єgу кüℓöηℓєgєѕ αηgуαℓ тöятéηєтє - 𝙵é𝚕𝚟é𝚛 𝚜𝚣á𝚛𝚗𝚢𝚊𝚔

𝟫. 𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙 - Illúzió

Az, hogy Arnold megsebesült, senkinek nem jött jól. Az ellenszer, ami már igencsak fogytán volt, vészesen jelezte nekünk: Ha nem igyekszünk a szökéssel, hamarosan mi is irányíthatókká válunk. Viszont Arnold állapota megnehezíti a szökést. Ő lett volna az egyik legfontosabb pillére az egész tervnek, ugyanis a láthatatlanná válás igencsak hasznos erő ebből a szempontból tekintve. Nóra és Lisa felhozták a fiút a szobánkba, és az ágyra tették őt. A gyógyító lány abba nem hagyta a sebek heggé változtatását, csak akkor állt le, mikor teljesen kimerült. Akkor aztán kis híján elájult, nekünk kellett rászólni, hogy pihenjen. Jobban mondva Nóra szólt rá, én csak tébláboltam körülöttünk. Rosszul éreztem magam. Miattam történt az, ami. A lelkiismeretfurdalás és az öntépelődés kézen fogva zúzott belülről. Apró gondolat suhant át a fejemben, ami talán annál is merészebb és lehetetlennek tűnt, mint rájönni a Király kilétére. Ez a gondolat pedig igencsak szöget ütött bennem, és egyre csak azt hajtotta: "Tedd meg! Tedd meg!" Hatalmasat nyeltem, és lassan hátráltam ki a szobámból. Kint, a folyosón végig haladva ismeretlen érzés kerített hatalmába. Az akarni vágyás, és az, hogy végre a lábamra álljak. Egyszerre csak elegem lett. Miattam sérülnek meg mások és sajnáltatom és utálom magamat megállás nélkül, amiért annak születtem, ami és aki vagyok. Ez nem mehet így tovább. Nem tudom, honnan jött ez a gyors gondolatváltozás, de eléggé nagy szerepet játszott benne Arnold.

"Írisz! Tudom, hogy nagyon lelkes vagy és kíváncsi vagy a fajod félvérű múltára, de le kell lassítanod." – Vízhangzott fejemben Armin szavai.

"Nem egészséges, amit magaddal teszel. Lazítanod kéne..." Durván megdörzsöltem az arcomat. Összeráncolt szemöldökkel néztem rá az alkaromra, amibe már mélyesztettem is bele körmeimet. Még hogy lazítani. Hogy tudnék lazítani, ha közben megsebesülnek miattam? Lehet, nem egészséges, hogy túlhajszolom magamat, de nem állhatok tétlenül. Ezek a lények be vannak ide zárva, illegálisan kapnak ismeretlen eredetű szereket a szervezetükbe. Fogalmuk sincsen arról, hogy elbutulnak, hogy a szervezetük szépen lassan és feltűnésmentesen pusztítja el saját magát. Ez egy börtön. Egy lényeknek tervezet kamra, amit azért hoztak létre, hogy az átlagemberek félelem nélkül élhessenek. Bárki is találta ki ezt, erős benne a gyűlölet és érzéketlenül képes eltüntetni fajok millióinak nemzedékeit. Felháborító, hogy ilyen furfangos és észrevehetetlen módon próbálnak minket kiirtani.

Dühös voltam. Kivágtam a könyvtár ajtaját, és úgy viharoztam be, mint akit ágyúból lőttek volna ki. Ha kell, elolvasom az összes könyvet, elcsenem Armin könyvét, csak találjam meg azt az arcképet. Lássam... K.L. Arcát. Lássam az igazi nevét. Derítsem ki, hol él, hol van... Beszéljek vele és mondjon el mindent, amit tud a félszárnyú angyalokról. Mindenki retteg tőlük, az erejük rossznak vannak beállítva. Túl sok rosszat mondanak a fajunkra, kell lennie valami jónak. Egy jelnek. Egy apró fatekercsre csavart öreg lapnak, amin rajta van minden tudni való. Minden ügyesen el van rejtve. Csak meg kell találnom...

Túl nagy a csend.

Nem, itt valami nem stimmel. A fekete borítású könyv, ami a kezemben terpeszkedett, most visszakerült a polcra. Óvatosan néztem körbe, és... füleltem. Nagyon-nagyon nagy a csend. Egyre erősebben kezdtem el marni az alkaromat. Valaki van itt. Hevesebben kezdett el verni a szívem. Valaki van itt és figyel engem. Lassan tettem egy lépést előre. Lábujjhegyen haladtam végig a könyvespolcok mellett, majd mikor a sor végére értem, egy gyors fordulással átléptem a könyvrengeteg másik felére. Senki nem volt ott. Már csaptam volna a fejemre, hogy micsoda paranoiás vagyok, amikor egy hangos csattanással a túloldalt valami a földre esett. Nagyon közel volt, a polc mögött, pontosan ott, ahol az előbb álltam pillanatokkal ez előtt. Valaki szórakozik velem. Ajkamba haraptam és lassan, remegő lábakkal guggolni kezdtem. Talán, ha az egyik könyvet lent félrecsúsztatom, nem veszi észre. Lassan nyúltam a "Ha fáj, ne bánd" című piros könyv felé. Óvatosan csúsztattam arrébb, amikor megpillantottam a földön valamit. A fekete könyvet, amit előbb visszaraktam a polcra. Mi a...