Namjoon:
-Megjöttem!-kiabálok a házban amint belépek az ajtón.
-A konyhában vagyok!-a hangján hallom ahogy mosolyog. Édes. 4 év után is ugyanannyira szeretem, ha nem jobban. Pontosan 4 éve, hiszen ma van az évfordulónk. A konyhába lépve isteni illatok csapják meg az orrom, s meglátom kedvesem, ahogy a tűzhelynél állva keverget valamit. Mögé lépek, és derekát átölelve nyakába puszilok egyet.
-Szia édes-suttogom mély rekedtes hangon a fülébe. Olyan hangon, amit csak akkor szoktam használni, ha akarok valamit tőle. Az a valami általában a feneke. Hát, most sincs másképp.
-Ne most, jó? Ezt nem hagyhatom itt.-Sóhajtva elengedem, és érdeklődve nézem a fortyogó valamit, ami fontosabb Jinnek, mint én vagyok.
-Mi ez?
-Bulgogi-t.
-Az a kedvencem! Mivel érdemeltem ki ezt?-nézek rá mosolyogva.
-Hát...tudod. Tudod miért, ugye?
-A tegnap este miatt?-Jahj persze, hogy tudom. Mondtam már, ma van az évfordulónk. Szeretném viszont kicsit húzni az agyát.
-N...nem amiatt. Te most komolyan beszélsz? Komolyan nem tudod??
-Várj a szülinapom...neem, az még 3 hónap. Vagyis nem is hár...
-NEM A SZÜLINAPOD MIATT! Kim Namjoon kérlek mondd hogy viccelsz.-Kezében megremeg a fakanál, és idgesen néz a szemembe. Talán itt kellett volna leállnom, de hát az úgy nem lenne olyan hatásos.
-Én nem viccelek. Tényleg nem tudom. Hanyadika is van?-Játszom rá még jobban, amikor Jinnél teljesen elszakad a cérna.
-Nem hiszem el! Konkrétan egy, EGYETLEN EGY dátumot várok el, hogy megjegyezz az egész kibaszott évben, még a szülinapom se érdekel, ha elfelejted, csak ezt az egy napot várom el, hogy számon tartsd. Erre neem, te egész nap ugyanúgy viselkedsz, azt hittem délutánra tervezel valamit. De te megpróbálsz megdugni, és így ennyire érdekellek!
-Jin é...
-NEM FEJEZTEM BE! Én azt hittem, hogy ez számodra is fontos dátum, én tényleg azt hittem, hogy te is számolod vissza a napokat, és már hetek óta azon gondolkozol, hogy mivel lepjél meg. Erre kiderül...
-Jin hallgass meg kér...
-MONDON ERRE KIDERÜL, HOGY TE LE SE SZAROD AZ EGÉSZ KAPCSOLATUNK, TALÁN CSAK EGY FUTÓ KALAND VAGYOK MI? Egy ideig jó leszek, aztán egyszer csak egy szép nap rájössz, hogy unsz, és szó nélkül lelépsz.
-JIN, FIGYELJ MÁR RÁM LÉGYSZIVES! Én m...
-NEM, te figyelj ide. Ennyire semmit sem érek neked? Ez a négy év, neked nem jelent semmit? Igen most van négy éve annak, hogy megcsókoltál azon a kicseszett koncerten, négy éve hogy beléd szerettem, erre te "ELFELEJTED"???-Kérdezi gúnyosan. Még sosem láttam ennyire idegesnek.
-Mikor volt egyáltalán utoljára, hogy vettél nekem valamit, mi? Kurvára nem emlékszem. De tudod én nem várom el, hogy rám költsd minden pénzed. Egy baszott szál virágnak is örülnék tudod??? Csak, hogy tudjam, hogy számítok neked valamennyire is.
-MIKOR VETTEM NEKED UTOLJÁRA VALAMIT? ÉPP MOST, BAZDMEG.-sikerült neki engem is kurvára felidegesíteni.
-MIT? NA MIT? A sikosító nem számít annak-szarkaztikus hangjától teljesen elborul az agyam.
-ITT VAN, NESZE, BAZDMEG-mondom, s zsebemből előveszem a pici fekete dobozkát, amiben egy gyűrű lapul, és mellkhasának dobom. Utána kap, hogy ne essen le. -SZERETNÉM HOGY HOZZÁMGYERE, ÉRTED?-kérdezem még mindig dühösen.
