Kezdettől Fogva

-1-

A nyári kánikulában nem is esik jobban semmi egy kis hideg görögdinnyénél. Meg egy jó barátnál.

Éppen a kertünkben ültünk, amikor anyukám egy nagy görögdinnyével a kezében, ügyetlenül kijött az ajtón. Isaac egyből felpattant, és segített neki. Nagyon illedelmes, mint mindig. Lerakták a kerti kisasztalra a méretes dinnyét, majd barátom kést ragadott, és felvágta.
-Mennyit kérsz? - kérdezte rám se pillantva, halvány mosollyal az arcán. Tudja jól, hogy imádom a dinnyét.
-Szerinted? - kérdeztem vissza kuncogva, mire Isaac egy jó vastag szeletet vágott nekem, majd a kezembe adta óvatosan. Nem is ismertem nála óvóbb, jószívűbb teremtést. Kinézete miatt sokan tahónak és beképzeltnek hiszik, de ez kicsit sem elmondható róla. Mindenkit nagyon tisztel és védelmez, elég csöndes srác, de eszméletlen jó humorral van megáldva.

Elvettem tőle a dinnyeszeletet, és vigyorogva beleharaptam. A mézédes, lédús gyümölcs egyből kellemesen lehűsítette testemet, ahogy lenyeltem. Isaac eközben magának is vágott egy szeletet, majd leült mellém a fűbe, és ő is csendben enni kezdett. Néha-néha egymásra pillantottunk, és elmosolyodtunk.

A csemegézés után mindketten lefeküdtünk a fűbe, szorosan egymás mellé, és néma csendben kémleltük az eget. A közöttünk lévő kapocs elválaszthatatlanná tett minket, amit kiskorunk óta féltett kincsként őrzünk. Még tisztán emlékszem a napra, amikor megismertük egymást.

Édesanyám és az újonnan ideköltözött szomszédaink egymással beszélgettek. Nem lehettem több négy évesnél. A kertben hintáztam, amikor egy másik kisfiú, feltehetően nálam kicsit nagyobb, megbökdöste a vállamat.
-Olyan szép a szemed. Nem adod nekem, a kedvenc macimért cserébe? - kérdezte, sötétbarna szemeimre célozva, mire elmosolyodtam.
-Sajnos nem adhatom, mert a nagymamám mindig azt mondja: a szem a lélek tükre. És ha odaadom neked, a lelkem is nálad lesz vele együtt - magyaráztam, az én négy éves fejemmel.
-Értem. Én Isaac vagyok, hat éves, és ősszel kezdem az első osztályt - teljesen kifejezéstelen arccal mondta el ezt, majd elmosolyodott.
-Te nagy fiú vagy már. Engem is elviszel az iskolába? - leszálltam a hintáról, és Isaac elé álltam. Akkoriban nagyon foglalkoztatott, vajon mit csinálhatnak a gyerekek az iskola nevezetű helyen.
-Persze. De először mutatkozz te is be. Így illik. Édesanyám szerint... - mondta, mire megköszörültem a torkomat.
-Én Lucas vagyok, négy éves, és még csak oviba járok reggel. - vigyorogva megöleltem az újonnan szerzett barátomat, aki meglepetten ölelt vissza.
-Isaac, a te szüleid is meg szokták puszilni egymást? - kérdeztem a fiútól huncut mosollyal az arcomon, aki szintén elmosolyodott.
-Igen, de ők a szájukat nyomják össze. Én is össze akartam nyomni a szájamat anyuéval, de azt mondta, ezt csak akkor lehet csinálni, ha valakit nagyon szeretsz, aki nem családtag - magyarázta csillogó szemekkel, majd megérintette a száját.
-Én nem vagyok a családtagod, és szeretlek is - mondtam, majd becsuktam a szemem és csücsöríteni kezdtem. Pár pillanat múlva Isaac egy cuppanos puszit nyomott ajkaimra, és ezzel megpecsételtük a barátságunkat. Vagy talán többet...

Isaac hirtelen felült, amitől kicsit megijedtem.
-Valami baj van? - kérdeztem szemöldök ráncolva, és én is felemelkedtem a puha fűből.
-Nem, csak azon gondolkodtam, hogy érdekes módon, nem emlékszem a tegnap estére... - mondta elhúzva a száját, mire kuncogva vállon boxoltam.
-T'án nem ittál egy "kicsit"? - a levegőbe idézőjeleket mutattam, mire Isaac elmosolyodott.
-Elképzelhető...
-És pontosan hol ittál? - kíváncsiskodtam tovább, mire barátom meglepetésemre megfeszült. Valami rosszat mondtam?
-Minden oké? - vállára simítottam kezem.
-Persze, csak...hagyjuk. - mondta, majd fújtatva felállt és bevitte a konyhába a dinnyét. Értetlenül ültem továbbra is a fűben, hült helyét bámulva. Mi ütött belé? - kérdeztem magamban, de végül csak vállatvontam, és én is bementem a hűvös házba.

Ezek után Isaac valami fontos dologra hivatkozva haza rohant, pontosabban a szembeszomszédságba. Eléggé furcsálltam a viselkedését, gondoltam, holnap rákérdek a dologra, hátha hajlandó lesz válaszolni. Nem szokása, hogy idegeskedjen, vagy különösen viselkedjen.

