Kezdettől Fogva

-2-

-Isaac - susogtam barátom fülébe, minél érzékiebben a nevét. - Isaaaaac~
Homlokát ráncolva felsóhajtott, majd kinyitotta hatalmas bambi szemeit, és egyenesen az enyémekbe nézett. Szélesen mosolyogtam, majd adtam egy puszit enyhén borostás arcára.
-Végre felkeltél. Már dél van - motyogtam felkönyökölve mellé. Csak pislogott párat, majd hátradöntötte a fejét és felsóhajtva ismét lehunyta szemeit. Megelégelve lustaságát, a derekára ültem, kezeimmel a mellkasán támaszkodtam.
-Ne aludj visszaaa - mondtam arcába hajolva, jó hangosan. Isaac felnevetett és lelökött magáról.
-Rosszabb vagy, mint egy pióca - kedvesen mosolyogva arcomat kémlelte. - Egyébként még mindig kérem a szemed. Nem fair, hogy neked ilyen szép kékes szürke, nekem meg unalmas barna. - bókolt viccesen, mire felkuncogtam.
-Ugyan, a csajok jobban buknak a barna szemű, magas, tetkós csávókra - mondtam kedvesen vigyorogva, mire Isaac arcáról lefagyott a mosoly. Tekintetemet kerülte, amennyire csak tudta, és nem értettem, mi rosszat mondtam.
-Mi a baj? - kérdeztem aggódva, mire Isaac felsóhajtott.
-Mindegy. Nem akarok beszélni róla - válaszolta búskomoran, én pedig ezt tiszteletben tartva nem faggatóztam. Ha akarja, elmondja.

Miután kikeltünk az ágyból, mindketten felöltöztünk, majd lementünk a konyhába reggelizni. Édesanyám már a konyhában sürgött-forgott, s mikor meglátott minket, bájosan mosolyogva köszöntött.
-Végre, már azt hittem sosem keltek fel - kuncogta, majd kivett nekünk két tányért. - Egyébként, hogyhogy itt aludtál, Isaac?
-Nem akartam haza menni - mondta szűkszavúan, anyukám meg nem firtatta a témát.
-Pirítós vagy melegszendvics? - kérdezte szemeivel kettőnk között cikázva.
-Én pirítóst kérek - válaszoltam, mire Isaac is bólogatott, jelezve, hogy ő is azt kér. Miután elkészült a reggeli, leültünk ketten az asztalhoz enni. Csendben falatoztuk a ropogós kétszersültet, majd tányérjainkat elmosogatva kimentünk a kertbe és leültünk a hintaágyra. A kellemes nyári csendet semmi sem törte meg, csupán egy-két madár lágy éneke fűszerezte még kellemesebbé. Lehunytam szemeimet, és hátrahajtottam fejem. Szinte éreztem Isaac égető pillantását nyakamon, amitől egy picit zavarba jöttem és kinyitottam szemeimet.
-Mit bámulsz? - kíváncsiskodtam elmosolyodva, mire ő viszonozta gesztusom.
-Semmit - immár vigyorogva becsukta szemeit, és vonzó, vastag ajkait két fogsora közé csippentette. Felhúzott szemöldökkel figyeltem a jelenetet, majd mikor szemeit rámkapta, elpirulva felnevettem.
-Ne csábíts, mert még a végén átmegyek buziba miattad - kuncogtam poénkodva, Isaac pedig felsóhajtva még szélesebb mosolyra húzta a száját.
-Azt megnézném - felelte huncutan, és elfeküdt a hintán, rámpakolva hosszú lábait. Szememet megforgatva hátra döltem és hagytam, hogy a lágy szellő lehűtse érthetetlen okokból felhevült véremet.

Kinyitottam szemeimet, és akkor konstatáltam, hogy nagy valószínűséggel elaludtam, mert már késő délután volt. A hintaágyon feküdtem, egy pléd rám volt terítve. Isaac-et meg sehol sem láttam. Kikászálódtam a pléd alól, majd megdörgölve csipás szemeimet felálltam és körülnéztem. Itt hagyott.

