A Maffia Farkasa × Szünetel ×

× 2 ×

8 óra TV és napfelkelte bámulás meg egy pár kávé után eljött az idő hogy Mark is felkeljen.

Ledobtam magamról a takarót és becsoszogtam Mark szobájába ahol ő szuszogva aludt. Egy pár pillanatig csak néztem ahogy mellkasa lassan emelkedik, majd süllyed.

Néha még mindig nem tudom elhinni hogy ő a társam. Hogy pont őt kaptam. Nélküle már tuti depis lennék vagy halott. Nincs nála jobb barátom. Talán ő az egyetlen. Elfogadott olyannak amilyen vagyok, és kicsit se zavarta hogy más vagyok.

Odasétáltam az ágyhoz és leguggoltam. Megfogtam a vállát és megráztam. Semmi.

"Mark!" szólongattam, de minden hiába.

Ezért felkaptam a pólóját ami a földön fetrengett és az orrához vágtam egy vigyorral.

Ő erre felpattant és visszadobta nekem a pólót egy fáradt nevetéssel.

"Nem az enyém!" dobtam vissza nevetve majd kimentem a szobából be a fürdőbe.

Kicsit rendbeszedtem magam. Már amennyire lehetett. Marknak meg egy árva fésűje sincs, úgyhogy az ujjaimal fésültem át hosszú fekete hajam. A sminkem elkenődött a tegnapi után de nem zavart. Kevésszer hordok fel sminket munkába. Minek? Bevetésen az utolsó dolog amit néz valaki a smink, azon kívül meg nem érdekel, én bőröm. A fáslikat is levettem a kezemrő mert már majdnem begyógyultak a sebeim. Holnapra meg se látszanak. És utána rápillantottam a ruháimra. Te jó ég. Miután ez is egy hasonló eset után került ide volt egy vagy két szakadás a pólón meg a nadrágon. Még jó hogy az öltözőmben mindig tartok egy váltóruhát.

Aztán kopogtak. "Szabad." mondtam, mire Mark benyitott.

"Nincs semmi kajám itthon, jó lesz valami munka felé?" kérdeztem.

"Persze." bólintottam és megtöröltem a kezem majd kimentem Mark után.

Én a kanapén vártam és figyeltem ahogy Mark összeszedi magát meg a cuccait. Mikor biccentett hogy mehetünk felkaptam a táskám és az övem. Megneveztem a fegyverem biztosítva van-e és becsúsztattam a helyére. Aztán felkaptam a tegnapi bőrdzsekim amit amúgy az este beáztattam hogy legalább a külsejéről lejöjjön a kosz és a kis vér. És sikerült is. Ráadásul még meg is száradt.

"Szóval, mit csináltál?" kérdezte mikor beszálltunk az autóba, az éjszakára utalva.

"Hát kívülről megtanultam az Animal Planet reklámait" nevettem el magam miközben becsatoltam az övem.  "És leittam magam kávéval!"

Mark erre csak felnevetett miközben beindította az autót.
Az úton sokat beszélgettünk nevetgéltünk és énekeltünk. Út közben Mark elmondta hogy máma megint bevetésen leszünk. A mindennapi maffia-háborúk. Fegyver és drogkereskedelem. Legrosszabb esetekben lánykereskedelem és egyéb emberkereskedelem.

Megbeszéltünk egy két dolgot és hogy melyik embereinket visszük. Egy két lehetséges B és C tervet is.
Lehet könnyűnek hangzik, de nincs annál nehezebb mint felelősnek lenni egy egész csoportért. Soha nem tudatjuk mi vár ránk terepen. Soha nem tudatjuk ki sérül meg, rosszabb esetben hal meg. Eddig egyszer volt csak haláleset a mi bevetéseinken. De nagyon nehéz volt. Ott lenni a temetésen. Szembe állni a szüleivel. Nehéz.

