On My Mind

4. fejezet

- Na hogy sikerült? - kérdezte Robin, ahogy Kamila bepattant a kocsiba.

- Egész jól. - a lány szótárában ez biztos sikert jelentett.

Ahogy leparkolt a bevásárlóközpontnál és bementek az épületbe, megálltak megbeszélni, melyik boltokba nézzenek be.

- Szerintem szükségünk lesz egy kis sminkre, tekintve, hogy jelenleg a fejed olyan -

- Mint a mosott szar? - folytatta Kam mondatát Robin, értve a célzást, hogy az elmúlt hetekben álmatlan forgolódással és sírással eltöltött (órák) percek nem tettek jót a fiú arcával.

- Úgy is mondhatjuk. - egyezett bele a lány.

- Imádlak. - kezdte Robin - Ennyi erővel az ellenségem is lehetnél. De legalább garantált, hogy az őszinte véleményedet fogod megmondani. - mosolygott rá a fiú.

Kamila csak kiöltötte rá a nyelvét egy fintor kíséretében.

- Hova akarsz elősz-öh. Oh. - folytatta volna a beszélgetést a lány, de megakadt a szeme valakin, ahogy körbenézett az épületben. Robin csak találgatni tudott, mi baja lett barátnőjének, de amint felismerte a különböző színű íriszekben ugyanazt a fájdalmat, ami mostanában a fiú szemét is beárnyékolta, megértette, hogy a plázában tartózkodik Brad McCsallak, *ehem*, Brad McPollock, aki a most vele sétáló szőkével, Hayley Johnson-al lépett félre abban az időben, amikor ő és Kam együtt voltak tavaly ősszel.

- Nem kell beszélned vele, ha idejönnek, hozzá se szólj-

- Csak, reménykedjünk, hogy nem futunk egymásba. - hagyta annyiban a témát a lány, majd határozott lépésekkel elindult a ruhaüzletek irányába és egy tettetett mosollyal hátrafordult a kétkedő barátjához. - Gyere, ma este még szíveket kell hódítanod!

Robin tudta jól, hogy Kamila nincs jól Brad miatt. Nem mintha amiatt az utolsó mocsokért fájna a szíve, hanem amiatt, amit azután tett, hogy kiderült, hogy megcsalta. A haverjainak köszönhetően az egész helyzetet sikerült az ellenkezőjére fordítania, és úgy tett, mintha a lány törte volna össze az ő szívét. Még most is vannak az iskolában, akik úgy hiszik, a kamu sztori történt igazából és nem kimondottan szépen nézegették Kam-et a folyosókon. A lakótársai igyekezték jobb kedvre deríteni és látszólag úgy néz ki, Kam jobban érzi magát. De ez a lánynak azóta is fáj.

- Nézd! Ide mindig is be akartam nézni, szerezzünk itt neked valamit! - rángatta be egy üzletbe Robint Kam.

Ahogy a fiú szeme befogadta a neoncsövek fényét, kissé frusztráltan nézett körbe. A nagy helyiségben nyüzsögtek a divatosabbnál divatosabb fiatalok, karjaikon nem volt olyan ruhadarab, amely ne lett volna elszakadva vagy valami csillogóssal ellátva. A hangszórókból dübörgő zene keveredett egy nightclub és egy punk-koncert stílusával. A falakon lógó ruhákon a fiú eltűnődött, hogy vajon nem közszemérem sértés-e egy ilyen felső hordásával a testrészeidet ennyire megmutatni.

Persze, semmi baja nem volt Robinnak a divattal, maga is követte azt, csak inkább a túlméretezett pulcsik és hipszter-kalapok világát tekintette az övének.

- B-biztos, hogy jó helyre rángattál be minket? - tétovázott a fiú.

- Gyere csak! - fogta kézen Robint, majd suhantak is az üzlet belsejébe.

Amíg a lány ruhákat aggatott a karjára, a szőke egyre jobban kezdte élvezni ezt a helyet. Az öltözékek annyira a komfortzónáján kívüliek voltak, hogy kíváncsivá tették a fiú képzeletét, hogyan állnának rajta. Mit gondolnának róla a többiek. Mennyivel merészebb és bevállalósabb embernek nézhetik az utcán, mint amilyen most. A múlt fájt, azóta sem volt a fiúnak sok önbizalma, de a sebek lassan begyógyultak és a semmiből jött bátorság-lökete fura érzéssel fogta el.