Kise x Reader // 1.rész

840 50 4
                                    

Nos srácok, először is talán egy éve nem írhattam ebbe a könyvembe, amit így utólag borzalmasan bánok. Nem így terveztem, valamint meg is ígértem magamnak hogy ide nem írok x Readereket de most nagyon rávett engem a lélek. Rövidecskén leszögezem, ez egy régebbi irományom, valamint saját katakterre írtam, úgyhogy lesz amilyen lesz. Átírtam amennyire tudtam x readerre, de így is E/3ban játszódik.

Valamint hirtelen eszembe jutott, hogy lehet elkezdenék egy x readeres könyvet, amiben ez a történet is lehet, hogy felbukkan.
Jó szórakozást!

*****

- Mit rajzolsz, (Név)cchi? -hajolt fölé Kise. A lány éppen egy mangasrác vázlata felett görnyedt, amit már 2 órája rajzolt.
- Csak egy modellt. -mondta, majd kiradírozta a rajz felét. - Ajándékba rajzolom. -nézett fel a lány Kisére, aki hunyorogva nézte a lapot.
- Mintha egy kicsit hasonlítana rám. -töprengett a szőke, mire (Név) megrázta a fejét.
- Ne viccelj! Látod, ennek itt hosszabb a haja, és nem is hasonlít a bőrötök árnyalata, sőt, még az arcformátok is teljesen más! -sorolta a lány, mire Kise elnevette magát.
- Rendben. -mondta megadóan, s (Név) kezéért nyúlt - Szerintem tarts egy kis szünetet.
(Név) sóhajtva dőlt hátra, fintorogva nézett az asztalán heverő rajzokra.
- Igazad van. -pattant fel, s az ajtó felé vette az irányt. - Kérsz teát?
- Kérek, köszönöm. -mosolygott Kise, majd mielőtt még (Név) kilépett volna az ajtón, felemelt egy albumot. - Megnézhetem?
- Persze. -szólt vissza a lány a válla felett majd eltűnt.

Kise az albummal a kezében telepedett le a lány ágyára. Óvatosan végigsimított a könyv borítóján, majd a címkéjén, amin az állt hogy “Kedvenc rajzok”. Kinyitotta, majd az első oldalakon egyből Teikos képek fogadták. Kise ámulva nézte a gyönyörűen élethű műveket. Sosem értette, hogy a lány hogy volt képes ilyen jól rajzolni.
Volt rajz az alsó-középiskolás csapatról, s annak kapitányáról, volt rajz régi barátaikról. Egy egész oldal Midorimáról, Kurokoról, vagy épp Momoiról, de még Aominéről és Murasakibaráról is talált rajzokat. Mindegyik kép egy-egy, a lány számára kedves emléket örökített meg.
A többi oldalon talált képeket a lány egyik  magasbedobó barátjáról, akinek a kezében éppen egy rajzfüzet volt, vagy a Shutokus Takaoról, aki a rajzon éppen kacsákat etetett egy tónál. Volt kép a Seirinről, ahova Kurokocchi járt, de még egy Rakuzanos rajzot is talált, amiről Kise nem tudta, hogy mikor készülhetett.
Szinte mindenkiről talált képet kivéve... Róla.

Ez mintha egy tőrként fúródott volna a szívébe, először el se akarta hinni. Mindenkiről volt egy -vagy több- rajza a lánynak, kivéve róla. Talán nem is fontos neki? Vagy nem szereti? Esetleg...utálja?!

Bele se mert gondolni az utóbbiba. Egyszerre fogta el a bánat, az irigység és a csalódottság.
Kise feldúltan viharzott ki a lány szobájából, majd átvágva a házon a bejárati ajtó felé baktatott. Feltépte a kilincset, s becsapva maga után az ajtót elment.
(Név) csak az ajtócsapkodásra figyelt fel, miközben főzte a teát.
- Kise? -dugta ki a fejét a lány a konyhából, s a kijárat felé nézett. Semmi. Épp indult volna vissza, mikor észrevette, hogy a szobája ajtaja tárva-nyitva, pedig úgy emlékezett, hogy becsukta.
- Kise?! -ismételte, miközben a szobája felé intézte lépteit.
Amint belépett, meglepődve vette észre, hogy a szőke sehol. Telefonjáért nyúlt, hogy felhívja a fiút, de az csak hangpostára kapcsolt.
- Egek! -prüszkölt a lány, majd megakadt a szeme az ágyán heverő albumán. Kezébe vette, s egyből felismerte hogy melyik gyűjteménye volt…
Elkáromkodta magát, majd az asztala legalsó fiókjából előhúzott egy másik albumot. Felkapta a kabátját, a cipőjét, majd a füzetével a hóna alatt elhagyta a házat.
Útközben a lány többször is próbálta elérni a szőkét, de az nem vette fel. Tudta, hogy bizonyára megsértődhetett, és azt is tudta, hogy miért. De legszívesebben most behúzott volna egyet a fiúnak, amiért gondolkodás nélkül cselekedett. De előtte mindennél jobban szerette volna őt megtalálni. Nem vicc amikor Kise megsértődik, de most pláne nem, mivel a lány nem tudhatta hol lehet.
Felhívta a srác egyik nővérét, de az azt mondta, hogy nincs otthon. Érdeklődött Kasamatsunál, de ő sem tudott a hollétéről. Megpróbálta felhívni Aominét, de az nem vette fel.
Már kezdett sötétedni, de a lány még mindig nem találta meg a szöszit. Megnézte a Kaijo tornatermét, a kedvenc kávézójukat, a parkot, de még két közelebbi streetball pályát is, de Kise még mindig nem került elő. Egyre jobban marta az ideg, és egyre jobban szerette volna megtalálni a fiút.
Utolsó ötlete az volt, hogy majd a lakásukban megvárja őt, mert hát valamikor csak haza kell mennie!
(Név) gyorsan felhívta Kise idősebbik nővérét, aki mondta hogy ő most nincs otthon, de a szülei igen, ezért nyugodtan mehet. Valamint még megkérte arra, hogy ha az öccse előkerül, szóljon neki.

Futólépésben sietett a lány az utcán, remélve hogy mire a házhoz ér, addig Kise is otthon lesz.

***

Folytatás hamarosan.

Kuroko no Basket - One Shots Fanfiction (HUN)Where stories live. Discover now