hogy az ember előbb vagy utóbb nekiütközzön egy másik vállnak,vagy hogy súroljon egy hatalmas,fodros,abroncsos szoknyát.Túl voltak már a fényűző,ízletes vacsorán,melynek fogásait a világ legkülönbözőbb tájairól szereztették be.Az est hátralévő részében már csak egymás társaságát,és a bécsi keringők dallamát élvezhették.A meghívott zenészek éppen csak annyira szólaltatták meg hangszereiket,hogy az azok számára is kellemes legyen,akik éppen nem tudtak,vagy akartak táncolni.A lágy ritmus az egész helyiséget betöltötte,de a vendégek még így is képesek voltak kulturált hangnemben kommunikálni egymással.Csarnok pompás fényárban úszott,a kristálycsillár még a szokásosnál is ragyogóbbnak tűnt a rajta megtörő sugaraktól,de ugyanez volt a helyzet az első osztályú ezüst evőeszközökkel is,amiknek utolsó hátramaradt darabjait éppen szorgos kezű inasok tüntették el.Az arany mintákkal ékesített világos falak olyan tisztára lettek varázsolva,mintha aznap lett volna felavatva a terem.A sarkokban várakozó,igényesen faragott asztalok stabilan álltak,mintha még ők is arra vigyáznának,hogy a rajtuk elhelyezett üvegpoharak egyike nehogy megbillenjen,mert az azt jelentené,hogy a hófehér terítő tönkremenne,soha többet nem lehetne eltüntetni belőle a vörösbor foltot.Senki sem engedhette meg magának hogy akárcsak egyetlen hibát is elkövessen.Elvégre aznap az egész kastély hemzsegett a különböző nemesektől.Báró,gróf,vikomt,lovag,dame...Senki sem akart kimaradni az estélyből.Főként a fiatal hölgyek,és szüleik...Ugyanis ezt a bált nem egyszerű összejövetelként szervezték meg.A csarnok erkélyén kedves mosollyal nézett le az emberekre az este legfontosabb személye,a Herceg.Fél karjával a korláton támaszkodott,másik kezét a zsebében pihentette,ahol az aznap vásárolt üveggolyókkal játszott.Egy különleges valakinek szánta őket.Göndör,szőke fürtjei keretezték vonzó arcát,halványkék szemei higgadtan pásztázták a temérdek embert,aki összegyűlt a kastélyban.Hát persze hogy úgy méregette őket.Elvégre aki aznap részese volt a bálnak,az azért jelent meg,hogy az ő 21.születésnapját megünnepelhesse.Végre elérte a felnőtt kort,és hivatalosan is királlyá koronázhatják őt,természetes,hogy ennyien örülnek ezen nap eljövetelének.Vagy legalábbis nagyon szép lenne ezt gondolni.De persze a nemesek világa közel sem olyan kedves,és jóindulatú,mint azt az ember első pillantásra hinné.A Herceg már 17 éves kora óta egymaga irányítja az országot,elvégre a szülei halála után nem volt más választása,meg szerette volna tartani a pozícióját a trónon.A koronázása csupán annyit jelent,hogy a kormányzás jogát hivatalossá teszik,ez pedig senkinek sem jelent igazán nagy változást.Valójában két teljesen más dolog az indoka annak,hogy az előkelő hölgyek és urak megjelentek a palotában.Az egyik az,hogy semmiképp sem szeretnék magukra haragítani az uralkodót azzal hogy ezen a fontos ünnepélyen nem jelennek meg.Senki sem szeretné megkockáztatni,hogy esetleg kiderüljön az emberséges,elragadó jellemű Hercegről,hogy csupán megjátszotta magát a pozíciója megtartása miatt,és valójában egy hirtelen haragú,durva természet.Ha a világ egyik nagyhatalmának királyává koronázzák nem lenne többé félnivalója attól,hogy valamelyik rokona megpróbálná elvenni tőle a rangját,és olyan kegyetlen büntetést szabhatna ki bármilyen apró bűnért,amihez csak kedve tartja.A második indok pedig még ennél is alattomosabb volt.Egyetlen dologban minden embernek egyet kellett érteni:A királynak szüksége lesz egy királynőre.