Barátság extrákkal /Szünetel/

7.rész - Hugi

Elmentem a szekrényemhez és kivettem a kémia cuccom mert ugye azzal kezdünk. Közben azon agyaltam hogy, hogy fogok én oda eljutni! Nincs itt Virág. Nem tudom merre kell menni! Bezártam a szekrényem.

Á: Elkisérhetlek az órádra? - kajla vigyorral kérdezte

L: De csak azért mert nincs itt Virág és egyedül nem találok el a kémiaterembe...

Á: Gyere. - mellette mentem

Több kevesebb sikerrel próbáltam megjegyezni az utat vissza a szekrényemig.

Á: Hát itt is vagyunk! - megpuszilta az arcom és elsétált

Mi az hogy mindenki puszilgat!!! Mi vagyok én!! De legalább elhozott az órámra. A szekrényig az út utána meg a nyelvi laborhoz sokkal nehezebb lesz.

###

Az egész órát végig unatkoztam, de próbáltam jegyzetelni mert el kell mondanom Virágnak, hogy mit vettünk. Ahogy csengettek kimentem a teremből. Na kezdjük csak. Ha jól emlékszem balra! Vagy Jobbra? Baszus! Nem tudom! Akkor mondjuk balra! Elindultam.

Vagy öt percig bolyongtam az épületben. Ekkor Roli jött velem szembe.

R: Szia gyönyörű! Mi újság? - a gyönyörű szónál hátranéztem azt hittem nem hozzám beszél

L: Szia! Eltévedtem.... beteg Virág ezért egyedül bolyongok.

R: Miért nem szóltál hamarabb! Szivesen elkisérlek! Gyere! - megfogta a kezem és úgy sétáltunk el a szekrényemig

R: Hova kell menned?

L: A nyelvi laborba. - kivettem a cuccom és mentünk tovább

R: Hát itt is vagyunk. -csengő- Én megyek majd jövök érted az óra után! - kacsintott és elment én meg bementem órára

###

Így telet a délelőttöm Roli minden teremhez elkísért. Nagyon aranyos tőle! Az ebéd jött de oda eltaláltam magamtól is. Kivettem a kajám és leültem az asztalunkhoz. Mivel nincs itt Virág ülhetek egyedül...

Kezdtem volna az ebédem, de Ádám leült mellém.

Á: Szia hugi miújság?

L: Milyen hugi? Amúgy meg semmi. Olyan rossz Virág nélkül!

Á: Egész Fizikán azon gondolkodtam hogy hogy becézzelek és a végén hugi lettél! Amúgy eltaláltál a többi órádra?

L: Egyedül nem. De Rolival találkoztam és segített!

Á: Mondtam, hogy mit gondolok Roliról. Ha baj van engem hívj! Oké?

L: Oké...

Befejeztük az ebédet és mentem volna az órámra.

Á: Milyen órád lesz?

L: Angol...de az tudom hol van...

Á: Nem baj. Veled megyek!

Kurvajó ha a nyakamon fog lógni! Oké kedves hogy segíteni akar, de akkor is!

Á: Ez az utolsó órád?

L: Igen. - közben odaértünk, az ajtóban a fülemhez hajolt

Á: Óra után a kapuban várlak... - súgta bele

A hideg is kirázott...