Mivel jobb ötletem nem igazán volt, telefonomért nyúltam és tárcsáztam barátom számát. Pár csengés után felvette.
-Haló? - kérdeztem a készülékbe, ahonnan érdekes háttérzajokat hallottam. Bömbölt a zene, sok ember nevetett.
-Isaac? - kérdeztem ismét, miután nem válaszolt.
-Lucaaas, édesem...hogy vagyunk? - beszédén érződött, hogy nagyon részeg. Megint elment egy buliba, gondoltam magamban.
-Öhm...Isaac, merre vagy? - inkább figyelmen kívül hagytam előbbi kérdését, és a lényegre tértem.
-Isten kertjében - mondta öblösen felnevetve, és mellőle hallatszódott még egy férfi hang. Szemöldököm ráncolva hangosítottam ki a telefont.
-Ki van melletted? - kérdeztem egyre jobban megijedve. Tudtommal Isaac két jó barátja, Tom és William el vannak utazva a családjukkal nyaralni. És neki nem szokása idegenekkel haverkodni. Bajban van.
-Jaj olyan aranyos vagy Lucas, így féltékenykedni... - felkuncogott - Ne félj, én téged jobban szeretlek, mint őt. - a mondat végére elállt a lélegzetem és kicsit sem értettem már a helyzetet.
-Hol a francban vagy, Isaac? - kérdeztem már-már dühösen.
-Olyan jól érzem magam, szívem. Gyere te is lazulni - mondta és tisztán hallatszódott, ahogyan beleiszik az italába.
-Rendben, odamegyek. De mondd el, hogy pontosan hol vagy - próbáltam higgadt maradni, de amikor a barátom épségéről van szó, egyszerűen képes vagyok mindent és mindenkit felrúgni érte.
-A deszkapark... - sajnos a nagy hangzavar miatt csak ennyit tudtam kivenni a mondatból, de ez is elég volt már.
-Rendben, maradj ott, ahol vagy! Megértetted? - miután barátom nyomatékosította szavaimat, kinyomtam, és abban a percben rohantam is a szobámba felöltözni. Nagy sietségemben azt sem figyeltem, mit veszek magamra, vagy hogy egyáltalán passzolnak-e a darabok, de körülbelül leszartam. Meg kell találjam Isaac-et.

Öt perc alatt értem a deszkaparkhoz, amihez az út időtartama általában legalább tizenöt perc. Úgy futottam, mintha kergettek volna. A park körül lófrálva kerestem a bárokat. Nem sokkal később betértem egy kisutcába, ahonnan hangos zene szivárgott ki. Tudtam, hogy ott lesz.

Beszáguldva a kis sikátorba, először megálltam az ajtó előtt, majd felpillantottam a táblára. "For a gay night" (egy meleg estéért). Az agyamig akkor még nem jutott el a szöveg jelentése, csak azon voltam, hogy onnan ki kell hozzam a legjobb barátomat. Az őrök engem figyeltek, mikor hozzájuk léptem.
-Be szeretnék menni - közöltem, remélve, hogy nem kell meghívó vagy ilyesmi.
-Személyit. - mondta a magasabbik, mire megszeppentem. Csak tizenhét éves vagyok.
-O-otthon felejtettem. De csak egy barátomat akarom kihozni. Kérem, két perc! - könyörögtem nekik, de nemlegesen megrázták a fejüket.
-Kisfiú, menj haza szépen anyuhoz. Ha nem találsz magadnak pasit, ne itt próbálkozz, lehet, a játszótér sikeresebb hely lenne - mondta gúnyosan. Villámcsapásként hasított belém a megvilágosodás. Ez egy meleg bár. Isaac egy meleg bárban van, egy férfival. Isaac egy férfival. Minden este. Meleg bár. Isaac meleg.

Teljesen lesokkolva botladoztam hátra. Nem is tudtam, mit gondoljak abban a pillanatban. Isaac, a legjobb barátom, akit tizenhárom éve ismerek a fiúkhoz vonzódik. Végülis ez mindent megmagyaráz. Hogy miért nem volt barátnője. Hogy miért titkolózott ennyit. Hogy miért terelte a szerelem témát. Nem akarta elmondani nekem. A legeslegjobb barátjának.