És hát kinek nem jönne jól egy uralkodó,mint vej,vagy férj?Fiatal lányok egész serege érkezett azzal a feltett szándékkal,hogy megszerzi magának a Herceg szívét.Mindegyikük ereiben nemesi vér csordogált.Szinte egész életükben arra nevelték őket,hogy egyszer majd egy hozzájuk hasonló rangú ifjú férfinak adják a kezüket.Magától értetődő,hogy a számukra legkedvezőbb módon szeretnék beteljesíteni sorsukat,melyet még csak nem is ők,hanem a szüleik szabtak ki rájuk.Egyenként próbálták lecsalogatni a balkonról,sikertelenül.A Herceg mindegyikőjüket elutasította egy szelíd mosollyal,arra hivatkozva,hogy nem szeret táncolni.Ám ezek csupán üres hazugságok voltak,amikkel egy esetleges kellemetlen szituációt igyekezett elkerülni.Ugyanis a Hercegnek volt egy titka,amit nem oszthatott meg a nagyérdeművel:Már évekkel ezelőtt megtalálta a lányt,akit a királynő trónjába kíván ültetni.És az a lány bizony korántsem volt előkelő származású,sőt,talán még a polgári rang sem illette meg.Egy egyszerű szobalány volt,aki Hilde névre hallgatott.Néhány hónappal azelőtt került a kastélyba,hogy a királyi pár balesetet szenvedett,és szörnyethalt,mikor beleborultak egy szakadékba.Kiemelkedően gyönyörű fiatal lány volt.Az első pillanattól kezdve kitűnt a többi cseléd közül.Hosszú fekete haja legalább olyan ragyogónak tűnt a reggeli napfényben,mint mosolya.Nagy,zöld szemeiből csak úgy sugárzott az energia és a boldogság,mintha csak egy ártatlan gyermekével akadt volna össze a tekintetünk.De nem csak külseje,jelleme is eltért a személyzet többi tagjától:Sokkal barátságosabb,és életvidámabb volt mint a többiek együtt véve.Társai szinte kivétel nélkül fásultak,és távolságtartóak voltak,mintha már 20as éveik elejére teljesen belefáradtak volna az életbe.Még a nemes származásúak között sem látni mást,mint érzéketlen,önző embereket,akiknek csak az számított,hogy nekik jó legyen,de valahogy sosem volt nekik jó semmi sem.De Hilde más volt.Annyira más.Egy színes folt volt a rengeteg szürke személyiség között.Azonnal felkeltette a Herceg figyelmét.Eleinte furcsának tartotta azt az elronthatatlan jókedvét.Arra is gondolt,hogy talán csak tetteti,ám erre sem oka,sem lehetősége nem volt.Semmi java nem származott volna a folyamatos vidámságból,és a fiatal uralkodó bármikor felismert volna egy hamis mosolyt,hiszen egész életében szinte csak olyat látott.Egyszerűen nem értette,hogy Hilde hogy tudott mindig olyan felhőtlenül boldog lenni.Igyekezett a közelébe kerülni,minél többet beszélni vele,hogy felfedhesse,mégis miért került egy ilyen ember az udvarába,de hiába.Hamar rá kellett ébredjen,hogy a szobalány csodája az,hogy semmilyen csodája sincs:Egyszerűen csak egy ilyen személy.Egy segítőkész,kedves,figyelmes,vidám személy.Olyan,aki a nemesek világában igazi ritkaságnak számít.És ez olyannyira megragadta a Herceget,hogy vonzódni kezdett a lányhoz.A végső löketet az adta meg,hogy Hilde mennyire figyelmes volt vele,miután a királyi pár meghalt.Meghallgatta a panaszait,és a kívánságait,olyan figyelmet biztosított számára,amilyet még a saját szülei sem tudtak megadni neki.Teljesen beleszeretett a cselédbe.Minden szabad percét vele akarta tölteni.Ajándékokkal halmozta el,csak hogy láthassa azt a gyönyörű mosolyát.Kisegítette a lány szüleit az adósságukból,csak hogy levegyen egy kevés terhet a válláról.Mindent megtett érte,ami akárcsak egy kicsit is segítette,hogy Hilde megmaradjon olyannak amilyen volt.Bármire hajlandó lett volna azért,hogy megóvja kedvesét attól a rengeteg rossz dologtól,amit ő az élete során látott.Azt akarta,hogy imádott szolgálója tisztalelkű,és kedves maradjon,egészen élete végéig.Ez volt az egyetlen kívánsága.Cserébe pedig csak a lány szerelmét kérte.Hogy legyen ő az álmai királynője.Hiába volt ott az a rengeteg,szebbnél szebb arisztokrata lány,meg sem fordult a fejében,hogy akárcsak végigtekintsen rajtuk.Mindüket egyformának látta.Ugyanazt a divatot követték,és ugyanolyan torz jellemmel rendelkeztek.Az