Az apám egy feltörekvő Amerikai cégnek a vezérigazgatója volt ,mikor egyik nap egy magabiztos japán szépség sétált be az ajtaján munkát kérve tőle. Szerelem volt első látásra vagyis a szüleim így mesélték. A nevem Haruka a családnevemet inkább mellőzzük azt sohasem szerettem. New Yorkban élek mint egy átlagos 16 éves. Mindig is érdekelt a Japán kultúra ,de ez nem is csoda azt tekintve ,hogy félig Japán vagyok. Eddigi életemben még nem igazán sikerült eljutnom az USA határán túlra. Egy apróság miatt nem vagyok úgymond ˝átlagos˝ meleg vagyok ,de ez a mai világban nem sokat jelent.
Egy átlagos napom végén hazazuhantam és enni kezdtem. Ha éhes vagyok senki se álljon a kaja meg közém, főleg ha kedves az élete. Miközben én a finom falatokkal voltam elfoglalva haza ért apám akin látszott ,hogy valaminek nagyon örül. -Most szóltak ,hogy a cégünk terjeszkedik Japán felé így megnyílik ott egy iroda! Felkértek ,hogy legyek én annak az irodának az igazgatója. Augusztus közepén költözünk.- Csillogni kezdtek a szemeim és apám nyakába ugrottam. Tudta ,hogy mindig is ott akartam élni. Örömömben a létező összes közösségi oldalra kiraktam egy posztot az örömhírről. Volt aki örült az örömömnek ,meg volt aki sírt miatta és persze az a tipikus ˝Legalább egy buzival kevesebb az országban.˝ réteg is megmutatkozott. Elkezdetem megtervezni ,hogy milyen jó életem lesz ott! Az életem átvált egy cuki yaoi történetté!
Pár hét múlva.
Már a repülőgépen ültünk. A szüleim megengedték ,hogy én üljek az ablak mellet. Felhúztam a lábaimat törökülésbe és úgy bújtam az egyik kedvenc könyvemet. A Harry Pottert kezdtem újra olvasni, mindig is rajongottam a mágikus történetek iránt. Bár a filmben valami jobb pasi is játszhatta volna Harry drágát akkor tökéletes film lenne. A jó pár órán át tartó repülő út egész gyorsan elrepült szerencsére. Aludtam, olvastam, zenét hallgattam. Nagy izgalommal foglaltam el a megérkezés után azt a hálóteret ami innentől én fogok birtokolni. Tágas és sok fény jut be a jó fény viszonyok miatt jó volt ott tanulni, mivel a nyár utolsó napjait a japán tudásom le porolására használtam. Vártam milyen közösségbe fogok belecseppenni. Vagy százszor elképzeltem azt a csodálatos napot! Vagyis azt hittem csodálatos lesz.
\Nem egy hosszú rész ,de mindent el kell kezdeni valahogy. Ez a sztori mondjuk csak a fejemben létezne ha egy nagyon kedves barátom nem biztat a megírására ! Ezúton is köszönöm neki a biztató szavakat!\
BINABASA MO ANG
A kerekesszékes fiú. (YAOI)
RomanceEgy életvidám meleg fiú történetét akarom levezetni akit teljesen meg tör az új osztálya miután japánba költözik szüleivel. Kerekesszékbe kényszerül ,de egy segítőre talál akit hamar megkedvel.