Nyeltem egyet, és lehajtott fejjel kisétáltam a sikátorból, azonban abban a pillanatban csörögni kezdett a telefonom. Isaac.
-Hol vagy cicaaa? - kérdezte nevetgélve.
-A bár előtt. Gyere ki. - mondtam semlegesen. Isaac felsóhajtott.
-Miért nem jössz inkább te be? Olyan sok ember van itt - huncutan kuncogva ismét beleivott az italába.
-Mert tizenhét éves vagyok, te észlény! - keltem ki magamból. - Most azonnal kijössz, megértetted? - ezután barátom lerakta a telefont. Idegesen fújtattam, már azt hittem, megsértődött és nem akar látni, amikor nyílt a bár ajtaja, és két férfi jött ki rajta. Az egyik, egy sötétbőrű, sármos pasi, látszólag szinte teljesen józan. Másik, a botladozó, hulla részeg barátom. Az idegen férfi Isaac válla alá karolva segítette felém. Én csak álltam, mint egy szerencsétlen fadarab. Ezt hogy lehet lereagálni?
-Öhm...k-köszi, hogy kihoztad - mondtam a férfire nézve, aki csak kedvesen elmosolyodott. Isaac kibújva karjai közül hozzám futott, akárcsak egy kisgyerek, és szorosan magához ölelt.
-Szóra sem érdemes - válaszolt, kedves hangon.
-Egyébként - kicsit eltoltam magamtól Isaac-et, hogy a férfi szemébe nézhessek - te vagy Isaac....
-Nem, nem vagyok a pasija. Megnyugodhatsz. Még csak az ágyasa sem. A barátommal szoktam idejönni, egy kicsit lazulni. Meg Isaac, ha jól tudom, már foglalt. - magyarázta. Valamiért nagyon szimpatikus lett nekem ez az ember. A kisugárzása, nagyon felemelő és jószívű volt.
-Foglalt? Mármint úgy érted, hogy van...pasija? - kérdeztem, kicsit félve. Be sem mutatta még nekem.
-Igen, egész este róla magyarázott. A nevét is említette, de már pontosan nem emlékszem. Valami Luke, azt hiszem - mondta, én pedig majd' felforrtam magamban. A legjobban az bántott, hogy nekem erről a Luke-ról nem is szólt. Meg arról, hogy meleg. Mindeközben az említett a falat símogatta kábultan, és dörgölőzött hozzá.
Szememet forgatva egy mosolyt erőltettem magamra.
-Nagyon örültem. Egyébként - kezemet odanyújtottam az idegennek - Lucas.
A srác egy pillanatra furcsán nézett rám, szemöldökét ráncolva. Majd igazgatta vonásait, és kezet rázott velem.
-Samil. Indiai származású vagyok - magyarázta elmosolyodva. Rábökött Isaac-re. - Vigyázz rá nagyon. És magadra is. Fontos vagy számára.
Bólintottam egyet, majd elköszönve tőle hívtam egy taxit. Amikor megérkezett, Isaac-et átkarolva segítettem az autóba, aki nyűgösen szállt be, majd mikor leültem mellé a hátsó ülésre, piócaként tapadt rám, testemhez. Fejét a vállamba fúrta, majd elnyomta az álom. Egy kisgyerekre emlékeztetett. Egy ártalmatlan, gyenge, de hatalmas lelkű kisgyerekre.

Mikor hazaértünk, kifizettem a taxit, majd kiráncigáltam a kocsiból horkoló barátomat. A házunk felé vezettem, bevittem, levettem mindkettőnk cipőjét, és felsegítettem az emeletre, a szobámba. A család többi tagja már aludt, ezért nagyon csöndesen mentünk fel a lépcsőn. Isaac-et az ágyamra löktem, majd elkezdtem vetkőztetni. Ő eközben végig röhögött. Mikor a nadrágját húztam le, huncut kuncogásba kezdett, amit betudtam a részegségének. Azonban, amikor félredobtam az anyagot, szemem elé tárult az altája. Boxere mereven dudorodott. Elpirultam, majd felálltam és én is levetkőztem.
-Holnap számolunk, kisasszony. - mondtam viccelődve, de mégis komolyan. Isaac csak vigyorogva bólogatott, majd miután betakartam magunkat, mindketten elaludtunk.

Remélem tetszett ♥