ő szemében sosem érhettek volna fel az ő tökéletes Hildéjéhez,aki valószínűleg a bankett egész ideje alatt türelmesen várakozott a Herceg hálószobájában,hogy a férfi visszatérjen hozzá,és élvezhessék egymás társaságát.A fiatal uralkodó már másra sem tudott gondolni,mint a bál végére.Percenként pillantott fel az órára,de ő úgy érezte,mintha óránként tette volna.Unta már a sehova sem vezető bájcsevegést.Sietni akart az ő drága cselédjéhez,az egyetlen emberhez,aki megérti,és meghallgatja őt...Ahogy telt az idő,egyre jobban kezdett eluralkodni a gondoltai felett Hilde hiánya.A végére már más sem járt az eszében,csak hogy végre újra a karjaiban tarthassa a lány törékeny testét.Kevés híja volt annak,hogy ne reszkessen az izgalomtól,mikor az utolsó vendég is elköszönt,és kilépett a palota ajtaján.Annyira boldog volt.Az utóbbi időben szokatlanul kevés ideje jutott a szerelmére.Képtelen volt tovább várakozni.Annyira szüksége volt a lány közelségére,mint függőnek az ópiumra.Illedelmesen jó éjt kívánt az őröknek,majd határozottan elindult fel a hosszú lépcsősoron,egyenesen a szobája felé.Ahogy kiért a katonái látóteréből,léptei egyre szaporábbak,türelmetlenebbek lettek,szinte már rohant a hálóterme felé.Kapkodva kotorta elő zsebéből a kulcsokat,majd remegésétől nehézkesen beleillesztette a zárba,és kinyitotta az ajtót,majd amint belépett rajta,azonnal bezárta maga mögött.Megkönnyebbülten sóhajtott fel,és elmosolyodott,ahogy az ágya felé pillantott,ahol szerelme csakis rá várt.
-Megjöttem,kedvesem... - lehelte az üres szobának,elindulva az ágya mellett álló,vörös lepellel letakart láda felé.-Remélem nem hiányoltál túlságosan... - húzta le egy óvatos mozdulattal a fátylat,felfedve az alatta elrejtett üvegkoporsót.Fehér kesztyűit lehúzta,és a földre dobta.Rutinos mozdulattal felemelte a fedelet,majd belenyúlt a rengeteg formaldehidbe,kiemelve belőle a lány testét.Ölbe vette,és finoman a selyemlepedőre helyezte,és mellé ült.Csendben csodálta.Ha lehetséges,még gyönyörűbbnek találta mint régen volt.Sokkal szebb volt így,mozdulatlanul,némán.A bőre ugyanolyan kerámia puhaságú maradt,mint életében...Az egyetlen,apró különbség a krémszínű cérnával elkészített varratok voltak...Hónapok hosszú munkájába telt,de már csak egy karnyújtásnyira volt attól,hogy kedvesét tökéletessé tegye.Hogy ő legyen a leggyönyörűbb menyasszony akit a világ valaha a hátán hordott.Már csak egyetlen hibát látott rajta a Herceg,amit orvosolnia kellett.-Hoztam neked valamit - nyúlt a zsebébe,felmutatva az üveggolyókat.Egy babakészítőtől vásárolta őket,akihez az utóbbi időben gyakran betért.Két,emberi méretű,méregzöld üvegszemet vásárolt az alkalommal.-Nem olyan szépek mint amilyenek az igazi szemeid voltak,de tudod...Ezekkel csak engem láthatsz majd.Szóval ígérem,hogy sokkal jobban fogod őket szeretni,mint a régieket - nyitotta fel az élettelen test szemhéjait,hogy üres,sötét szemgödrébe helyezhesse a két gömböt,szépen,egyiket a másik után.-Készen is vagyunk - cirógatta meg gyengéden a fiatal nő jéghideg arcát.-Remélem most már úgy gondolod,hogy megérte a fájdalom,amit a szemeid kivájása okozott...Még mindig tisztán él az emlékezetemben hogy milyen gyönyörűek voltak a sikolyaid...Igazán megszenvedtél érte,hogy olyan szemeket kaphassa,amikkel csak rám nézhetsz...De pont ez benne a csodálatos,tudod?Olyan boldog vagyok,hogy túlmentél mindazon a rengeteg,félelmetes,szörnyű dolgon csak az én kedvemért... - suttogta az élettelen lánynak,homlokát az övének döntve.Oh,igen...A Hercegnek volt egy titka,ami sokkal nagyobb volt a tiltott szerelménél...Ez pedig az,hogy Hildét már közel egy éve megölte...Képtelen volt megérteni,hogy a szolgálólány miért nem viszonozta a gesztusait.Hogy miért nem ad neki egy kicsit a szeretetéből a rengeteg ajándékért cserébe.Nem tudta feldolgozni,hogy a lelki társa,élete szerelme nem érez úgy,ahogy ő...Csakhogynem térden állva könyörgött a cseléd szerelméért,de az sosem volt képes viszonozni az érzéseit...