A Maffia Farkasa × Szünetel ×

× 1 ×

Egy fülsüketítő hangra ébredtem... Egy pár másodpercig azt se tudtam fiú vagyok-e, vagy lány. Aztán ahogy kinyitottam a szemem éber voltam. Kisöpörtem a hajam az arcomból és ahogy próbáltam kinyomni az ébresztőm, véletlen lecsaptam a földre. Hoppá...

Nem foglalkozva az órával, kimásztam az ágyamból és északnak vettem az irányt, vagyis a fürdőbe. Telefonomon bekapcsoltam a kedvenc számomat, és énekelve vittem fel egy egyszerű nappali sminket. Majd táncolva mentem be a konyhába és megreggeliztem.

Ezután visszaugráltam a szobámba a szekrényemhez. Kivettem az eggyenruhámat, ami egy fekete bőrnadrágból, pólóból és bőr-dzsekiből állt. Majd kikaptam az övemet a szekrényből amiben egy tőr van, tartalék lőszer és... elvileg a pisztolyom, amit megint majdnem elfelejtettem.

Odafutottam az éjjeliszekrényemhez és kivettem a fekete pisztolyt, majd becsúsztattam jogos helyébe, az övembe. Igen, az ágyam mellet tartom. Biztonságot ad, mivel nem egyszer történt hogy rámtörtek éjjel.

Megnéztem az időt, 06:16. Lassan indulnom kell. Elfutottam a tükör előtt, de aztán vissza is léptem. Te jó ég... A hajam egy katasztrófa volt. Gyors fogtam egy hajgumit és felkötöttem hosszú fekete hajam. Kisöpörtem egy-két kósza szálat az arcomból, majd elindultam kifelé a kocsihoz. Megfogtam a lakás meg a kocsikulcsot, és bezártam magam mögött a fehér ajtót, mely betörések és lövések nyomait hordozta magán. Ki kéne cserélném... De annyiszor megvédett, hogy a szívemhez nőt.

Megfordultam és az autóm felé vettem az irányt. Az enyhe napfény megcsillant a matt-fekete Mustang-on mikor kinyitottam az ajtaját. Én Volkswagent kértem, de ezt várt az ajtóm előtt előléptetésem napján. Nem minhogyha bánnám. Úgy vigyázok rá mint a szemem fényére.

Beültem és a telefonom meg a lakáskulcsom ledobtam az anyósülésre. Majd elfordítottam a kulcsot és a motor mélyen felbőgőt. Én pedig csak vigyorogtam és egyszer végígsimitottam a kormányon, mielőtt ráléptem a gázpedálra és az autó kiugrott a parkolóból.

Alig voltam 10 perce úton mikor egy fekete BMW hátulról annyira közel jött hogy az autóm tolatóradarja besípolt. Ezért egy kis gázt adtam de azonnal a fékre léptem, mert az előttem lévő úgyanolyan BMW lelassított. Pedig senki nem volt előtte.

"Francba..." csúszott ki a számon mikor leesett hogy mi történik. De nagyon nem lepődtem meg. Hetente történik hogy üldözőbe vesznek régi ellenségek... A munkával jár.

Próbáltam nyugodt maradni, legalábbis annak látszani "Hívd Markot!" Utasítottam az autót és az meg is tette. Állat mi? Normális esetben megint vigyorognék.

"Tessék?" Szólalt meg egy mély hang.

"Mark, bajban vagyok. Ketten megint rámtapadtak." Mondtam, kissé rekedt hangon.

Felpillantottam a visszapillantóba csakhogy farkasszemet nézzek egy férfivel, aki aztán egy gonosz vigyor után ráléttem a gázra és a hátsó lökhárítónak ütközött, meglökve ezzel az autóm. Hallani lehetett ahogy a kasztni behorpadt. Szívszorító hang volt.

"Kimenjek?" kérdezte a társam, hangja enyhén aggodalmat sugallt.

"Ne, majd valahogy meglógok... Csak szólj a rendőrségnek hogy amíg nem történik baleset, nehogy kijöjjenek. Csak akadályoznának." Mondtam, és erősebben markolat a kormányt.

"Oké, de légy óvatos! Ne halj meg"

"Kösz" Mondtam szemeimet forgatva majd letettem. 

Hátrapillantva láttam hogy a mögöttem lévő autó végre lemaradt. De ez így nem jó... Gondolom most azt kérdezitek miért nem lépek le most. Hát elöl egy BMW, baloldalt folyamatos szembeforgalom és jobb oldalt árok.