Nem sokkal később megérkeztünk a kávézóhoz. Mind a ketten rendeltünk egy-egy kávét es egy kis szendvicset. És mivel volt még bőven időnk, leültünk az egyik kisasztalhoz a terszon. Egy kis ideig csak bámultuk egymás éves közbe míg mind ketten el nem nevettünk magunkat. De láttam rajta hogy mondani akart valamit úgyhogy rákérdeztem.

"Baj van?" kérdeztem és letettem a kávét.

"Nem- Szóval de" Mondta és kutakodni kezdett a telefonján valamit. Néztem hogy mit csinál de nem tuttam kivenni semmit. Majd ledobta elém a telefont a képernyőn nyaralási ajánlatok. Értetlen fejjel néztem fel rá.

"Szóval. Repülünk egy hétre Görögországba, és egyszerűen nem tudom eldönteni hogy melyik lenne jobb, búvárkodás vagy a strandon lovaglás. Már napok óta agyalok ezen de nem tudok dönteni. Gondoltam akkor már megkérdezlek téged." Mesélt mintha tök normális dolog lenne.

"Repül-ÜNK?" Kérdeztem kerek szemekkel közöttünk mutogatva, Mark pedig csak bólintott.

"Vedd olyasmi, 'Kösz hogy a társam vagy' ajándéknak." Vigyorogta, én meg azt se tudtam hogy örüljek-e vagy csak üljek megdöbbenten. Lenéztem a telefonra és kerestem az árát az utazásnak.

"Neeeem- ha te fizeted az egészet nem!" Tiltakoztam miután ráleltem az árára. Nem azért mert nem akartam Görögországba utazni. Te jó ég, Görögország. De nem fizetheti az egészet. "Legalább az én részem fizetem. Vagy a repülőjegyet."

Mark nevetett egyet és a pénztárcájába nyúlt, kivéve belőle két jegyet. Ami gondolom a repülőjegy volt. Vigyorgott ahogy ledobta az asztalra és hátra dőlt a székben összefont karokkal.

Sóhajtottam egyet miközben gondolkodtam. "Akkor a kaját."

Erre Mark csak megint megrázta a fejét. "Bent a hotel árában." Majd mint aki jól végezte dolgát összeszedte a jegyeket meg a telefonját, gyors felszörpintette a kávéját majd jelzett hogy fizetne és nyúlt a pénztárcájáért. Nem normális komolyan.

Erre én csak felemeltem a mutatóujjam és lenyeltem a kávét. "Először is: Te nem vagy százas." Duzzogtam és a második ujjamat is felmutattam. "Másodszor: Ne. Is. Gondolj. Rá. Ezek. Után" Mutattam a pénztárcájára egy vigyorral és hessegettem hogy tegye el. Mark erre csak felemelte a kezeit és nevetett.

A pincérnő kijött letette a számlát én pedig kifizettem. Mind a ketten megdícsértük a szendvicseket, adtunk borravalót majd felálltunk és visszasétáltunk az autóhoz. Mark kinyitotta nekem az ajtót és megvárta amig beszállok. Furcsa fejjel néztem rá, mert nem szokott ennyire extrán udvarias lenni.

"De attól eljössz velem?" kérdezte mosolyogva és behajolt az autóba.

"Talán." Vigyorogtam. "Elkésünk." Toltam ki a kocsiból nevetve és becsuktam az ajtót aztán Mark is beszállt és folytattuk az útunk.

Persze hogy szívesen elmegyek vele. Ő a legjobb barátom. Mással nem is mennek. Természetesen nem tetszik hogy az egészet ő akarja fizetni, de majd becsempészek valamit a pénztárcájába. Nálunk ez már csak így megy. De már várom. Nagyon. Végre egy kis kikapcsolódás. Messze ettől az országtól.

_____________________________________________________________________________

Majdnem fél évvel később, de végre itt a második rész.
Még nyáron kezdtem el ezt a könyvet és fogalmam se volt hogy ennyire kevés időm lesz a közep iskolában.
De most megjött megint a kedvem, de attól nem tudok ígérni semmit.

Ha tetszett a rész, kommentáljatok vagy szavazzatok, az mindig buzdít arra hogy írjak! 😊
Köszi az olvasást ❤❤❤