Éveken keresztül egyre csak jobban,és jobban repedt meg a Herceg elméje.Nem tudta elfogadni,hogy csak úgy,mint a szülei,Hilde sem szolgáltat vissza semmit a szeretetből,amit neki adott.Nem kért volna sokat,elég lett volna neki ha csak a felét kapja vissza annak amit adott.Egy idő után már az sem zavarta volna ha a lány csak tettet,annyira epekedett utána.Aztán eljött a nap,mikor megpillantotta a szobalányt az egyik komornyikkal andalogni a kertben...A kerti hintában ültek.Nevetgélve,kéz a kézben beszélgettek.Talán a jövőjüket tervezgették,bár az is lehet,hogy azt már csak a Herceg féltékenysége miatta halucinálta.De nem igazán számított neki,hogy csak a fantáziája játszik-e vele vagy sem,mikor meghallotta,hogy egy kisbaba került szóba,amelyik már a lány hasában növekedett...Abban a pillanatban a megrepedt tudata végleg összeroppant,és úgy döntött,hogy Hilde is csak úgy lehet az övé,ahogy a szülei lettek.Persze azóta idősödött,annál sokkal kreatívabbat is ki tudott találni,mint hogy meglazítsa a királyi hintó kerekeit...A komornyikra nem jutott elég ideje,vagy tere,így számára egyszerűen a mérgezést választotta megoldásként.Nem volt nehéz,csupán a délutáni teájába kellett kevernie egy kis arzént,majd megkérni a férfit,hogy kortyoljon bele,miután a Herceg a teafű minőségére panaszkodott.Aztán már csak annyi dolga volt,hogy várjon néhány napot,míg a méreg végleg kifejti hatását,és a komornyik rengeteg szenvedés után meghaljon,úgy,hogy senki se tudja megállapítani,hogy mi is okozta a vesztét.De Hilde...Neki teljesen más végzetet szánt...
-Egy igazi szégyen,hogy a kötél mennyire nyomot hagyott a bőrödön... - emelte az ajkaihoz a lány csuklóját.-Nem akartam kárt tenni benned,esküszöm...De te is tudod hogy nem tudtam volna végigcsinálni a beavatkozást ha mozogsz...Nem volt más választásom.Gyorsan kellett cselekednem,így nem volt időm,sem alkalmam altatót szerezni számodra.De miután tönkretettem az idegeid már jobb volt,nem?Azután már nem mozogtál...Meg mikor a hangszálaid eltávolítottam a sikoltozást is abbahagytad...Életemben akkor örültem először hogy a szüleim elvégeztették velem az orvosi egyetemet mikor végre megnyugodtál.Úgy éreztem megérte az egész - simított végig ujjai hegyével a hosszú vágáson a szobalány torkán,ami gondos öltésekkel lett összehúzva.-Talán ezekkel kellett volna kezdenem...Sajnálom.De nem tehettem.Akkor nem halhattam volna a sikolyaid,vagy láthattam volna ahogy az arcod eltorzul a fájdalomtól...Remélem megbocsájtod nekem az önzőségem... -futtatta végig az ujjait a hosszú,fekete tincseken.-Most már senki sem fog megzavarni minket...Szóval mit szólnál ha megszárítanálak?Van egy új ruhám,amit szeretném a felvennél...Egészen biztos vagyok benne hogy nagyon fog tetszeni - emelte fel a testet az ágyról,hogy az asztalához ültesse.Eleinte nagyon nehezen tudta levenni róla a ruhákat,mivel azok nedvesek voltak,de hamar belejött a dologba.Mintha csak egy babát öltöztetne.-Sietni fogok.Hideg van kint,és nem szeretném hogy megfázz - törölgette gyengéden a formaldehidtől tocsogó loknijait,mielőtt áttért volna a test többi részére.Elé térdelt,és elkezdte gondosan felitatni a cseppeket.Biztos akart benne lenni,hogy élete szerelmét még a betegségek sem tudják elrontani.Tökéletesnek akarta tartani.Ezért is tett annyi vegyszert az üvegkoporsóba.Semmi sem lehet tökéletes,ha egyszer rothadni kezd...