Kezdettől Fogva

-3-

Madárcsicsergés hallatszott be a szobába, és azon kaptam magam, hogy a nyugodt Isaac arcát kémlelem. Minden vonása kisimult, olyan látványt nyújtott, akár egy frissen elhunyt ábrázat. Percekig csak bámultam, majd ajkaimat homlokára cuppantottam egy lágy puszira. Azon nyomban felnyitotta szemeit, és kifejezéstelenül kezdett el ő is engem bámulni.
-Jó reggelt - suttogtam, és ahogy eszembe jutott a tegnap este, hirtelen minden érzelem kiült az arcomra. Fájdalom, csalódás, kíváncsiság, aggodalom, talán némi féltékenység is, amiért már nem én vagyok neki az első helyen. Pedig én ilyes hiú ábrándokat szőttem évek óta az agyamban. Hatalmasat sóhajtott.
-Nyugodj meg, Lucas. Megmagyarázok mindent... - kezdte, én pedig türelmetlenül vártam azt a bizonyos magyarázatot. Bosszantott a tudat. No nem az, hogy meleg. Hanem, hogy nem mondta el. És van valakije.
-Csupa fül vagyok. - válaszoltam tárgyilagosan, mire ismét nagyot sóhahtott.
-Igen. Meleg vagyok. Sajnálom, hogy csak most, és ilyen körülmények között tudtad meg, de nem bírtam kimondani ezt a számon, szinte soha. - vallotta be, és látszott arcán a nyugtalanság, szemei benedvesedtek. Aggodalommal figyeltem vonásait.
-Ezzel nincs semmi baj... - susogtam, próbálva elkapni a tekintetét. Isaac csak csendesen gyűrögette a takaró puha anyagát idegességében. - De miért nem szóltál, hogy van valakid? - kérdésemtől azonnal megfagyott körülöttünk a levegő. Ijedten pillantott szemeimbe, de csak egy pillanatra, ezek után elpirulva leszegezte tekintetét.
-Nincs senkim. - mondta, és nem tűnt úgy, mintha hazudna. Szemöldökömet ráncolva vártam már mondandója folytatását.
-Akkor...?
-Csak tetszik valaki. Ennyi. - mondta fújtatva egyet, és hátravetette magát az ágyon. Lehunyta szemeit és nyugtalanságában ajkát kezdte rágicsálni. Furdallt a kíváncsiság.
-Na és ki az? Ismerem? - faggattam izgatottan, remélve, hogy legalább ezt őszintén elmondja, ha már eddig nem adta tudtomra.
-Mindegy. Úgy sincs esélyem nála - motyogta. Hirtelen eszembe jutott a tegnap este, a sikátorban. Illetve Samil szavai.
-Ó, tegnap valami Luke-ról hadováltál részegen - kuncogtam mindent sejtő mosollyal, pedig akkor még nem is sejtettem semmit. Hm.
Isaac rámkapta tekintetét teljes rémülettel, majd egy gyors mozdulattal felült mellettem.
-Luke? Mit mondtam még róla? - kérdezte hadarva, én meg nem értettem ezt a hirtelenkedést. Homlokomat ráncolva vállat vontam.
-Semmit. Sőt, igazából a haverod, Samil mondta el nekem, mikor kihozott a bárból, hogy egész este Luke-ról beszéltél neki - hangom kicsit megremegett a név kiejtésekor. Próbáltam a lehető legjobban odafigyelni a hanglejtésemre, nem akartam, hogy kihallja barátom belőle az enyhe féltékenységemet. Pedig így, visszagondolva, nem mondható enyhének, az biztos.
-Óóó. - ennyit mondott, ezt is lehajtott fejjel. Mivel eléggé kuszák voltak az érzéseim, úgy döntöttem, kezdeni kéne valamit. Felálltam, majd felvettem a nadrágomat. Azonban furcsállva konstatáltam, hogy e cselekedetemet feltűnően végignézte Isaac.
-Most mi az? - kérdeztem rá, mire elkapta tekintetét, és megrázva fejét ő is követte példámat.

Miután sikeresen felöltöztünk, lementünk a konyhába reggelizni. Anyu nem volt otthon, valószínüleg elment vásárolni ebédnek valót, de hiba volt akkor kettesben maradni Isaac-el.
-Mit kérsz enni? - kérdeztem a hűtőben kutakodva, de nem érkezett semmi válasz. Furcsállva a dolgot, hátrapillantottam barátomra, aki mereven engem bámult. Tekintete izzott, soha nem nézett még így rám. Pár lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot, én meg ijedtemben hátrálni akartam, de a hűtő miatt ez nem volt lehetséges, így hát Isaac előttem állt, kezével megfogta államat és legnagyobb meglepetésemre ajkaimra hajolt. Csak egy puha szájrapuszit adott, de nekem ettől olyannyira elment az étvágyam, hogy pár pillanattal később már egy hatalmas hányásfolt terült el a konyhacsempén. Isaac rémülten figyelte a jelenetet, amint térdeimen támaszkodva kiadom magamból a gyomrom tartalmát, majd kipirult arccal felegyenesedek és mérgesen a szemeibe nézek.
-M-mi a fenét képzelsz?! Elment az eszed? - förmedtem rá hirtelen jött utálatomban, mire ő csak szomorúan lehajtotta a fejét.
-Sajnálom... - susogta alig hallhatóan, és kiviharzott a házunkból. Teljesen lesokkolva bámultam hült helyét a legjobb barátomnak, aki az imént megcsókolt. Egyik ujjamat végigsimítottam ajkamon, majd megremegve lehunytam szemeimet, és a fürdőbe mentem a felmosó botért.