Fény A Sötétségben #Befejezett#

♱ 67 ♰

Már egy hete csak az ágyban vagyok. De ma végre úgy döntöttem hogy kikelek és suliba megyek. Lementem az ebédlőbe ahol a többiek már reggeliztek.

-Kíra?-Mondták egyszerre.

-Sziasztok.-Köszöntem.-Siessetek el ne késsünk kacsintottam rájuk.

Egyből elkezdtek falni és már perc múlva már az osztályunk felé vettük az irányt.

Az első óránk Charlessel volt de most nem edzés.

-Új osztálytársatok lesz jelentette be.

És ekkor megcsapott a vámpír szag. Kardom előrántottam és az ajtóhoz álltam. Az ajtó kinyílt én pedig egyből lesújtottam a kardommal de az illető elkapta.

-Oh...és én még azt hittem unalmas lesz.-Megragadta a kardom és annál fogva magához húzott.-Érzem a gyűlöletedet, de hogy utálhatsz ennyire hisz félig olyan vagy mint én.-Suttogta a fülembe.

Sikerült kiugranom a szorításából. Ahogy jobban megnéztem ordít róla, hogy veszélyes a srác...

Az óra további részében farkas szemet néztem az új sráccal, mint ahogy kiderült Yato a neve.

Aztán jött az edzés. Mindenki, ahogy szokott az ajzónál vált. Aztán megjött Charles. Yato beelőzött így a kapucnijánál fogva visszahúztam.

-Lányoké az elsőbbség.-Mondtam és elé mentem.

-Hol látsz te lányt?-Nézett rám mosolyogva.

-Oh igen?-Kezdtem el ütögetni. Amiből verekedés lett.

Végül a srácok szedtek szét minket.

-Ha ennyire küzdeni akarsz hercegnő...akkor gyere játsszuk le..

-Felőlem...de nehogy sírva fakadj.

Charlesre néztem aki bólintott így jelezve hogy megengedi a harcot. Míg a többiek fedezékbe húzódtak addig én a gyűrűmre tettem az ujjam, így feloldva azt. A körmeim hosszabbak lettek szinte már karmok. A fogaim is megnőttek. Éreztem az erőt és a gyorsaságot.

-Gyere hercegnő!

-Ne. Hívj. Így!!-Futottam felé. Felugrottam és próbáltam megütni de elkapta a kezem és a földhöz vágott.

Elővettem a pengéimet.

-Vámpír vagy...minek neked fegyver. Van külön erőd...

Nem válaszolt csak újra neki futottam és felé dobtam a pengéket majd behúztam neki egyet.

-Oh nem rossz...-
Hirtelen körülöttem valami fémes folyadék keletkezett. Hirtelen a kezeimet és a lábaimat elnyelte majd hirtelen megkeményedett, nem tudtam mozdulni. -de kevés. Ha nem használod az erőd nem nyerhetsz. Húzott be nekem egyet. Majd még egyet.

-Nem akarsz kiszabadulni?-Mosolygott.

Fogtam magam és kicsavartam a kezeim és lábaim. Fájdalmamban felkiáltottam. De szerencsére hamar regenerálódott így újra olyan mint volt.

-Tényleg nem értelek..miért kínozod magad ha van erőd. Az enyém a vas. A vasat tudom irányítani. Neked mi?

-Semmi közöd hozzá.-hitelen nagy fém csápok jelentek meg a lábamnál ami átszúrta a lábam így térdre rogytam. Regenerálódni nem tudtam mert a vas csápok még mindig a lábamban voltak.

-Olyan vagy mint én akkor...

-NEM VAGYOK OLYAN MINT TE!-Kiabáltam.-Nekem...nincs erőm. Nem ért akkora sokk hogy elő jött volna. De lehet azért van mert félig démon félig vámpír vagyok.-Mosolyogtam fájdalmasan Kurora aki nem akart hinni a fülének.

-Az lehetetten nem erős ennyire egy emberi test...fizikailag és mentálisan is összeroppant...

-Még nem ébredt teljesen fel a démon oldalam...

Hitelen a vasak eltűntek..

-Csak nem megszántál?-Nevettem. Szánalmas vagyok.

-Nem. De egy csapatban vagyunk, én nem az ellenséged vagyok...hercegnő.

-Ne hívj így.

-Miért zavar?-Nézett rám pimaszul.

-Igen...és nem csak engem-Biccentettem a hátam mögött lévő Kurora aki elég dühösen jött felénk.

-1 a csajom nem hercegnőzheted! És kettő...-Nézett rám.-Miért nem mondtad el egyből?

-Mit? Hogy ja amúgy félvér vagyok és a Sátán a nyomunkban lesz ha felébred a másik oldalam? Vagy hogy még nagyobb veszélyben vagytok miattam? Vagy...-Betapasztotta a szám a kezével.

-Kíra nyugi. Már akkor tudtuk hogy veszélyben vagyunk mikor a vámpírokat akartuk legyőzni. Most legalább bővül egy sátán megöléssel is.-Nevetett Kuro.

-Így igaz Kíra. Mi itt vagyunk neked legyen az Sátán vagy Isten.-Helyeseltek a srácok.

-Köszönöm. -Csoportos ölelés lett.

-Várj, ki akarjatok nyírni a Sátánt?

-Ja. -Mondtuk egyszerre.

Yato felnevetett.

-Érdekes csapatba kerültem.-Mondta és nevetett tovább.

---  

Teltek a napok, a hetek és a hónapok. A kávézóban jobban belehúztunk így végre felújítottuk a kollégiumot. Így végre van normális ágyunk. Boldogak voltunk és Yato is egész jól beilleszkedett a csapatunkba...ám egyik reggel egy nagy meglepetés ért.

-Kíra...valaki téged keres.-Jött be a szobába Kuro.

-Engem?-Kerekedett el a szemem.

Sietős tempóban mentem le. Ám mikor megláttam az illetőt....