A titok feltárul -Harry Potter Fanfiction/BEFEJEZETT/

✰47✰

Már kora reggel talárban feszítettem a szobámban, mikor rájöttem, hogy szombat van és nem kötelező hordani. Így a hétköznapi viselet mellett döntöttem, ami egy kék farmerből és a piros szarvas mintás pulóveremet vettem fel, amit még a nagyiék küldtek nekem még tavaly. Úgy gondoltam, hogy a klubhelyiségben elkészítem a beadandókat, hogy ne holnap kelljen kínlódnom vele, így a tancuccaimat felkapva a földről léptem ki osonva az ajtón. A tegnap esti búcsú puszit nem tudtam hova tenni, mivel George soha nem volt ilyen velem.

Mikor a csigalépcső utolsó fokáról lelépve az asztal irányába lépkedtem, ahol az egyik szellem hölgy dúdolgatva ült a széken és hímzett.

-Jó reggelt - köszöntem neki, aki biccentve tovább folytatta a dolgát.

A pennát és tintát raktam ki a táskámból és egy pergament, amin néhány fekete pötty éktelenkedett.

-Remek - vettem elő pálcámat és egy varázsigét elmormolva a pacák eltűntek.
Kezembe vettem a pennám, mikor léptek zaja hallatszott fel. Megfordultam és Harry az aranytojást fogva nézett rám.

-Hát te?- kérdezte meglepődve.

-A beadandókat készítem el, de te mit keresel itt ilyen korán? - vontam fel a szemöldökömet.

-Pár nap és itt van az újabb próba, de még nem jöttem rá mi lehet az üzenete - roskadt le a mellettem lévő székre és az aranytojást forgatva a kezében gondolkodott.

-Hermione-t már kérdezted? -tettem le a pennát a fatölgy asztalra és érdeklődően figyeltem rá.

-Ő sem tudja - sóhajtotta.

-Megnézhetem? - tartottam oda a kezem, mire Harry furán nézett rám.

-Egyébként - köszörülte meg a torkát és zavarában a tarkóját vakarta. - Hol voltál, mikor a második mennydörgő is megjelent?

-Miért kérdezed? - hökkentem meg a kérdés hallatán, mire vissza húztam kitartott kezem magamhoz.

-Azért, mert Hermione azt mondta, látta hogy az ikrekkel elmentél a lelátóról és néhány perccel később a sárkány is megjelent - köpni, nyelni nem tudtam.

-Rosszul lettem - hazudtam, miközben az egyik fekete tincsemet csavargattam.

-Biztos, hogy nem tudsz valamit az esetről? - nézett bele mélyen a szemembe, mintha jelet keresett volna a hazugságomra.

-Biztosíthatlak róla - feleltem, miközben feszengtem a székemen.

Harry felpattant a helyéről és indult a portréjuk felé, de még utána kiáltottam.

-Harry! - meg sem fordult, hanem ment tovább, mintha meg sem hallotta volna.

Francba - gondoltam magamba, miközben valaki megérintette a vállamat.

Ijedtemben sikkantottam egyet, pedig számíthattam volna rá, mert az érzékeim az elmúlt időben sokkal kiélezettebb, mint régebben volt.

-Fred - tettem a mellkasomra a kezem és próbáltam szapora szívverésemet mérsékelni.

-Hogy érezted magad George-al? - vágott a közepébe. Nem mosolygott, a szemében sem véltem felfedezni huncut csillogást. Komoly volt.

-Nagyon jól éreztem magam vele, de miért kérded? - értetlenül néztem rá.

-Jobban, mintha velem mentél volna? - fonta össze karjait.

Elgondolkodtam egy kicsit, hogy mit is akar ezzel a keresztkérdésekkel kiszedni belőlem.

-Várj. Te most féltékeny vagy?-vigyorodtam el, ami csak néhány másodpercig tartott, mert Fred arcvonásai megkeményedtek.

-Előbb én kérdeztem és jobb lenne, ha arra válaszolnál - jött közelebb. Megéreztem Fred szokásos édes illatát, amibe beleremegtem.

-Igen, jobban éreztem magam, mintha veled mentem volna - álltam a szúrós tekintetét. Gúnyos mosolyra húzta ajkait Fred.