-AZT AKAROD? HÁT HOZZÁD IS FOGOK!-kiabál rám szintén dühösen.
-JÓ.
-JÓ.
Csendben állunk egymással szemben, és pillanatról pillanatra kezdjük felfogni, hogy mit is beszéltünk meg az előbb, ordítozva. Jin arcáról a dühöt felváltja a meglepődés. Kezében tartott dobozra néz, majd rám. Megint a dobozra, megint rám.
-N...Namjoon te...te most megkérted a kezem?
-Azt öhm...azt hiszem igen.
-És én igent mondtam?
-Igen...
-Szóval te, Kim Namjoon, eljegyeztél ENGEM?
-Úgy tűnik...
-És elfogsz venni??
-Hát...szeretnélek...ha neked jó. De ha nem, vagy túl gyors én megért...-nem tudtam befejezni, mert Jin olyan lendülettel ugrott rám, hogy mindketten a kemény konyha padlón landoltunk. Illetve Jin rajtam.
A földön fekve gyors, apró csókokkal lepte be az egész arcom, és a számat is.
-Akkor ezt...vehetem igennek?-kérdezem egy kis idő itán, miközben még mindig puszilgat.
-Igen, igen, igen, ÚRISTEN IGEN!-mondja boldogan, és mégegyszer megcsókol, ezúttal kicsit hosszabban.
-Nagyon szeretlek-suttogja számra.
-Én is téged-suttogom vissza.
-Megkéred a kezem?
-Hogy...mi? Hát nem azt beszéltük meg az előbb?
-De nem úgy. Hivatalosan. Térdelj le, meg minden.
-Jaa. Jó, persze-mosolyodok el.
Felkel rólam, és várakozó tekintettel néz rám. Felveszem a dobozkát a földről, és letérdelek elé.
-Kim SeokJin, megtisztelsz azzal, hogy hozzám jössz férjül?
-Hmm...hát nem is tudoooom...-gondolkozik el, mire én kikerekedett szemmel nézek rá. Ahogy rám pillant elneveti magát.
-Látnod kéne a fejed!-nevet-Naná hogy hozzádmegyek tee.-Mosolyogva forgatom meg a szemem, majd ráhúzom a gyűrűt az ujjára. Hitetlen fejjel nézi meg közelebbről is a gyűrűt. Csak nézi és nézi, én pedig felállok, és arcát figyelem. Aztán rám pillant, és látom, hogy szeméből folynak a könnyek. Hüvelykujjammal letörlöm könnyeit, de már jönnek is az újak a régiek helyére.
-Kö-szöhnöm.-szipogja.
-Mit? Hogy a világ legboldogabb emberévé teszel, amiért engeded, hogy az életed része legyek? Hogy te vagy, aki mellett boldogan feküdhetek le, és kelhetek fel? Boldogan jövök haza, mert tudom, hogy itthon vársz? Esetleg azt, hogy teljes szívemből szerethetlek? Én köszönök neked, mindent.-mondandóm végén újra előtör belőle a sírás, és szorosan nyakamba borul. Átkarolom derekát, és hallgatom halk sírását.
-Mih...ért csihnálod ehh-hezt?-feje még mindig a vállamba rejtőzik.-Egyébként ihs sír-tam, erre teh még ilyen-heket mondahahasz?-sírva kapkodja a levegőt. Mivel érdemeltem ki én ezt az embert?
-Cssss...na, azért annyira nem volt romantikus lánykérés...illetve "fiúkérés". Konkrétan neked dobtam a gyűrűt.-hátát simogatom, ő pedig elhajol vállamról miközben beszélek, és könnyei között elneveti magát.
-Az mondhuk igaz...
-Látod...elég szar alak vagyok. Biztos hozzám akarsz jönni?
-Áhh, a csipőmozgásod jobb annál, hogy elhagyjalak Oppa.
-Ha így hívsz, akkor itt helyben leteperlek.
-Jahj ne...véletlenül sem szeretném, hogy Oppa rám másszon...itt...a konyhában...-incselkedve néz rám.
A következő pillanatban már a pulton ült, én pedig lábai között állva csókoltam dús ajkait. Estére pedig rendeltünk pizzát, ugyanis a Bulgogi ehetetlenné főtt. A szakács sajnos mással volt elfoglalva.