Estefele kiültem egy lenge pólóban és rövidnadrágban a kertünkben lévő hintaágyra, és ellazultam a tücskök lágy cirpelésében és a szellő csendes susogásában. Lehunyva szemeimet megpróbáltam a lehető legjobban kiüríteni a fejem a sok gondolattól.
-Lucas, mostmár ideje lenne lefeküdni, fél tizenkettő! - szólt ki édesanyám az ajtón, mire kinyitottam szemeimet, és még egy utolsó mélyet szippantva a friss levegőből, beléptem a csendes házunkba. Édesapám programozó, ezért gyakran megesik, hogy éjszaka is bent marad a cégénél dolgozni. Az öcsém, Oliver, biztosan a szobájában videójátékozik, abban a tudatban, hogy mindenki azt hiszi, már rég alszik. Anyu lehet, hogy ezt beveszi, de engem nem ver át.

Felmentem az emeletre, majd beléptem a fürdőbe, és elvégezve a szükséges higiéniai rutinomat, elindultam a szobámba aludni. Befeküdtem az ágyamba, és pár perc után sikeresen el is nyomott az álom.

Zajra ébredtem. Nem értettem, mi adhat ki ilyen hangot, és abban sem voltam biztos, hogy nem csak álmodok. De mikor kinyitottam szemeimet, egyre erőteljesebben hallottam a hangot. A terasz felől jött. Odapillantottam, és egy ágat láttam az üvegajtónak csapódni, amitől bepánikoltam. Az órámra néztem, éjjel két óra elmúlt. Első gondolatom az volt, hogy egy betörő az. De egy betörő nem akarná magára hívni a figyelmet, így hát összeszedve minden bátorságomat, kinyitottam az ajtót, mire egy ág nekemcsapódott. Felnyikkanva lepillantottam a földre, és csak egy sötét, kapucnis alakot láttam, aki engem nézett.
-Lucas! Hála az égnek, hogy felketél. - sóhajtott fel Isaac, mire összeráncoltam homlokom.
-Te meg mi a fenét keresel itt, ebben az órában? - próbáltam suttogva leordítani a fejét, de valahogy a kettő egyszerre nem jött össze.
-Csak állj félre, fent elmagyarázom - felmászott az erkéllyel szembeni fa ágára, és hihetetlen ügyességgel felmászott egészen a terasz magasságáig, majd onnan, egy kis segítséggel, átugrott.
-Szia - mondta rámmosolyogva, mire én is elmosolyodtam, akaratlanul, és megöleltem. Egy cseppet alkohol szaga volt.
-Ne haragudj, hogy felketettelek. De még meg fogom hálálni. Nem mehettem haza... - mondta, és idegesen nyelt egyet.
-Isaac, mi a baj? Olyan furcsán viselkedsz...miért nem mehettél haza? És miért iszol minden este? - kérdezgettem felnézve rá aggódó tekintetemmel. Sóhajtott egyet.
-Tudod...mostanság a szüleim elég sokat veszekednek. Ma is kitört a Chicago, és ezért....ezért elmentem egy bárba bebaszni. De amikor most haza akartam volna menni, még égtek a villanyok és féltem, hogy leszidnának - magyarázta fájdalommal a hangjában. Szegény. El nem tudom képzelni, milyen lehet látni a két szülődet veszekedni.
-Nincsen semmi baj - motyogtam, és ismét megöleltem, jó szorosan. Isaac felsóhajtott, és nyakamba fúrta a fejét. Megnyugtatott ez a helyzet, és szerintem barátomat is, mert kezdett egyre nyugodtabban levegőt venni.
-De nem megoldás, ha taccsra iszod magad miattuk - mondtam hirtelen.
-Tudom... - mondta, de valami furcsát véltem kihallani a hangjából. Mivel régóta legjobb barátok vagyunk, elég jól kiismertem azóta, és valahogy megérezzük egymásról, ha valami nincs rendben.
-Isaac, biztos, hogy csak miattuk iszol? - kérdeztem, és gyanakodva elhúzódtam tőle, hogy szemeibe nézhessek. A szemei úgyis elárulják, ha igazat mond, vagy füllent. Kérdésemre kicsit megfeszült a teste, és riadalom szaladt át arcán.
-I-igen. - látszott rajta, egyértelműen, hogy hazudik. De nem akartam éjnek idején faggatni, részben azért, mert elég álmos voltam, másrészt, hogy ne zaklassam fel mégjobban.
-Rendben. Szerintem feküdjünk le aludni. - mondtam, egy ásítás kíséretében. Isaac bólintott egyet, majd elkezdett levetkőzni. Egy fekete kapucnis felső volt rajta, alatta egy póló, lábain meg térdig érő gatya. Befeküdtem a kétszemélyes ágyamba, és figyeltem, ahogy levetkőzik boxerre. Nagyon sokszor láttam már a testét, még meztelenül is, főleg kiskoromban, de az sem volt ritka, hogy együtt aludtunk. Már majdhogynem testvérként tekintettem rá, ahogy ő is rám.

Miután megszabadult ruháitól, elmosolyodott és befeküdt mellém az ágyba. Szembefordult velem, és a szemeimet kezdte kémlelni. Nehézkesen pislogtam már az álmosság miatt, ezért egy utolsó mosolyt megejtve lehunytam szemeimet, és elnyomott a mézédes álom.

Úgy döntöttem, hamarabb hozom az első részt, mert véleményem szerint egy prológus egy hétig nem elég kielégítő :'D remélem, tetszik. Szerdára várható a második rész.