♱ 29 ♰

3.3K 218 15
                                    

Meghoztam az új rész! Jöhet hideg-meleg. Remélem tetszenek ezek a részek is :) (csak megsúgóm a kövi rész elég érzelmes lesz, de lehet csak nekem)

Miután kicsöngettek erről az unalmas óráról megvártam míg mindenki ki megy a teremből majd felálltam és én is az ajtó felé vettem az irányt de láttam Nisz még mindig a helyén ült.

Nem akartam vele foglalkozni ezért tovább léptem az ajtó felé de ekkor megszólalt.

-Miért akarsz ennyire eltaszítani magadtól.

-Mert ha nem teszem meg fogsz halni!!!-Kezdtem nagy hadonászásba.

-Ezt hülyeség Kíra...

-Csak azért mondod mert nem ismersz.-Mondtam és összefontam a kezeimet.

-Én meg akarlak ismerni de te nem engeded.

-Mert nem kockázatos engem megismerni...

-És ha én kockáztatni akarok?

-Nem olyan lán vagyok akiért megéri.

-De én döntöm mi éri meg és mi nem.

-Ahh istenem annyira gyerekes vagy! Nem is ismersz miért nem tudsz egyszerűen átnézni rajtam? Nem akarok barátokat!

-Igen lehet hogy gyerekes vagyok...-Lépett közelebb.-És igaz nem ismerlek...-Lépett megint közelebb.-És nem tudom mi történhetett veled a múltban hogy nem akarsz barátokat de hidd el a barátok jók! Ott vannak melletted amikor kellenek...És válaszolva az utolsó kérdésedre azért nem tudok átnézni rajtad mert nagyon dögös vagy és ha belenézek azokba a gyönyörű szemekbe elveszek.-Már csak pár centi választott el minket.Megfogta az egyik kezem. Egyre közelebb hajolt de ekkor mellkasára raktam a kezem és óvatosan ellöktem.

Még soha senki nem mondott nekem ilyeneket...de már eldöntöttem hogy láthatatlan maradok és nem akarom Niszt is holtan látni...

-Ha te nem kerülsz el engem akkor majd én elkerüllek.-Majd lassan felnéztem a szemébe.Láttam hogy nem erre a válaszra számított.

Végül megfordultam és éreztem ahogy a kezem kicsúszik Nisz keze közül és már nem éreztem azt a melegséget. Otthagytam a termet és elindultam a tesi öltözök felé.

Közeben Nisz szavain gondolkoztam...most szerelmet vallott nekem, nem? De én nem tudom hogyan érzek iránta..még sose voltam szerelmes nem tudom mit kéne éreznem...

Semmit! Nem kell érezned semmit! Sosem voltál azaz érzelgős típus! -Hallottam meg egy kis hangot a fejemben. A régi énem egy részét..és igaza van. Nem vagyok azaz érzelgős típus.

Besétáltam a lány öltözőbe az összes lány egy emberként nézett rám. Sok megvető pillantást kaptam de nem érdekelt.

Érzelemmentes arccal elsétáltam egy üres padhoz majd átöltöztem és kimentem az öltözőből a tornaterembe. Aztán a többi lány is beszállingózott. A fiúkkal nem együtt van a tesink...szerencsére.

Eltelt pár perc és a tesi tanár is megjött.

-Jól van lányok! Röpizni fogunk!-Mondta a tanárnő

Röpi?

-Van valaki aki nem ismeri?-Kérdezte. Én feltettem a kezem...azaz csak én tettem fel.

Persze a kis ribik elkezdtek nevetni.

-Oké. Az a lényeg hogy átüsd a másik oldalra és leesen de a vonalon kívül ne essen le...-És bele kezdett a magyarázásba. Volt forgásról is szó meg minden...de nagyjából értettem.

Fény A Sötétségben #Befejezett#Where stories live. Discover now