-Hazudsz -felelte, miközben megérintette az orromat. Ez azt jelenti, hogy megint felhúztam az orromat, ami a hazugságom jelképévé vált. Csak az ikrek ismertek jól, hogy tudják mikor füllentek.

-Mit akarsz hallani hm?! - keltem ki magamból. Fred meghökkenve hátrált egy lépést, mivel nem számított tőlem ilyen reakcióra.

-Talán azt, hogy végig velem akartál jönni és féltékeny voltál Angelina-ra, hogy őt hívtam el helyetted - emelte fel a hangját.

-Ó persze, mert a nagy Fred Weasley pont engem akart elvinni, de olyan gyáva volt hogy megtegye - kiabáltam felé, miközben mérgesen megböktem az ujjammal.

- Igen képzeld téged akartalak, de George-al fogadtam és veszítettem - kiabálta szintén.
Az üres klubhelyiség a mi kiabálásunktól zengett, mire pár fiatalabb griffendéles a lépcső fordulóban hallgatózott.

- Ti fogadtatok?- hökkentem meg, miközben dühöm nem akart csillapodni.

-Képzeld igen - szeme szikrákat szórt, miközben kimondta ezt a két szót.

-Ezt nem gondoltam volna rólatok, azt hittem barátok vagyunk és van bennetek annyi emberség, hogy nem tesztek ilyet. Nem vagyok a tárgyatok, hogy kénetek kedvetek szerint fogadjatok rám - szívesebben megtéptem volna valakit, mert a testem kezdett forrósodni.

-Alex, a szemed - vette halkabbra a hangját Fred és veszekedésünk elejétől fogva most láttam félelmet a szemeiben.

-Ne hívj Alexnek, mert a nevem Alexis. Jobb, ha megtanuljátok végre! - kezdtem fújtatni.
Kisebb kuncogást hallottam mögülem, mire nem szép gesztusban megszólaltam.

-Ti pedig ne hallgatózzatok, mert meg bánjátok! - léptem feléjük dühösen, mire felsiettek.

- Mi folyik itt? - George sietett le. Mikor meglátta szikrázó sárga szemeim megtorpant. -Oh, hát megtudtad - nézett Fredre feszengve.

-Ennyit tudsz csak mondani, hogy Oh?! - akadtam ki még jobban.

-Figyelj, nyugodj le - lépett közelebb George.

-Nem! - megfordultam és kirohantam a helyiségből. Még az sem érdekelt, hogy az ikrek kétségbeesett hangon hívnak a nevemen.

Addig rohantam, míg el nem értem Hisztis Mirtill mosdójának ajtaját, amit berúgtam. A csaphoz léptem és megengedtem a hideg vizet, miközben két oldalról bele markoltam a mosdókagylóba. Megkockáztattam a tükörbe nézéssel, mire meghökkentem. Két sárga szempár váltotta fel a két kedves fekete íriszeimet. A düh és csalódottság váltakoztak bennem.

-Oh, hát te rúgtad be az ajtómat - Mirtill sipákoló hangjától kirázott a hideg, aki mögöttem lebegett.

-Ne most Mirtill! - kiáltottam rá.

-Biztos nem akarsz róla beszélni? - kérdezte mézes-mázos hangon.

-Azt mondtam nem! - néztem rá, miközben a tükröt ripityára törtem. A hangom elmélyült, mint régen mielőtt átváltoztam.

Mirtill sápadt arca még rosszabb árnyalatot vett fel, mire félelmében a elillant.

Sírva térdeltem le a padlóra és szabad utat engedtem könnyeimnek, amik a csempézett padlóra potyogtak. Zokogtam, minden fájdalmamat kiengedtem. Szitkozódtam, hogy lehettem ennyire vak és hiszékeny, és miért nem vettem észre a mögöttem való tevékenységüket.

...

Mire befejeztem a sírást, mellesleg a könny csatornáim kiapadtak feltápászkodtam. Újra belenéztem a tükörbe. A szemeim újra feketén csillogtak, feldagadva és kipirosodva tekintett rám a megváltozott Alexis. A folyó vízből,megmostam az arcom. Mélyeket lélegeztem, mikor valaki szintén berúgta az ajtót és megállt mögöttem.

-------------------------------------------
Sziasztok!
Itt egy kicsit depisebb rész, ami Alexis életében változásokat fog hozni a közel jövőben. Remélem tetszik.
Puszi💖