-Mondd csak...Hiányzik a szíved? -nézett a lány szemeibe,mikor a mellkasához ért.Mellei között hosszú vágás terült el,mely egészen a hasa aljáig ért.Nem is lehetett igazán helyrehozni.Talán csak azért nem szivárgott többé a sebből semmilyen vér,mert a Herceg az összeset leszívta a testéből,hogy még tovább lassítsa a bomlás folyamatát...-Őszintén szólva,én tényleg a testedben akartam hagyni...Legalább a szíved érintetlenül akartam hagyni,ha már a többi szerved ki kellett vennem.De nem láttam más módot arra hogy teljesen az enyém lehess.Bocsáss meg érte.De ne aggódj semmiért.Tudom,hogy nem tudtad hogy hogyan kell használni,és ezért szükséged volt egy kis segítségre,és kifogástalanul segítettem.Elképesztően édes volt,az utolsó falatig megettem az egészet.Az ízéből meg tudtam mondani,hogy te is mennyire akartad,hogy a szíved örökre az enyém legyen - mosolygott fel kedvesen a hajdani cselédre,egyetlen pillanatra sem véve el tekintetét az üvegszemek üres pillantásáról.-Természetesen a többi belső szervedről is gondoskodtam.Mindet eltettem.A véred is.Gondoltam rá,hogy azokat is elfogyasztom,hogy minél nagyobb részben váljunk eggyé,de nem szeretnék mohó lenni,így inkább megőriztem őket.Elvégre azok is olyan gyönyörűek mint te... - nyúlt a fésűért,hogy elrendezhesse az éjfekete hajtincseket saját tetszése szerint.Sötétkék masnit illesztett a lány tarkójára,olyat,ami illett a ruhához amit arra hétre választott neki.Heti rendszerességgel váltogatta a ruháját,és a hajstílusát.Zöld estélyi,fonott haj,két copf,rózsaszín,kislányos darab,fekete szoknya és piros blúz,halványlila fodros ruha,lófarok,konty...Sosem volt ugyanaz.Minden héten újat kapott.Ezen téren még jobb dolga volt,mint életében valaha.-Kész is.Gyönyörű,mint mindig - mérte végig kedvesét a férfi büszkén.Felemelte,és a lábaira állította.A lány felsőtestét az övének támasztotta,derekánál fogva tartotta állva,majd apró keringőlépéseket tett,karjaiban a holttesttel.Azt a táncot pótolta be,amelyiket sosem kapta meg Hildétől.Lassan andalgott körbe-körbe a szobában,élvezve szerelme társaságát.Nem tudhatta,meddig fog tartani a kettejük románca.Minden nappal egyre nagyobb a kockázata annak,hogy valami tönkremegy.Lehet,hogy minden elővigyázatossága ellenére a valaki mégis rátalálna a drága Hildéjére...Az véget vetne mindennek.Senki sem tudná megérteni az ő szerelmüket.Elválasztanák őket egymástól,és őt azonnal kivégeznek,még a királyi státusza sem menthetné meg.Mások szemében a kettejük kapcsolata beteges volt,és elpusztítandó,ennek ő tökéletesen tudatában volt.Szó sem volt arról,hogy tartott volna a haláltól,ha elvennék őt az ő lelki társától nem is akarna tovább élni egyetlen percet sem.Ám pont a pillanat mulandósága miatt,nem engedhette meg magának,hogy akárcsak egy másodpercet is elszalasszon.A hideg bőre,a mozdulatlan teste,a hiányzó szívdobogása...Mindent memorizálni akart belőle.Minden apró részletre emlékezni akart azokról a napokról,mikor valaki végre teljesen az övé volt,kizárólag az övé,és senki másé...-Mára elég ennyi,ugye,kedvesem?Késő van már,ideje lenne aludnunk - támasztotta tenyerébe párja fejét.-Ma alhatsz velem,de holnap reggel mindenképp vissza kell menned az ágyadba -magyarázta,miközben visszahelyezte a testet a selyemlepedőre,majd helyet foglalt mellette.-Nem szeretném,hogy a szépségedben bármi kár essék,ezért nem tarthatlak túl sokáig a levegőn...Tudod mennyi káros dolog van benne - bújt oda a kihűlt lányhoz.-A mai estély rendkívül fárasztó volt...Már semmi erőm sem maradt...De ígérem,hogy legközelebb ennél sokkal tovább megyünk...Nagyon hiányzik már hogy belülről is érezzelek... - suttogta a lánynak.-Jó éjt,én tökéletes Királynőm... - lehelt jó éjt csókot az ajkakra,melyek már soha többé nem fognak megszólalni,mielőtt a bűnös Herceg álomba merült volna síron túl tartó szerelmével az ölelésében...