Prológus

946 81 8
                                    

Este fél 11 óra. Nem tudok aludni. Leszállt már az éjjel, az utcákon egy árva lélek sem kóborol. Egyik házban sem égett már a fény. Csak egyetlen egyben... a miénkben.

Anyám, és apám hangos vitatkozása miatt. Hangzavar. Minden egyes éjszaka. Nem tudom, hogy miért. 19 éven keresztül boldogan éltek. Felnevelték a bátyámat, és engem félig-meddig.

Tányértörés hallatszott. Ijedten ugrottam fel. Így képtelenség aludni. Felkeltem, és odalopakodtam az ajtóhoz. Résnyire kinyitottam, és kileskelődtem.

Anyám a könnyeivel küszködött, apámnak pedig az idegességtől, lassan a szája habzott.

A tányér szilánkjai a földön hevertek szanaszét. Apa csak ordított, anya pedig sikoltozott.

Becsuktam az ajtót, és hátraléptem. Jobb lesz ha visszaalszom... - gondoltam.

Visszafeküdtem az ágyba, de nem tudtam elaludni. Túlzottam féltem.

Még egy tányér.

Alig vártam, hogy végre vége legyen. Nem akartam ezt hallgatni. Így is elég veszekedésnek vagyok kitéve. De nem én veszekedem. Én csak csöndben hallgatom. Nem akarok beleszólni.

Már lassan éjfél.

Gondoltam, ha már nem tudok aludni, olvasok... de ilyen hangzavarban nem tudtam a történetre koncentrálni.

Apám mindig megfenyegette anyámat, hogy itt hagy minket. Minden este elmondta. Vagy ezt, vagy pedig azt, hogy kidob minket a házból a bátyámon kívül.

A szüleim mindig is jobban szerették a bátyámat. 19 éves, izmos, magas, jóképű, egyetemre jár. Mindent megadtak neki amit csak tudtak. Ha úgy akarta elvitték vidámparkba mikor még csak 10 éves volt.

Természetesen én is akartam menni, hisz csak 7 voltam akkor. Odamentem apumhoz, mondván, hogy én is akarok menni! A válasz erre egy nagy pofon volt. Aztán elkezdett velem ordítozni, hogy megérdemlem-e, és a többi. Végül elmentek nélkülem, én pedig otthon maradtam mosogatni.

A bátyám - akit egyébként Derrick-nek hívnak - 16 évesen könyörgött anyuéknak egy Iphone-ért. A szüleim egyből meg is vették neki az akkori legújabbat karácsonyra. Én nekem egy vonalas füzetet adtak. Utána egyből le is szidtak, mert a tanár panaszkodott rám, hogy gyakran nincs felszerelésem.

Derrick volt a csapatkapitánya a kosárcsapatnak a gimiben. Nagyon nagy népszerűségre tett szert. Minden második lány szerelmes volt belé.

Aztán elballagott. És átvette a helyét egy másik fiú. Úgy hívják, hogy Eric Nowak.

Egyel felettem jár, és mint sok embernek, nekem is nagyon tetszik. Viszont soha semmi sem lehet köztünk. Túl szép, hogy igaz legyen.

Már este fél egy van és még semmit sem aludtam.

Végre lecsillapodtak a kedélyek és újra a csend vette át az uralmat.

A nevem Brendan Michaels, és ez az én történetem.

StruggleWhere stories live. Discover now